A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
GONDOLKODÓ MásiH történelem Dolgozni kéne, írni kéne, de a bizonytalanság, a belénk ivódott félelmek megbénítják a gondolatot; nem működik a természetes belső forgalmi rendszer. Mintha elvesztek volna belőlem a versek, mintha az a belső tér, amelyet az emlékezet végtelenné épített, a ránkzuhogó hétköznapok pörölycsapásai alatt egyre kisebb darabiokra törne — az egészből holmi mozaikképződmény ha marad, s nincs semmi belső biztosíték arra, hogy a széthullásban lévő darabokat valaha is össze lehet még illeszteni. Mert egyre fogy az a természetes kötőanyag, amelyet emberi közösségnek, történelemnek, kultúrának nevezünk. S mindezek felett ott lebeg a Közép- Kelet-Európát beárnyékoló kegyetlenség-szindróma, amely ma legerőteljesebben Romániában tapasztalható. Persze nálunk is jelenlévő, s eléggé bőségesen, szerencsére a módszerek némileg szelídebbek. A "hatalom" nem uszítja ránk a bányászoknak álcázott belügyi akciócsoportokat, ám a szellemi megfélemlítés különböző praktikáit, látványos ijesztgetéseit, demonstrációit meg-megújítja. Ezek a megmozdulások hol csehellenesek, hol magyarellenesek, lévén szó immár demokráciáról... Ha az ilyen "szelíd" szellemi terrorakciókkal szemben felemeljük a szavunkat, akkor mi azonnal nacionalisták meg irredenták vagyunk, jobb esetben nem eléggé hűséges polgárai az országnak. Régóta foglalkoztat, hogy hogyan jött létre, miként fejlődhetett ki ez az abszurd ellenségkép ebben a szerencsétlen Kárpát-medencében? Azt hiszem nem járok messze az igazságtól — azt is mondhatnám: a történelmi igazságtól —, ha a gyökereit az első világháborút követő versailles-i békediktátumtól eredeztetem — persze korábbi diktátumokig is vissza lehetne hátrálni az időben —, amely lehetővé tette az új európai államszerkezetek kialakulását, valamint azt az államfilozófiát, amelynek nálunk a legmakacsabb képviselője Eduard Beneš lett, aki Csehszlovákiában megfogalmazta a nemzetállam kialakításának alapeszméit. Egy olyan államban, ahol a többségi cseh népesség mellett több millió német, közel egy millió magyar is volt, azonkívül rutén, ruszin, lengyel és jelentős számú zsidóság. A szlovákságot csak azért hagytam ki a felsorolásból, mert Beneš a szlovákokat, mint nemzetet nem ismerte el. "Soha senki előtt sem titkoltam, és nem hallgatom el ma sem — írta —, hogy mindig védtem és védem az egységes csehszlovák nemzet koncepcióját. Ez az én tudományos, szociológiai véleményem." Csalódott gyermekarcok Csalódott arcot látni nem felemelő érzés. Csalódott gyerekarcot látni - nagyon szomorú dolog. Egyhetes csallóközi, mátyusföldi tartózkodás után csillogó háromszéki gyermekszemek várták frissen szerzett ismerőseiket, barátaikat, hogy viszonozhassák a gondoskodást. Adni szerettek volna - ízelítőt a történelmi, irodalmi hagyományokkal átszőtt tájból, szülőföldjükből: Székelyföldből, Háromszékből. Mikes Kelemen, Kriza Jánosv Körösi Csorna Sándor, Gábor Áron földjének szépségeivel megismertetni az érkezőket. S tovább fonni a barátság szálait. Mint mondottam, a vendégváró gyerekszemekben szomorúság ült: a barátok nem érkeztek meg. Az útrakészülődők — és nagyon készülők — szemeit nem láttam. Háľlstennek, nem kellett látnom. A találkozó elmaradásának oka: a nemzetközi gyorsvonatjáratokon akkortájt megdrágult viteldíjak. A galántai gimnazista pontosan 2400 koronáért válthatta volna meg Brassóig a menetjegyét. A - gondolom a meglepetéstől szóhoz sem jutó - tanárnő talán meg sem kérdezte: vane diákkedvezmény? Mint ahogy én sem teszem fel a kérdést. ötvenszázalékos kedvezménnyel - ezerkettőszáz koronáért - talán már megengedhetné magának a diák, hogy utazgasson, szenvedjen - a Balt-Orient kényelmét ismerve — 20-22 órát? Táborokat járó, szervező ember vagyok. Ismerőseim 4 A HÉT közül is azok sokan. Tudom, tudjuk tehát, hogy az anyagilag hozzáférhető táborokra és a diákutazások kedvezményes biztosítására nagy szükség van. Vagy úgy akarunk felnevelni egy generációt, hogy lehetetlenné tesszük számára a tájjal, annak népével, történelmével való megismerkedést? A semmivel sem pótolhatót vesszük el? Jó lenne, ha azok, akiket érint — iskolák, diákok - vagy azok, akiknek a szava nyom a latban, a képviselők, szólnának. Gyanítom, még az ő fizetésükből sem fedezhető egy ilyen kiruccanás. A jelenlegi csehszlovákiai átlagbérek mellett pedig egy diáknak négy szülő dukálna, hogy a családnak egy "képviselői kereset" jusson. Azért is mondom mindezt, mivel — éppen az említett eset kapcsán - a román parlamentben már interpelláltak... Ne maradjunk le. GÖRFÖL JENŐ Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN
