A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 1. szám

ÉGTÁJAK "Kardél mellett felnőtt virágszál" Fekete az arcom, mintha leöntötték vol­na szurokkal. Gyászolok. Szécsi Margi­­tot gyászolom. Ki meri azt mondani ezután, hogy nő nem lehet jó költő? Szécsi Margit a leg­nagyobbak közül való. Természetesen ilyen gyönyörűséges verset sem írtak akárkihez, mint amely­nek az egyik sorát már a címben idéz­tem: "Mást kerestem, s mellém te álltái, Kardél mellett felnőtt virágszál Sebzett virágom" De Nagy László sem panaszkodhat: ő is kapott egy olyan verset, aminőt még férfi nem kapott nőtől: "Szent kezedtől se rettegek, de fölséges légy mint az oltár! mert megítélem arcodat....!" Találkozott két csoda — nem tudom, nem is akarom eldönteni, kettőjük kö­zül melyik volt a nagyobbik csoda... De így együtt, ketten: a világ legna­gyobb csodája. A világ ezt sose fogja megtudni (megérteni) — sajnos. ZS. NAGY LAJOS Nagy László JÁRTAM ÉN KOROMBAN, HÓBAN SZÉCSI MARGIT (1928 - 1990) Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltái, kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vigasz. Mord kültelken, hol a ßst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség a vlgság csodásán éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak kócból a mézet. Köröttem kúsza az élet, kósza a sorsom, Vértezz hittel, hűséggel állig akkor én a haláloságyig belédfogódzom. Szécsi Margit SZERELEM Hadd nézzem édes arcodat, a szigorút, a régi-drágát, az elviharzott ifjúság: a nagystílű angyal tanyáját, a cigány-élettől gyötört, a marakodástól árvát, hadd nézzem újból arcodat, a szigorút, a régi-drágát. Eladsz-e, elfogyasztol-e? Nem leszünk kevesebbek tőle. Elefánt-csordára elég szivünk volt - marad még belőle. Szent kezedtől se rettegek, de fölséges légy mint az oltár, mert megítélem arcodat, mert ifjúságom társa voltál. fBSMMH Ili

Next

/
Oldalképek
Tartalom