A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
Tavaly szeptemberi emlék elevenedik meg bennem, amikor a Sepsiszentgyörgyben megjelenő Háromszék — társadalmi és politikai napilap — jegyzetét olvasom hanyatt fekve a szállodai szobában. Szálloda... Mindenféle hazai híresztelésekkel ellentétben sem a határon, sem a szállóban nem kérik a valutát. ("Jó nekünk maguktól a lej is".) Hát, a szálloda sem összkomfortos. Ám aki ide jön, az úgysem a kényelmet keresi... Szóval fekszem az ágyon és olvasom, hogy karácsony első meg második napját, sőt ez év január elején is tavalyi sütésű, fekete, száraz, morzsalékos kenyérrel kellett beérniük a fogyasztóknak. Szeptemberben az országba Magyarország felől érkező motoros és kerékpáros "turisták" a magukkal hozott két kenyér egyikét már messziről, begyakorlott mozdulattal nyújtották a vámosnak. Papi tized, pardon, vámosi ötvened. Most ilyet nem láttunk, talán azért, mert kenyér már van, igaz, fekete, kemény, morzsalékos. Ám az öreg, könnyen kiszáradó kenyér mellett más gondja is van a román állampolgárnak. "Háromszéki" közvetítéssel olvastam a "Romania Literaraban" megjelent fohászt: "Tedd, Uram, el nem hangzottakká Ce(Néprajzi Közlések) lényegében nyomdakész állapotban van. A CsMNT kezdettől fogva arra törekedett, hogy élénk szakmai kapcsolatot tartson fenn a különféle bel- és külföldi tudományos társaságokkal, intézményekkel. Kezdeményezőleg léptünk fel, s mára a kapcsolatfelvétel más-más szintjén ugyan, de kontaktusban vagyunk az erdélyi Kriza János Néprajzi Társasággal, a Magyar- és a Szlovák Néprajzi Társasággal, a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság Etnográfiai és Folklorisztikai Szakosztályával, valamint a Német Néprajzi Társasággal is. Egy esztendő alatt a gyakorlati munka során felszínre kerültek az ideiglenesen elfogadott alapszabályzat és a Társaság belső szerkezeti felépítésének a gyenge pontjai is. Lesz tehát megtárgyalni való a II. közgyűlésen, amelyre "A néprajz és helytörténet szerepe az iskolai oktatásban" címen rendezendő tanácskozással egybekötve — 1991. február 9-10-én kerül sor Pozsonyban, a Csemadok OV épületének tanácstermében. LISZKA JÓZSEF Lapok Erdélyből ontea úr szavait, ha nem a Vatra Romaneasca, de legalább a mi kedvünkért, akik nem gyűlöljük a magyarokat, és minden idegennel békében remélünk élni! Fogadd meg, Uram, a mi kérésünket, és bocsásd meg Ceontea úrnak az ő vétkeit." Radu Ceontea, a Vatra Romaneasca Szövetség elnöke a Baricada-ban adott nyilatkozatában többek között kijelentette: 1968-ban, Csehszlovákia inváziója után átmenekült a hegyeken, mert: "féltem, a magyarok elfoglalják Erdélyt." A lapok egyébként sokat foglalkoztak az egy évvel ezelőtti eseményekkel. Idézet a nagyváradi Kelet-Nyugat-ból: "Eltelt egy év — és mi tudjuk: nincs két Temesvár! 1989 decemberének igazságai ma is, most is időszerűek. Tükörbe nézve magunknak front-jövőt hazudni több mint önámitás, butaság." Bizony, a forradalom szó kiejtése kézlegyintést von maga után, esetleg gúnyos mosolyra húzza a szájakat. "Forradalom? Puccs, inam!" Az előbb idézett kottából játszott az Európai Idő is: "S a forradalom? Elvérezve, prostituáltán, halomnyi ringyrongyként hever valahol Temesvár utcáin, Bukarest terein — sárral beverve, alázottan-gyalázottan —, s "árulja a hazát." "Ünneprontókkal nem ünnepelünk" — harsogja címében a Valóság azt a találkozót kommentálva, amelyre Ion Iliescu elnök hívta meg a Cotroceni Palotába a Nemzeti Megmentési Front 1989. december 22-én megalakult Tanácsának egykori tagjait. Az ellenzék számos jelentős személyisége — köztük Domokos Géza is — ugyanis nem fogadta el a "szívélyes" meghívást. Az RMDSZ Hargita megyei szervezetének hetilapja, a Csíki Lapok egy 227 évvel ezelőtt lejátszódott szomorú eseményre emlékezett: "Van-e székely és egyáltalán magyar, kinek keblében fájó érzeteket ne ébresztene e név? Van-e emberi kebel, mely fel ne lázadna a madéfalvi embertelen vérfürdő említésére? Itt a székely nemzet szicíliai vecsernyéjének helye, itt politikai Bertalan éjjelének gyászos emléke — itt lebeg e táj fölötí, mint véres fergeteg: Siculicidium." — idéz a lap Orbán Balázstól. Szokatlan dolgok vannak a városok utcáin, terein. Újságok tömkelegét kínálják — magyarországi lapokat is szép számban — a hevenyészett standokon. S köztük epy, a független magyar sportújság, az Új Sport, olyan címmel (Úszó VB — Magyar világcsúcsok!), amilyen nemrég még bizony elképzelhetetlen lett volna! Pláne alatta Rózsa Norbert képével. Sepsiszentgyörgy főterén szerényen húzódik meg az 1848-49-es szabadságharc Háromszék önvédelmi harcaira emlékeztető emlékműve. Elnézést a hasonlatért, de még az emlékmű kőoroszlánjai is mintha meghunyászkodott kutyákként tekintenének a közelben hatalmaskodó, tetején ötágú csillaggal ékesített obeliszkre, mely az elmúlt évtizedek győzelmeire utal. A meghamisított vagy megcsonkított, átértelmezett történelmet tanultak számára adnak lelki, szellemi fogódzót az olyan lapok, füzetek, mint a székelyföldi ismeretterjesztő folyóiratként jelzett Tulipán füzetek és a "Juhaimnak maradékát összegyűjtöm" idézettel megjelenő Felebarát, a szórványokban élő magyar református családok számára készült kolozsvári lap. Nagyon fontos feladatot lát el. Hogy miért? Olvassuk csak az egyik olvasói levelet: "Megkaptuk a Felebarátot, amiket a Tiszteletes úr (a szerkesztő) küldött nekünk. Nagyon szépen köszönjük mindnyájan. Ha még fog küldeni Karácsonyra is, ne tessék küldeni csak 9-et, mert már csak kilencen vagyunk. Évről évre mind kevesebben vagyunk. Már csak az öregek maradtunk, akik még tudnak magyarul olvasni. A fiatalok már nem tudnak még beszélni sem jól magyarul." Lapozgatott: GÖRFÖL JENŐ FELHÍVÁS Értesítjük a tagokat és a társaság munkája iránt érdeklődőket, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság 1991. február 16-án (szombaton) tartja 1. rendes közgyűlését. A helyszín: a Csemadok OV székháza, Pozsony, Május 1. tér 10-12. A kezdés időpontja: 10.00 óra. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság Ügyvezető Választmánya A HÉT 1fi
