A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-08 / 6. szám

wmrnm TRIFID Van a Sagittarius (Nyilas) csillagkép­ben egy nagy kiterjedésű gázfelhő — a csillagászok diffúz ködnek nevezik az ilyen égi objektumokat —, amely mint­egy 2200 fényév távolságra lehet tőlünk. Ez az óriási kozmikus por- és gázfelhő Trifid-köd néven ismert. Belsejében egy rendkívül forró csillag található, amely­nek jóvoltából az egész felhőt távcsöve­inkkel is meg tudjuk figyelni. Ennek a ködnek a nevét vette fel az az amatőr­­csillagász-szervezet, amelynek Duna­­szerdahelyen van a központja és a Csal­lóközben élő amatőrcsillagászokat tö­möríti. Munkájukról már számos alka­lommal hírt adtunk lapunk hasábjain, ezúttal egy érdekes vállalkozásukról szeretnénk beszámolni. Ebben a pénz­hiánnyal küszködő világban megtalálták a módját, hogyan jelentessenek meg egy, ugyan szerény külsejű, de szóra­koztató és tartalmas lapot, amelynek alig fél esztendő alatt már 4 száma látta meg a napvilágot. A szerkesztők első­sorban az amatőrcsillagászoknak, a fi­zikatanároknak és az érdeklődő diá­koknak szánták a Trifidet, ezzel magya­rázható a viszonylag csekély példány­szám (200) is. Mi mindenről olvashatunk ebben a különleges újságban? Hasznos tanácso­kat és útmutatásokat kezdő amatőrcsil­lagászoknak és távcsőbarkácsolóknak; elmélyültebb eszmefuttatásokat gyakor­ló amatőröknek. De vannak itt hírek a szervezet életéből, remek stílusban, he­lyenként mosolyt fakasztó öniróniával megírt beszámolók és jegyzetek, sőt rejtvények és feladványok is. íme né­hány kérdés, ízelítőül, a 4. számból: mi csak a mesében létezik, pedig nem így áll a dolog, valóban van ilyen fura szerzet. Egyik-másik patkánylyukban farkuknál összegabalyodott patkányok­ra akadtak, amelyeket igen nehéz volt szétválasztani. Amikor a zoológusok közelebbről megvizsgálták ezt a furcsa jelenséget, kiderült, hogy a patkányok farka nem nőtt össze, hanem valamilyen ismeret­len anyag ragasztotta őket egymáshoz. A jelenség kizárólag a házipatkányok körében figyelhető meg. A "patkánykirály" teljesen magatehe­tetlen. A farkuknál fogva összetapadt állatokat táplálni kell, hiszen nem tud­ják elhagyni a patkánylyukat. Az alatt­valók pedig derekasan teljesítik a köte­lezettségeiket: hordják az ételt, sőt vé­delmezik is királyukat az ellenségtől. (V. Mezencev: Furcsaságok szárazon és vízen c. könyve nyomán) Miért fehér a bamasör habja? Hányszor fordul meg a Föld a tengelye kőül egy év alatt? Miként viselkedik súlytalanságban (pl. egy Föld körül keringő űrállomáson) egy meggyújtott gyertya lángja? Aki eset­leg nem tudja a választ és kíváncsi rá, az váija ki türelemmel a Trifid 5. számát, ott megleli. Végezetül következzék egy részlet a múlt évi csicsói amatőrcsillagász-tábor (Konkoly *90) eseményeit felidéző írásból. "Este 10 óra van. A falu álomra ké-Molnár László előadás közben szülődik A kocsmából az utolsó vendé­gek hazafelé botorkálnak, és tétova ku­tyaugatás jelzi, merre tart a lányosháznál járt legény. Csicsó ódon kastélyának parkjában viszont most kezdődik az élet. Az itt tanyát vert dunaszerdahelyi amatőr csillagászok lázas készülődésének lehet­ne szemtanúja az erre vetődő ember, ha ugyan az innét kiszűrődő hangok eleve el nem riasztanák az efféle vakmerő vál­lalkozástól. Ugyanis már az ókori görög bölcsek a Kozmosz (rend) szó megalko­tásakor előrelátón létrehozták a Káosz (zűrzavar) fogalmat is, tudván, hogy ezek egymástól elválaszthatatlanok. Lévén te­hát a minket körülvevő Kozmosz, ame­lyet 50 felajzott amatőr csillagász kíván behatóan tanulmányozni mérhetetlen Káosz kíséretében. Mindezt Csicsón, 1990 nyarán. Az imbolygó lámpák szövevényében mindenki keres valamit: távcsövet, lám­pát, hálózsákot, füzetet, térképet, észlelő­társat, az imént letett zsíroskenyeret (ez sohasem kerül elő), csak Molnár Zolit nem keresi senki. Ő, a helyi délkörnek támaszkodva motyog magában valamit az idődilatációról és a szférikus koordi­nátarendszerre szupraponálódó abberá­­cióról - mindezt hexameterbe szedve - és ilyenkor jobb, ha elkerüli az emberfia, mert óhatatlanul igénybe veszi egy kis eszmecserére, de a legjobb esetben is egy sakkparti erejéig. így tehát ahol a legke­vesebb az ember, ott a Zoli.(...) Időköz­ben a tábor bejáratánál kisebb bonyoda­lom támad. A tábori őrök egy toprongyos csapatot próbálnak feltartóztatni, nehogy a tábor területére jöjjenek. Rövid közel­harc után derül ki, hogy a Polák Szilárd vezette meteoros csoport menekült vissza a táborba, nyomukban egy kumulonim­­busznyi szúnyogfelhővel. Éppen az ese­mények tisztázása folyik, mikor Molnár Zoli egy rettenetesen nagyot ordít egy fé­nyes meteor láttán. A szomszéd falu te­lepének éjjeliőre vaktában lövöldözni kezd, a toronyóra pedig elüti az éjfélt, no­ha még csak háromnegyed tizenegy múlt három perccel".- lamér -Sághy József felvételei a tavalyi táborozás al­kalmával készültek Bagári Zoltán A HÉT 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom