A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
Nem sok nemzet dicsekedhet annyi költővel, íróval s szájhagyomány útján terjedő balladákkal, népmesékkel, mint a mienk. Büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, hogy magyar az anyanyelvem. Nem tudnék elszakadni tőle, hiszen szüleim tanítottak rá, ezt a nyelvet beszélik a közeli barátaim, rokonaim. Ha megtanulok több nyelvet is, és ha meg is szeretem ezeket, egyiket som fogom ezután annyira szeretni, mint a magyar nyelvet, az anyanyelvemet. Mert ettől nem tudok elszakadni soha. Középiskolás Csank Péter kategória Rimaszombat 23. Mint kisgyerek, édesanyámtól és édesapámtól tanultam meg beszélni. Ők magyarul beszéltek hozzám, én is magyarul beszélek, így magyar az anyanyelvem. Hogy miért szeretem? Erre nem könnyű válaszolni. Rengeteget olvasok magyarul, s olyan szavakat találok, amelyeket egyszerűen nem lehet lefordítani más nyelvre. Ebből jöttem rá, hogy milyen szép és gazdag a magyar nyelv. Petőfi, Arany gyönyörűen írt, eredetiek a hasonlataik. Miért szeretem az anyanyelvemet? Sokan megkérdezték már tőlem, de sohasem tudtam pontosan megfogalmazni. Szeretem, mert számomra ez a legszebb nyelv, szeretem, mert gondolataimat ezen a nyelven tudom tökéletesen kifejezni, mert ezen a nyelven tudok játszani a szavakkal, mert ezen a nyelven szeretek olvasni, mert olyan költők, írók, akikre büszke vagyok, szintén csak magyarul, az anyanyelvükön tudták jól kifejezni magukat. Lehet-e szebben megfogalmazni, mit jelent a haza, mint ahogy azt Petőfi Sándor Hazámban című versében leírta: Arany kalásszal ékes rónaság Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad Ezért szeretem én az anyanyelvemet. Középiskolás Szőke István kategória Rimaszombat 24. Minden ember ragaszkodik a saját anyanyelvéhez, szülőföldjéhez. De miért van ez így? Mindenkiben benne él ez az érzés. Bennem is gyökeret vert, születésemtől fogva: Pici koromtól az anyanyelvemet, a magyart hallottam beszélni, az első szócskákat is magyarul ejtettem ki. Még kiskoromban nem tudtam, hogy léteznek nyelvek, hogy falunk határán túl nincs világvége, hanem még azon túl is, ott is emberek élnek. Szerintem a magyarnál nincs szebb, gazdagabb nyelv a világon. Gondolom, hogy mindenki így van a saját anyanyelvével. De ezt a maroknyi magyar nemzetet hányszor akarták eltiporni, elnyomni. Nem tartották a magyar nyelvet arra sem méltónak, hogy a költők, írók magyarul fejezzék ki gondolataikat, mert hogy magyarul nem lehet szépen írni. Arra sem, hogy a közügyeket, például az osztrák elnyomás alatt magyarul intézzék el, vagy a templomokban a papok magyarul beszélhessenek. Mégis fönnmaradt, ma is él, virágzik. Bebizonyították hányszor, hogy igenis lehet magyarul írni, nemcsak a francia vagy a latin vers hangzik szépen. Magyarul még talán szebb is, mert amit a magyar költők írnak, az tulajdonképpen kicsit a magyar nemzethez is szól, s az anyanyelvén a legérthetőbb, a legszebb mindenkinek. Pici koromban egyszer elmentünk nyaralni családommal a tengerpartra, Jugoszláviába. Ötéves lehettem. Egy szép napon fagylaltot akartam enni, de valami csíny miaatt apukámék nem vettek. Mikor nem voltam szem előtt, célba vettem a legelső fagyisbódét, s már ott is termettem. — Kérek szépen egy nagy fagyit! — mondtam bátran, s nyújtottam érte máris a kezem. De a néni ahelyett, hogy fagyit adott volna valami furcsa nyelven megszólalt. Miért nem beszél ez úgy, ahogy én? — töprengtem. Úgy kétségbeestem, hogy rázendítettem a nagy sírásra. — Kislány, azt kérdezi a néni, hogy fizetni ki fog? — szólalt meg mellettem egy bácsi. Soha szó még nem hangzott szebben. Megkönnyebbültem, szinte újjászülettem tőle, egyúttal elcsodálkoztam, hogy miért beszélnek különböző nyelveket az emberek? Miért nem lehet egy nyelvet beszélni mindenkinek? Azóta kicsit felnőttem, de attól a pillanattól örülök neki, hogy magyar vagyok. Nem tudom ezt az érzést megmagyarázni, miért szeretem a magyar nyelvet, az anyanyelvemet. Talán azért, mert magyarul gondolkodom, magyarul beszél anyukám, apukám, minden ősöm. Mert anyukám tanított erre a nyelvre, ezért szeretem a magyart annyira, mint őt magát. Középiskolás Boros Zsuzsa kategória Rimaszombat Ez csak átmeneti törvény (Folytatás a 7. oldalról) — Csak az a baj, hogy felkarolásra, a karitatív szervezetek támogatására sem lesz elég pénz a közeljövőben. És ezzel a problémával a pillanatnyi szociális intézkedések sem foglalkoznak. — Ezt a kérdést még nem tudom, hogyan fogjuk megoldani. — És mi a helyzet a középiskolások továbbtanulása terén? — Liberalizálódott a helyzet, kettő, illetve három helyre jelentkezhetnek a magyar diákok (is). Májusban, illetve júniusban lesznek a felvételi vizsgák, így mindkét helyen felvételizhetnek a diákok, s az eredmény alapján maguk dönthetik el, hol tanulnak majd. A magyarországi oktatási kormányzat további lehetőséget adott számukra, ahogy ezt már a napi sajtóból tudják. A kormányközi egyezmények vitája most folyik, erről még nem tudok közelebbit. A diákszövetség fontosnak tartja, hogy a magyarországi továbbtanulás koordinálásában részt vegyen. Magyarországon továbbtanulhatnak önköltségesen, alapítványok ösztöndíjának elnyerésével, az oktatási kormányzat ösztöndíjával, illetve a hazai politikai mozgalmak ösztöndíjával, esetleg cserediákként a felsőoktatási intézmények kölcsönös együttműködési szerződése alapján. A hazai továbbtanulással kapcsolatban számomra biztató, hogy megszűnőben van a protekcionizmus, így talán jobb esélyekkel indulhatnak a magyar diákok olyan pályák felé is, mint a közgazdászi, a jogászi, az orvosi, mert ezekből a szakemberekből a magyarok közt nagyon kevés van, holott nagy szükség lenne rájuk. A felvételi vizsgák eredményei alapján el kellene készíteni azt a kimutatást, e szakokra hányán jelentkeztek, hányán nyertek felvételt, és akkor talán hozzáláthatnánk megválaszolni azt a kérdést is, miért nem kedvelte az elmúlt rendszer a nemzetiségi jogászokat, a nemzetiségi közgazdászokat. Fontos lenne, ha a mostani középiskolások tudatosítanák, minél többen jelentkezzenek jogi, közgazdasági, orvosi, mezőgazdasági főiskolára, mert számunkra ezek a legfontosabb szakmák. Természetesen, a képességeik szem előtt tartásával. — Köszönöm a beszélgetést! N. GYURKOVITS RÓZA Fotó: Gyökeres György __________ & UÉT 10
