A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
ÉLŐ MÚLT Simándy P szlovéniai missziója Simándy Pál - születésének most, január 5-én van százéves évfordulója- 1919-ben magyarországi emigránsként került hozzánk és tizenegy hasznos, munkás esztendőt töltött a körünkben. Itteni publicisztikai tevékenységét Fábry Zoltán "missziós jelentőségű"-nek mondta, s ez a minősítés megfelel a valóságnak. Történelmi távlatú és nemzetpedagógiai hevülettel áthatott írásaival első kisebbségi értelmiségi nemzedékünk szellemi-erkölcsi kiforrására erősen hatott- ő volt a másik fő befolyásolója. A sarlósok első irodalmi eszményét: az Ady-Móricz Zsigmond - Szabó Dezső '“faji triászához való kötődést ő alapozta meg, s szilárd nemzeti-nemzetiségi öntudatuk kialakulására is ösztönző hatást gyakorolt. A polgári neve Gombos Ferenc volt, és a Simándy nevet - Rákosi Viktor Elnémult harangok című regényének népszerető paphőse után - írói névként választotta, ő is kálvinista pap volt és huszonéves korában, 1915 és 1917 között Losoncon hitoktatóként működött. Érthető tehát, hogy emigránsként is ezt a várost választotta tartózkodási helyéül. Losonc a húszas években több ottani gyár leépítése miatt gazdaságilag lehanyatlott, de kulturális szempontból a bontakozó kisebbségi szellemi élet egyik bázisa volt. 1919 és 1938 között négy ottani nyomdában közel húsz újságot-lapot nyomtak, melyek zöme rövid életű volt, de voltak köztük tartós egzisztenciájú orgánumok is (Losonci Hírlap, 1921-1938; Magyar Közlöny, 1920-1931; A Mi Lapunk, 1921-1932; Magyar Híradó, 1930-1938). Simándy a helyi lapok közül főleg a Magyar Közlönyben, a Mi Lapunkban és a Losonci Hírlapban publikált, s azonkívül számos írása jelent meg a Kassai Naplóban, a Prágai Magyar Hírlapban, a Református Egyház és Iskolában, a Magyar írásban, a régi Új Szóban és az erdélyi Korunkban és Pásztortűzben. Első emigrációs éveiben nehéz anyagi körülmények között élt, s a publikáláson és magántanításon kívül más kenyérkereseti lehetősége nem volt. 1924 után aztán neki megfelelő állásokhoz jutott: egy ideig a Kultúra könyvkereskedés egyszemélyes vezetője és mindenese volt, majd a híres nemzetközi keresztény ifjúsági mozgalomnak, az YMCA-nak helyi szervezetében magyar titkárként működött. A losonci magyar kulturális és irodalmi élet szervezésében kezdettől buzgón résztvett. 1920-21-ben Komlós Aladárral együtt országos hírnevű szabadegyetemet szervezett, melynek sokoldalú (irodalmi-esztétikai, képzőművészeti-zenei, művelődéstörténeti, filozófiai, szociológiai) programjában nívós előadások hangzottak el Adyról, a modern vers problémáiról, a nyugati kultúra élvonalbeli formálóiról, az erkölcs kérdéséről, a legújabb művészeti áramlatokról stb. Nem sokkal később köréje tömörült fiatal írókkal (Győry Dezső, Darkó István, Marek Antal, Farkas István stb.) megalakította és írónevelő szemináriumként vezette a Madách Kört. A húszas évek kisebbségi írószervezkedési kísérleteiben is aktívan és kezdeményezően vett részt. 1924-ben 44 írónak elküldött körlevelében arra kérte a címzetteket, hogy nevezzék meg azt a (legfeljebb) 7 írót, akinek irodalmi ítéletében leginkább megbíznak, s akikből aztán megalakulna az íróegyesület megszervezését intézőirányító bizottság. Harminc megkérdezett válaszolt is és az általuk kiválasztott "hetek" a szavazatarány sorrendjében a következők voltak: Simándy (25), Komlós Aladár (22), Mécs László (18), Sziklay Ferenc (15), Márai Sándor (14), Kaczér Illés (12), Egri Viktor (11). Simándy ötlete érdekes és célszerű volt, de az írók körében keletkezett féltékenykedések, sértődések és intrikák következtében a szervezkedés folytatása elmaradt. Simándynak Losoncon három könyve jelent meg: A magyar kálvinizmus 1927-ben, a Siralmak könyve 1928-ban és Az elsikkadt hegyibeszéd 1932-ben. Közülük a Siralmak könyve szépirodalmi jellegű írásokat tartalmaz, a másik két művet pedig nemzetpolitikai, nemzetnevelői szándékkal írt vallástörténeti-vallásbölcseleti tanulmányoknak lehet nevezni. Az elsikkadt hegyibeszéd-re nemcsak a mi szellemi hetünkben figyeltek fel, hanem Romain Rolland is elismeréssel olvasta és kommentálta a Krammer Jenő által küldött franciára fordított részeket. Ez a mű — mely a történelmi kereszténységet a krisztusi tanítás szociális vonatkozásainak elhanyagolásában marasztalja el - a legjobb alapot nyújtja a gondolkodó Simándynak és világszemléletének megismeréséhez. Olyan keresztény radikális ő, aki a kereszténység tanításában a szociális megújhodáshoz keres érveket, s kinek számára Jézus neve nemcsak hittani (dogmatikai) fogalom, hanem olyan egyetemes emberi szimbólum, amely mellett a kommunista Barbusse, a buddhista Gandhi és a zsidó Max Brod is tanúbizonyságot tett. Simándy Pál 1930-ban visszatért Magyarországra és ott újságíróként a népi írók mozgalmában és Bajcsy- Zsilinszky Endre oldalán találta meg azt a szellemi-politikai közeget, amellyel világnézetileg azonosulni tudott. 1945 után az országos népművelés szervezésében és irányításában fontos beosztást kapott a koalíciós kormánytól, de a Rákosi-rezsim ettől a kedvvel és szakértelemmel végzett munkától megfosztotta őt és kényszernyugdíjba küldte. 1945 utáni irodalmi munkásságából a Diák a századfordulón című regényes ifjúsági önéletrajza emelkedik ki, és számunkra nagyon kedvesek és értékesek azok az írásai, melyeket az Irodalmi Szemlébe írt (Emlékeimből, 1971, 4. sz., Az ember tragédiája IV. színének értelme és jelentése, 1976, 10. sz.) Simándy Pál 1978. augusztus 11- én Budapesten halt meg. TURCZEL LAJOS
