A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-13 / 28. szám

Mécs József: A KÉT MARIKA Koller Sándor: NYÁR A ZENESZTRÁDÁN (könnyűzenei verseny) G. Kovács László: WATERLOO avagy a végzet rejtélye Nagy Jenő: A VADNYUGAT „LOVAGJAI" I. MAGÁNYOSOK KLUBJA Kovács József: TÜNDÉRMESE M. Dalton: A FÉLREÉRTETT VERSFARAGÓ (bűnügyi történet) Lapzárta: 1990. VI. 20. Címlapunkon M. Borský felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvakf Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a F“osta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72. 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Cd A nagyváradi RMDSZ-kongresszu­­son találkoztunk először. Útban Bu­dapest felé mutattál egy tucat rep­rodukciót műalkotásaidról, és megegyez­tünk ebben az interjúban. Engedd meg, hogy első kérdésemet a közéleti ember­nek tegyem fel. Bizonyára nem könnyű összefogni egy ilyen elenyésző kisebbsé­get, mint a Jembergi magyarság, segíteni nemzeti identitása megőrzésében ... — Szervezetünk megalakulásáig hónapokig nem találkoztam magyarral és nem volt lehe­tőségem magyarul beszélni. Most. hogy léte­zik és működik a Lembergi Magyarok Kultu­rális Szövetsége, minden héten pénteken összejövünk néhány órára, és úgy érzem mindenki boldog és büszke, hogy tartozik valahová, és már attól is jobban érzi magát, hogy anyanyelvén társaloghat. Szövetségünk 1989. december 3-án alakult meg. Célunk, hogy összehozzuk, megszervezzünk a Lem­­bergben és környékén élő magyarságot. A lembergi magyarok kárpátaljai származású­ak, olyanok, akik tanulni jöttek az itteni egyetemekre. Lemberg Nyugat-Ukrajna kul­­túrgócpontja, mint ahogy egyetemi és műve­lődési központja volt egykor Lengyelország­nak és az Osztrák-Magyar Monarchiának. Lakossága megközelíti az egymilliót. Ebből körülbelül 4 500 a magyar nemzetiségű. Szervezetünknek jelenleg több mint 250 tagja van. Próbálunk újabb tagokat toboroz­ni. Nehézségeink vannak azokkal a magya­rokkal. akik vegyes házasságokban élnek. Az olyan családokban, ahol az anya ukrán, a gyerekek többsége nem tud magyarul, mert az apának ugye kevesebb ideje van arra, hogy a gyerekekkel foglalkozzék. Ezek a szülők nagy reményekkel jönnek hozzánk, hogy szervezzünk magyar nyelvtanfolyamokat, tanítsuk meg gyermekeiket a szép magyar nyelvre. Tehát elsődleges és sürgős felada­tunk a magyar nyelv megőrzése, ápolása. Cd Cd Interjú ILKU MARION JÓZSEF képzőművésszel, a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetségének elnökével erre a tisztségre. A kisebbségi érdekvédel­met csak sziwel-lélekkel lehet ellátni, és ő képes erre. Cd Havonta megjelenő lapotok az Örökség. Milyen elképzelésekkel indítottátok, milyen körülmények között szerkesztitek, terjesztitek? — A kárpátaljaiak új folyóiratot indítottak, a Kárpátalját. Tallinban az Észtországi Magya­rok Kulturális Szövetsége szintén lapot indí­tott. Kapcsolat néven. Úgy döntöttünk mi is, hogy megpróbálkozunk vele. Sokáig gondol­koztunk. milyen nevet adjunk folyóiratunk­nak, aztán az Örökség mellett maradtunk. Az első számot a Magyarok Világszövetsége sokszorosította háromszáz példányban. Ho­gyan tovább ? Ez még kérdés. Nehézségeink vannak a szerkesztéssel, sokszorosítással. Egyelőre két magyarországi diák végzi a szerkesztést: ök a lembergi egyetem újság­írói karán tanulnak. Remélem, amikor vissza­térnek Budapestre, lesz. aki átveszi tőlük a stafétabotot. Vannak olyan értelmiségeink is, akik nemcsak lapunkba, hanem a kárpátaljai sajtóba is imák. Az ö segítségükre számítunk elsősorban. Említetted, hogy a Magyarok Világ­­szövetségének titkára részt vett alakuló üléseteken. Ezek szerint megtörtént a kapcsolatfelvétel velük is? — Megalakulásunk óta érezzük segítő szán­dékukat. Kaptunk Írógépeket, papírt, folyó­iratokat. könyveket, nemzetiszinü zászlót. Miskolcon fogják kinyomtatni tagsági köny­veinket. Szeretnénk — ugyancsak segítséggel — elkészíteni az LMKSZ jelvényét, címerét. Ez egy pajzs nemzeti színű kerettel, benne bordó alapon szív Lemberg címerével, az oroszlánnal. Ez azért lényeges, mert sok a magyar fiatal, akinek fontosak a szimbólu­mok. A Magyarok Vilgászövetsége rendsze­resen meghív rendezvényeire a többi magyar kisebbségi szervezet képviselőivel egyetem­ben. Így idejében értesülünk mindenről, ami a magyarságot