A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
esetben azt tapasztalhattam, hogy a poklokból megtérők, a nagy szenvedéseket átélt emberek ismerik igazán a XX. századi valóságot. Mások sokkal felületesebben ismerik. Persze, nemcsak a megaláztatások valóságát ismerik jobban, hanem az együttérzését, a megbocsátásét és a reménytelen reményét is. Ahol nincs mit fölülmúlni, ott nincs művészet, nincs szabadság, nincs kultúra. S vajon, nem onnan emelkedhetünk-e legmagasabbra, ahol a legmélyebbre süllyedtünk? A cenzúra eddig megakadályozott bennünket abban, hogy a katarzikus történeteinket elmondhassuk, mert a katarzis maga is szabadság, de ha megtaláljuk a módját annak, hogy sírokon, börtönökön, félelmeken, megszégyenítéseken átlábolva engedelmeskedni merjünk saját igazságainknak, új távlatok nyílhatnak meg számunkra. Bartók egy kis nemzet nagy zeneszerzője volt. Semmivel sem kisebb, mint bármelyik nagy nemzeté. Úgy gondolom, a sok szenvedést megélt emberek — éljenek azok kisebbségben is — épp a tragikus sorsuk által kerülhetnek közelebb az emberi nagysághoz. A jólétben élő Európa lehet akár zseniális is, de egyre kevésbé lesz megrendítő. Pedig enélkül semmi se születhet újjá. Gondoljuk végig: nem ránk — sokat megélt népekre — vár-e Európa morális megújulása? Tisztelettel köszöni a beszélgetést: Csanaky Eleonóra RAVASZ JÓZSEF visszatérés Mielőtt az eltévedt méh rászállt volna a kezemre, nem tudta hogy fájdalmat okoz és meghal. Megtette. És én szaladtam onnét, ahová menekültem a csöndbe — átkaik elől... LUKÁCS ZSOLT ez a vers ez a versem szemenszedett hazugság mondtam egy poharat kissé odábbtolva az asztalon és jó erősen a szemedbe néztem az erdőből jövök válaszoltál majd szemlátomást idegesen egy papírcetlit kezdtél tépdesni kérsz cukorkát kérdeztem a poharat még tovább toltam egy könyvet húztam magam elé l'ulcsmondat mondtad előkelőén mosolyogva cigarettára gyújtottál én pedig olvasni kezdtem FELLINGER KÁROLY: útrakészen (Erich von Stroheim emlékére) A magány mindig párosával veszi a lépcsőket a halál pedig magányos Szindbádként bekóborolja a másvilágot és mindig visszatér és mindig visszatér a Liŕr
