A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 1. szám

ÉLŐ MÚLT

Számkivetetten

Karel Kaplan: Az igazság Csehszlovákiáról A magyar kisebbség

1945 februárjában a magyar probléma megoldása Szlovákiába tevődött át, melynek ekkorra már jelentős része felszabadult. A szabad területeken a hatalmat az új nemzeti szervek vették át: a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testületé, melyekben a kommunisták már jelentős, de még nem döntő erőt képviseltek. A vezető szlovák politikusok abban az* időben még nem ismerték az emigrációs köröknek a kisebbségek sorsára vonatkozó elképzeléseit. A szlovák nemzeti felkelés napjaiban a szlovák szervek a magyar kérdés megoldásával nem foglalkoztak. A magyarok által lakott területek egyébként is a felkelési övezeten kívül estek. A Szlovák Nemzeti Tanácsnak csupán egy jelentősebb rendelete érintette a magyar kisebbséget: az 1944. szeptember 6-án kelt rendelet eltörölte a német és magyar középiskolákat, csak a népiskolákat hagyta meg, és egyúttal betiltotta a német és magyar nyelvű istentiszteleteket is.

1945. február 4-én a SZNT kiadta az ún. "Manifesztumot", melyben a magyar kisebbséghez való viszonyt a következőképpen határozza meg:

1. Azok a magyarok, akik a megszállt szlovák területekre 1938 után a magyar kormány megbízásából jöttek, visszatérnek Magyarországra.

2. A többi magyar polgár helyzete attól függ, hogyan határozzák meg viszonyukat az új Csehszlovákiához, miközben kötelességük maguk közül kivetni az összes fasiszta és szlovákellenes elemet.

3. Végezetül a szlovák származású, ám elmagyarosodott polgárok lehetőséget kapnak, hogy újból elfoglalják helyüket a szlovák nemzet életében.

A szlovák nemzet legfőbb hatalmi szervei a kisebbségek problémáját nem tömeges kitelepítéssel kívánták megoldani, hanem a kisebbséget a köreikben fellelhető demokratikus erőkre támaszkodva az új államhoz akarták csatolni. A SZNT ilyen elképzelései szöges ellentétben álltak a külföldi ellenállás terveivel.

Abban az időben, mikor a "Manifesztum" megszületett, Moszkvában tartózkodott Gustáv Husák, az SZIKP egyik vezető személyisége, aki a

CSKP vezetésével egyebek között megtárgyalta a pártmunkának a felszabadított területeken követendő irányvonalát. E tárgyalások tartalmát elsősorban a Kassán 1945. február 28. és március 1. között megtartott SZIKP-konferencia határozatai képezték. Ha összevetjük Gottwald feljegyzéseit, Husáknak a pártkonferencián megtartott beszédét, valamint a konferencia határozatait a február 4-i "Manifesztummal", akkor a magyar kérdéssel kapcsolatban szembetűnő előrelépést tapasztalunk. Igaz ugyan, hogy ez a változás még nem jelentette a transzferelv elfogadását, és nem felelt meg az 1943 decemberében Benešsel folytatott tárgyalások eredményeinek sem, mint ahogy nem volt azonos a kommunisták 1944 februárjában előterjesztett programjavaslatával sem.

Husák az SZIKP konferenciáján megtartott beszédében először a szlovák nemzet magyarokkal kapcsolatos negatív történelmi tapasztalatairól beszélt. Előadása során arra a következtetésre jutott, hogy jogos a szlovákok bizalmatlansága a magyarokkal szemben, és a két nemzet közötti viszony csak akkor fog megjavulni, "ha a magyarok megtisztítják soraikat az árulóktól, és jóvá teszik mindazt a bűnt, amit nemzetünk ellen elkövettek." A konferencia határozatai között helyet kapott az az Irányelv is, mely célul tűzte ki a szlovák nemzet bizalmának a megnyerését a magyar kisebbség iránt. Ehhez az irányelvhez még további kettő is kapcsolódott, ezek közül az első a magyaroknak a megbüntetésére vonatkozott, akik vétettek Csehszlovákia és a szlovák nemzet ellen, vagy a fronton a Szovjetunió ellen harcoltak. A másik határozat a déli határövezet elszlovákosítását irányozta elő a földnek szlovák parasztok közötti szétosztása útján.

Gottwald feljegyzéseiben foglalkozott a magyaroknak a politikai életbe való bekapcsolásával is. Elgondolása szerint a túlnyomóan magyarok által lakott területeken a helyi közigazgatási szerveknek szlovák nemzetiségű tagjai lennének, és "a köztársasághoz hű, demokratikusan gondolkodó magyarok tanácsadó minőségben támogatnák a helyi hivatalos szerveket." Ezek a személyek tagjai lehettek volna a politikai pártoknak is, s a közéletből csupán azokat zárták volna ki, akik felléptek a köztársaság ellen. Gottwald tehát visszatért a demokratikus magyarokból álló tanácsadó testületek gondolatához, amit augusztusban még kategorikusan elutasított. Sőt még tovább is ment. Nemcsak hogy nem javasolta volna a magyar nemzetiségűek állampolgárságának megszüntetését, hanem egyeseknek megengedte volna a politikai életben való szereplést és a politikai pártokba való belépést is. Ezt az elgondolást egyébként egyszerű érdekszempontok motiválták, ugyanis a kommunistáknak a múltban erős pozícióik voltak a kisebbség soraiban, és a magyar kommunisták többsége nem is lépett föl a köztársaság ellen. Figyelembe véve Gottwald egyéb javaslatait is, úgy tűnik fel, hogy mélyebb és sokrétűbb politikai motivációról volt szó, melyek között a legfontosabb szerepet az új feltételekhez való alkalmazkodás játszotta. Mivel a nyugati hatalmak elutasították a magyar kisebbség kitelepítésének tervét, a kommunisták új híveket akartak szerezni a magyar nemzetiségű polgárok között.

Noha Gottwald feljegyzéseiben ott áll, hogy "a németekkel szemben Is hasonló módon kell eljárni" - a valóságban nem így történt. A szlovák politikai szerveknek a német és a magyar kérdéshez való eltérő viszonya leginkább a SZNT-nak a földbirtokok elkobzására vonatkozó rendeletében nyilvánult meg. E rendelet értelmében a németek földjeit kivétel nélkül elkobozták, míg a magyarok esetében csak a földbirtokosok és a megszállás után áttelepültek földjeit sajátították ki. Ez a kitétel a SZNT konferenciáján is elhangzott: "Elűzzük Szlovákiából a németeket, elkobozzuk a magyar földbirtokosok, kollaboránsok és árulók földjeit."

1945 márciusában a szlovák politikai és hatalmi szervek még nem számoltak a magyarok esetleges tömeges kitelepítésével, ezért szorgalmazták a demokratikus erőkkel való együttműködést és a nemzeti kisebbségek bizalmának megszerzését a köztársaság számára. Ezt az irányelvet követték, ha bizonyos változtatásokkal is, Husáknak Moszkvából való visszatérése után.

Március 22-én az új Csehszlovákia