érinti, tapasztalatokat gyűj­tünk, cserélünk, ötleteket kapunk. Cd Milyen a kapcsolatotok a Kárpátal­jai Magyarok Kulturális Szövetsé­gével ? — Alapító ülésükön megjelent Szabó Lász­ló, a Magyarok Világszövetségének titkára és Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke. Ez kelleme­sen érintett minket, és megerősített azon hitünkben, hogy amibe belefogtunk, fontos. Éreztük, nem vagyunk egyedül, számíthatunk a kárpátaljai és az egyetemes magyarság támogatására. Azóta szoros kapcsolatban állunk a KMKSZ-szel, figyelünk egymásra, csereakciókat bonyolítunk le. Meghívottként rendszeresen részt veszek a KMKSZ közgyű­lésein. Mi, lembergi magyarok is megelége­déssel vettük Fodó Sándor újraválasztását, mi is öt tartjuk a legmegfelelőbb embernek Ismert képzőművész vagy. Ilik mű­vészi munkádról, terveidről, mű­helytitkaidról is érdeklődnöm. — Gyerekkoromtól festek, rajzolok. Amikor befejeztem a hét osztályt, beléptem az Ungváron alapított képzőművészeti gimná­ziumba, ahol nagyon jó tanáraim voltak: Erdélyi Béla, Boksái József, akik Budapes­ten végezték a Képzőművészeti Főiskolát, melletük Fedor Monajlo, Koczka és Kondra­­tovics, akik szintén jó nevű kárpátaljai fes­tők voltak. Amikor befejeztem az ötéves gimnáziumot, Lemberg be mentem képző­művészeti főiskolára, ahol hat évig festésze­tet tanultam. A főiskola tanára vagyok azóta is. A szovjet művészeti élet az elmúlt idő­szakban nem volt felhőtlen, mert az úgyne­vezett szocialista realizmus beszűkítette a lehetőségeket, belekényszeritett olyan té­mákba, amelyek a huszadik században élő művész számára idegenek. Én is kénytelen voltam áttérni a festészetről a grafikára, mert a grafikát másképpen ítélték meg a szovjet illetékes szervek, elfogadták, hogy az eh/ontabb. A festészetben megkívánták a naturalista, „szocialista realista" stílust. Most. amikor újra felszabadultak á művé­szetek, visszatértem a festészethez, és megpróbálom vászonra vinni azokat az el­képzeléseket, amelyek benne éhek. R,- Ungváron születtél 1933-ban, itt j n )• fedeztek fel. innen indultál. Tehát ‘ kárpátaljai művésznek számítasz. Hogyan jellemeznéd a kárpátaljai képző­művészetet ? — Kárpátalján érdekes művészeti közösség alakult ki.'amelyre a két említett képzőmű­vész, Erdélyi és Boksái nagy hatással volt. Ők alapították a Kárpátalji Művészi Közös­séget. Volt idő, amikor a kárpátaljai művé­szek a szövetségen belül elég jó hírnevet szereztek maguknak, de aztán a megszorí­tások következtében, elkerülhetetlen volt a visszaesés. Most, ha belegondolok abba, milyen szinten van az európai művészet, és nemcsak az európai, hanem a cseh, a lengyel, a magyar művészet, akkor azt kell megállapítanom, hogy bizonyos szempont­ból észrevehető a lemaradásunk. Mondhat­nám: konzervatív alkat vagyunk. De jelent­kezett néhány fiatal művész, akik már igye­keznek a kor szelleméhez igazodni, és sok­kal érdekesebb felfogásban dolgozni, újra fölzárkózni Európához. Örömmel és biza­kodva figyelem törekvéseiket. Cd A-a kárpátaljai magyar képzőművészetről, a lembergi magyarokról, a kapcsolatkeresésről Pozsonyban megalakult a Cseh­szlovákiai Magyar Képzőművé­szek Társasága. Milyen módon le­hetne kapcsolatot teremteni a kárpátal­jai és a felvidéki képzőművészek között? — A kárpátaljai képzőművészeti szövetség jópár éve szoros kapcsolatot tart fenn a kassai képzőművészeti szövetséggel. Rend­szeresen a cserekiállitások; kassai festők állítottak ki Ungváron, ungváriak pedig Kas­sán. Ám nemcsak Ungváron élnek kárpátal­jai képzőművészek, hanem ott van Kijevben Szilvási Tibor, Lembergben Bogotej András meg jómagam, azonkívül Moszkvában és Leningrádban is élnek magyar származású művészek, ezért, amikor cserekiállitásra gondolok, szeretném őket is beszervezni, hogy általános képet kapjanak a csehszlo­vákiai művészetkedvelők. Kapcsolataink na­gyon jók a magyarországi művészekkel is. Ezek a kapcsolattartások, úgy érzem, ki­mozdítják a kárpátaljai művészetet a pro­­vincialitásból. Az elkövetkezőkben szeret­nénk nemcsak Kassán, hanem Pozsonyban és más szlovákiai és csehországi városok­ban is kiállítani. Az év végén lesz gyűjtemé­nyes kiállításom Lembergben, ha jól sikerül, remélem, az anyagot Pozsonyban is bemu­tathatom. BALÁZS F. ATTILA 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom