A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
Miért szeretem az anyanyelvemetP A pályamunkák közlését számozzuk. így könnyítjük meg döntésüket az Olvasói díj odaítélésében. Kérjük Önöket, hogy a pályamunkák közlésének befejezése után sorszám szerint jelöljék meg a legjobbnak tartott írást, és azonnal küldjék el szerkesztőségünk címére. 20. Minden ember életében van egy nyelv, melyről gyermekkorában még nem tudatosítja, hogy ez az "anyanyelve". E nyelven mondja ki első szavait, mely leggyakrabban az "anya" vagy "apa". De először még csak azt tudja, hogy ezzel fejezheti ki érzelmeit, örömét és bánatát egyaránt. Ezzel megértik őt és ő is másokat. Az anyanyelv szeretetét nem szabad és nem is lehet leegyszerűsíteni csupán a nyelv szeretetére. Ez magába foglalja a szülőföld, környezetünk és saját nemzetünk tagjainak megbecsülését is. Hiszen egy nyelv az embert bizonyos erkölcsi elkötelezettségre készteti. Életünknek olyan szerves része, melyet kötelességünk a legnagyobb mértékben és kifogástalanul elsajátítani. A magyar nyelv a világ legcsodálatosabb nyelveinek egyike. Jómagam több nyelvet tanulok és részben ismerek, de szilárd meggyőződéssel állítom, hogy bármely nyelvet elsajátítanám, egyik segítségével sem tudnám gondolataimat, érzéseimet tökéletesen kifejezni. Ezzel szemben a magyar nyelv csodálatos szókapcsolatokkal, jelzőkkel, hasonlatokkal ezt lehetővé teszi számomra. Ez olyan nyelv, melyet valójában egyik nyelvhez sem lehet hasonlítani. Szerkezetében és felépítésében is különbözik mindegyiktől. Nekünk, más hazában élő magyaroknak nehezebb a helyzetünk. Éppen ezért duplán kell törődnünk nyelvünkkel. Csak így biztosíthatjuk érvényesülését, fennmaradását és egyben létünket e hazában. Szem előtt kell tartanunk és soha ne felejtsük el, hogy legfontosabab feladatunk nyelvünk felvirágoztatása. Téves felfogás, ha valaki azt hiszi, hogy ő ennek érdekében nem tehet semmit. Mert igenis tehet! Gyermekeink számára át kell adnunk azt a gazdagságot, melyre mi is szert tehetünk, s életünk már nem volt értelmetlen. Középiskolás Básti Beáta kategória Rimaszombat 21. Talán azért, amiért a szüléimét és rokonaimat, de mondhatnám azt is, amiért a szülőföldem vagy a nemzetem. A véletlen úgy hozta, hogy magyarnak születtem. Büszke vagyok az örökségre és remélem, hogy a jövőben is megtarthatom e hagyatékot. A kisgyermek az anyanyelvén szól először szüleihez. Próbálja magát megértetni a környezetével, a világgal. Ezen a nyelven kezd követelőzni, veszekedni, énekelni és verset mondani. A csodálatos mesevilág talán nem is volna olyan szép és izgalmas, ha nem az anyanyelvűnkön hallanánk először. Sokáig nem tudatosítottam az anyanyelv szerepét az életemben. Természetesnek tűnt, hogy magyarul beszélek a szüleimmel, nagyszüleimmel, hogy magyar iskolába járok, és ha akarom, a magyar televíziót nézem. Valahogy úgy vagyok az anyanyelvemmel, mint a kedvenc ételemmel vagy a játékommal. Jóízű, zamatos, kellemes illatú, bársonyos tapintású, és számtalan kedves emléket idéz fel bennem. Nem könnyű az anyanyelvem iránti érzéseimről írni, mert a költők és írók azt sokkal szebben teszik helyettünk. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy ők jobban szeretik az anyanyelvűket, mint én. Az anyanyelv több mint a közlés eszköze. Az anyanyelv olyan birodalom, amelyben biztonságosan érezhetjük magunkat. Számomra mindig nagy élmény, ha az anyanyelvemmel játszom és versenyzek. Ilyenkor megszelídül és teljes szépségében pompázik az, amit anyámtól örököltem. Talán ezért szeretem az anyanyelvem. Középiskolás Auxt Erika kategória Rimaszombat 22. A szülőföld és az anyanyelv szeretete szerintem a legerősebb érzések közé tartozik. Kötődés ahhoz a tájhoz, ahol megszülettem, ahhoz a nyelvhez, amelyet legelőször beszéltem. Ez az érzés az embert egész életén át végigkíséri. Ha valamilyen szép helyre elutazunk, legyen az akármilyen gyönyörű vidék, kis idő múltán szívünk visszahúz minket haza, ahol élünk. így van ez az anyanyelvvel is. Minden ember csak a saját anyanyelvén tudja magát a legtisztábban, a legérthetőbben kifejezni, hiába tud akárhány idegen nyelvet, a saját anyanyelvén gondolkodik. így vagyok ezzel én is, habár nem tudom ezt az érzést megmagyarázni. Kötődöm ahhoz a tájhoz, ahol minden egyes embert, épületet ismerek, ismerem a környező vidéket, amely körülvesz, minden egyes fát. S főleg, ahol mindenki az anyanyelvemen, magyarul beszél. Azt az embert, aki elpártol az anyanyelvétől, nem ismeri azt el, mindenki megveti. A költők is csak az anyanyelvükön tudják magukat a legtisztábban, a legérthetőbben, a legszebben kifejezni. En ahogy nőttem, úgy nőtt velem ez az érzés, s mind jobban gyökeret vert bennem. Nem tudom, miért, de tisztelem ez a nyelvet. S azokat is, kik bár távol élnek Magyarországtól, mégis ápolják és művelik a magyar nyelvet. Mert elszakadtak a szülőföldjüktől, de ők, ha már vissza nem térhetnek, legalább anyanyelvűket ápolják tovább, ez pótolja nekik az elveszett hazai tájat, mindent, amit otthon hagytak. Hiszen a magyar nemzet kicsi, de nyelve gazdag, változatos.
