A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
mm kapcsolatot teremtenünk az ausztriai magyar szervezetek és egyesületek központi szövetségével. Többen-kevesebben minden rendezvényünket meglátogatják. A IV. Kulturális Napok Dunabáljáról is nagyon jó érzéssel távoztak ausztriai vendégeink. Kiérződött elismerő szavaikból, hogy ők ilyet otthon nem tudnak csinálni. Az Apró Szőttes, a nagy Szőttes szerepelt bálunkon, s a tombola is nagyszabású volt, sok-sok díjjal, amelyekért ezúton mondok köszönetét a pozsonyi magyar szerkesztőségeknek, a pozsonyi Magyar Kulturális Központnak, a Magyarok Világszövetségének, a Madách Könyvkiadónak, a Csemadok Központi Bizottságának, a Csemartnak, és sorolhatnám tovább. Az idén arra kell törekednünk, hogy alapszervezeteink már ne csak fogyasztók legyenek, szervezőkként is vegyenek részt az V. Kulturális Napok munkájában. Jéghné Nagy Izabella: A IV. Kulturális Napok legnagyobb hiányosságának tekintem, hogy csupán két-három ember vett részt egy-egy rendezvény lebonyolításában, holott az alapszervezetek vezetőségi ülésein megbeszéltük, hogy aki csak teheti, bekapcsolódik az előkészítő munkába. Aztán különböző okokra hivatkozva mindig távolmarad valaki, de én ezt már megszoktam, hiszen harmadik alkalommal szervezem a kulturális napokat. Az ad erőt a munkámhoz, hogy akikért csinálom, azok a műsorainkon jelen vannak. A hangsúly nem azon van, mekkora a nyereség, mert a kultúra soha nem lehet nyereséges, hanem a rendezvények erkölcsi hasznán. S ez megér minden fáradozást. Duka Zólyomi Árpád: Hozzátenném, ami számomra nagyon kellemes volt, hogy a IV. Kulturális Napok rendezvényein ott voltak a Csemadok Országos Választmányának vezető képviselő is, a pozsonyi magyar szellemi élet személyiségei, a pozsonyi Magyar Főkonzulátus vezetői, és természetesen a pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatója. Jéghné Nagy Izabella: Ne felejtsem el elmondani, hogy mi már tavaly azon gondolkoztunk, hogy a három főpolgármester szintjén rendezzük meg a IV. Kulturális Napokat. Pozsony-Bécs-Budapest főpolgármesterét szerettük volna meghívni a Duna-bálra, hogy találkozhassunk velük. Minden azonban nem sikerülhet. Az idén újra megpróbáljuk létrehozni ezt a találkozót! Duka Zólyomi Árpád: Mi a IV. Kulturális Napokra elsősorban Bécs polgármesterét szerettük volna meghívni, s az ottaniak segítségünkre is lettek volna ebben, hiszen Bécs polgármestere Pozsony tiszteletbeli polgára, de hát képtelen volt eleget tenni meghívásunknak. Új polgármesterünkről, Kresánek úrról pedig azt tartom fontosnak elmondani, hogy rokonszenvezik velünk, és ez érthető is, hiszen a pozsonyi magyarság a választásokon rá szavazott. Ő ezt tudatosítja, és talán a meghívásunknak eleget is tett volna. No de majd jövőre... — Érintették a még mindig kísértő közönyt, de nem szóltak a pozsonyi magyar értelmiségről. Hogyan lehetne jobban érdekeltté tenni a rendezvények sikerében? Jéghné Nagy Izabella: Teljesen őszinte leszek. A pozsonyi magyar értelmiség tagjai (talán öt-hat írót kivéve) nemcsak a kulturális napokon nincsenek jelen, hanem az alapszervezeteinkben sem. Akik az alapszervezeteinkhez tartoznak, azok közül sokan a tagdíj-illetéküket sem fizetik meg. S azt sem tartják kötelességüknek, hogy az alapszervezeti munkába bekapcsolódjanak. Duka Zólyomi Árpád: Régi fájó pont, hogyan tudnánk ezt a viszonylag nagy szellemi bázist jobban kihasználni. Az idei kulturális napokon az írószövetséget, a Madách Kiadót és más kulturális csoportosulást is arra kell ösztönözni, hogy részt vállaljanak a programból. Az V. Kulturális Napok megrendezése előttünk áll. Ismerjük gyenge pontjainkat, s örülnénk minden új ötletnek, javaslatnak, akár a pozsonyi magyar értelmiség tagjaitól, akár a Hét olvasóitól kapnánk. — A Csemadok Városi Választmányának programja példaértékűvé vált, a rendkívüli országos közgyűlésen is beszéltek róla. Ilyen példaértékűvé lehetni tenni a kulturális napokat is? Duka Zólyomi Árpád: A négyszáznegyven ezres Pozsonyban körülbelül húszezer magyar él, vagyis a lakosság öt százaléka. A mi feladatunk a közös hang megtalálása. Azt hiszem, hogy a kisvárosainkban élő magyaroké is. Tehát a kulturális napok tapasztalata nehezen általánosítható, csak a közös hang megtalálására való törekvés lehet közös vonása a hozzáállásunknak. Ami a másik programunkat illeti, a választmányunkét, arra úgy tekintek, hogy még sokáig érvényes marad általános értelemben is. Az elkövetkező városi konferenciánkon is ezt fogom alapnak tekinteni. Jéghé Nagy Izabella: Hogy a tavalyi kulturális napok programját így kialakíthattuk, azt az emberek közötti jó kapcsolatnak köszönhetjük. Ha intézményekhez fordultam segítségért, soha nem kaptam elutasító választ. Duka Zólyomi Árpád: Az. irántunk kialakult rokonszenv kétségtelen. Ezt a választások idején is tapasztaltuk, a nagy kiabálások és őrjöngések napjaiban. Fővárosunk polgárságának nagy része józanul gondolkozik, lehet velük beszélni, lehet rájuk számítani. — A IV. Kulturális Napok eseménysorozatáról írt-e a szlovák sajtó? Jéghné Nagy Izabella: Tudtommal nem. Duka Zólyomi Árpád: Tudtommal sem. — Köszönöm a beszélgetést. (m.j.) Fotó: Nagy László (1) A HÉT 9
