A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
MINERVA ALLATMESÉK Milyen lesz a A krokodilok valamennyi hüllőtől merőben eltérő, különös szaporodása körül itt-ott még titokzatosság honol. Az anyaállat 20-100 lúdtojás nagyságú, likacsossága ellenére is kemény, bőrhéjú tojást rak az általa ásott parti homokgödörbe, s a kiköltést a napra bízza. Máskor meg az iszapból és fűcsomókból készített fészkében rothadó növényrétegekkel takarja be a tojásokat, s így valóságos keltető inkubátor jön létre. A 70-90 napig tartó kelés ideje alatt az anya mindvégig a fészken vagy annak közelében tartózkodva őrzi tojásait. Daraniyagala Srí Lankán azt is megfigyelte, hogy a mocsári krokodil egy tócsa vizéből farokcsapdosásaival időnként vizet fröcskölt fészkére, amivel ösztönösen a növényi korhadást, s ezzel a fészekanyag hőmérsékletét és nedvességtartalmát szabályozta. Amikor az ivadékok kibúvásuk előtt vartyogni kezdenek a tojásban, a nőstény odasiet, az ágakat és a homokot félrekotorja, majd a kikelt krokodilbébiket a vízhez vezeti. Ami a krokodilok szaporodásával kapcsolatban talán még érdekesebb, az az utóbbi évek szenzációs felfedezése. krokodilbébi? E szerint a krokodilféléknél az utódok ivarát — miután az ivarsejtjeikben nincsenek ivari kromoszómák — az határozza meg, hogy a kelőfélben levő tojásokat mekkora meleg éri. J. M. Hutton, a zimbabwei egyetem kutatója a Nyezi-tó nílusi krokodiljai 9 szabadon rakott fészkének hőmérsékletszintjeit mérte meg 1986-1987-ben, s ezen adatokat összehasonlította a kikelő kis krokodilok ivarával, majd 9 másik fészekből kiszedett 300 tojást különböző hőmérsékleten, laboratóriumi inkubátorokban keltetett ki. Ha a fészekben a hőmérséklet a 31 °C-ot nem érte el: csupa nőivarú, míg a 34 °C-os vagy annál melegebb fészek tojásaiból csupa hímivarú krokodilapróság bújt ki. Csakhogy a szabadban a hőmérséklet több mint 10 fokkal is ingadozott, s még nem tudjuk: az ivart vajon nem az embriót a fejlődésének csupán valamely időszakában érő hőmérséklet határozza-e meg. Bizonyos, hogy ama fészkekből, amelyeknek átlagos hőmérséklete a szabadban 31 °C alatt volt, mindig nőivarú krokodilbébik keltek ki. Am a természetben előadódhat, hogy a fészek felszínéhez közelebb elhelyezkedő tojások napközben jobban felmelegszenek, s belekerülnek a hímmé váláshoz szükséges 34 °C fölötti hőmérséklet-tartományba. Inkubátori mérések szerint a 34 °C átlaghőmérsékleten keltetett tojásokból 85 nap múlva, a fészek mélyebb részein fekvőket érő 28 °C átlag hőfokúakból pedig 110 nap múltán születnek meg a kis krokodilok. Noha a páncélos hüllők ivarát megszabó kelési hőmérsékletre vonatkozó felismerések még nagyon újkeletűek, azokat a számos meleg égövi országban üzemeltetett krokodilfarmok máris igyekeznek mindennapos gyakorlatukban hasznosítani a szabadban egyre gyérülő állományok rendszeres telepítésekkel való pótlása érdekében. (Részlet Lányi György: A vizek gyilkosai c. könyvéből) Á tüzérbogár, a százlábú és a patkánykirály A tudósok megfigyelték, hogy a Brachynus bombarda vagyis a tüzérbogár valamilyen maró folyadékkal tüzel az ellenségeire. A lövésre utaló hasonlat magától értetődően kínálkozik: amikor ugyanis a rovar kifecskendezi a folyadékot, a játék pisztolyok csattanására emlékeztető hang hallatszik. Eleinte senkit sem lepett meg ez a felfedezés, hiszen a rovarvilágban akadnak más "lövészek" is. Egy idő után azonban a kutatók rájöttek, hogy a brachynusnak olyan különleges "berendezése" van, amely lehetővé teszi számára, hogy forró vizet (!) lőjön ki. Valóságos kémiai laboratóriumot találtak a testében. Ennek két különálló kamrája vízben oldott fenolt és hidrogén-peroxidot tartalmaz. Amikor a bogár lövésre készülődik, mindkét anyag átkerül egy harmadik kamrába, ott összekeverednek egy enzimmel, s ennek következtében heves reakcióba lépnek egymással, ami hőtermeléssel jár. A keletkező hő csaknem felforralja a folyadékelegyet. Hasonló berendezése van a szkolopendra nevű százlábúnak is. Forró folyadék helyett azonban a százlábú ciánhidrogént használ, amely halálosan mérgező vegyület (az embert is megöli). A szkolopendrának sok lába van és minden végtagja mellett két tasak található, amelyeket egy kis izom választ szét. Mindkettőben más-más folyadék található. A tasakok egy kis üregben helyezkednek el, s itt van az az anyag is, amely a tasakok váladékát ciánhidrogénná (HCN) alakítja át. Amint a százlábú észreveszi ellenségét, tüstént mozgásba jön a támadógépezet: a tasakokban lévő folyadékot az összehúzódó izom kinyomja az üreges részbe, majd működésbe lép a "gázvető". A százlábú csak annyi mérget lövell ki, amennyit a veszély nagysága diktál. Ha súlyos a helyzet, valamennyi fegyveréből egyszerre nyit tüzet. A ciánhidrogén a kifröccsenés pillanatában rögtön párologni kezd (forráspontja 26,5 °C), és a halált okozó felhőcske bevégzi a munkát. Egy régi német mese beszéli el a patkánykirály történetét. Ijesztő külseje van ennek a "királynak", nem más ugyanis, mint tucatnyi, farkánál összenőtt patkány. Azt hihetnénk, hogy ilyes-AA A LIll^T
