A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-13 / 28. szám
A SEMMIBŐL INDULÁS PÁRHUZAMAI Ha van valami, ami a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség utolso öt évtizedere meghatározóan érvényes, akkor az a semmiből indulás ténye Kezdetben ezt a fogalmat elsősorban az irodalomra vonatkoztattuk, főleg azért, mert az irodalom semmiből való indulásáról nyíltabban le hetett szólni, nyíltabban lehetett tényeket (is) feltárni mint társadalmunk egyéb területéről. Az irodalom ugyanis nem volt olyan kockázatos zóna, amely különösebb veszéllyel fenyegette volna az alakuló társadalmat. (Bár mából nezve ez a megítélés nem látszik ilyen egyértelműnek) Tény azonban, hogy az irodalom semmiből indulását már az ötvenes években ki lehetett mondani különösebb kockázatvállalás nélkül. A szlovákiai magyar társadalom egyéb területeiről ilyen vonatkozásban szólni azonban már nagyobb óvatosságot kívánt. Pontosabban: jobb volt ezekről a kérdésekről hallgatni, úgy tenni, mintha ennek a nemzeti kisebbségnek a dolgai egyéb vonatkozásban rendben volnának. A „hallgatni arany" elméleti es gyakorlati igazoltsága politikai és társadalmi vonatkozásban egyaránt helyesnek látszott Ám a hallgatás és az elhallgatás között óriási a különbség. S nemcsak a különbség látható, hanem egyéb feszültségek is nyilvánvalóan kimutathatók Mert léteznek, mert hatnak. Az irodalom semmiből indulása ugyanúgy nem fedte, mert nem is fedhette a teljes realitást, mint a többi elhallgatott, vagy ki nem mondott tény. Az azonban bizonyos, hogy az irodalom meilett sok egyéb területen is a semmiből indultunk el, s nemcsak 1945 után, hanem 1948 után is. Vegyük elsőnek a gazdasagot: a mi esetünkben ez elsősorban a mezőgazdaságot jelenti. Köztudott, hogy a szlovákiai magyarság nagyobbik hanyada agrárterületeken élt és él még ma is A háború rablogazdálkodasa, s az azt követő három év jogfosztottsága. a lakosságcsere, a deportálások e térség gazdaságilag aktív lakosságának jelentős hányadát gyakorlatilag megfosztotta a gazdálkodási lehetőségektől. Az 1945—-48 közötti időszakban a vagyonelkobzás, a föld és a termelési eszközök kisajátítása a déli agrárterület gazdasági potenciálját a mélypontra juttatta, Ennek gyakorlati „hozadéka ' az 1947-es katasztrofálisan gyenge gabonatermésben mutatkozott meg. Azidóben ezt a rendkívüli időjárással, az aszállyal próbáltak magyarázni, holott alapvető oka az volt, hogy a szlovákiai magyar parasztság teljes létbizonytalanságba került minden vonatkozásban. így törvényszerűen védekezésre kényszerült s a védekezés egyetlen módja az lett, hogy csupán a minimumot termelte, amely a saját szükségleteinek a kielégítésére volt elegendő Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy az igazán potenciális erővel rendelkező középbirtokos réteget kitelepítették, s helyükbe olyanok kerültek, akik a mezőgazdasági termeléshez alig konyitottak. A ienyeget összefogva: a negyvenes évek végére, s az ötvenes evek elejére a magyar etnikum agrárterületein a termés eredmények a harmincas évek szintjére estek vissza. Az egykor volt gazdák és agrárszakemberek nélkül maradt régió tehát gyakorlatilag ugyanott állt ahol az irodalom. Erről a mélypontról kellett felküzdenie magát az európai szintre, s nem kis áldozatok árán. De azt is gyorsan hozza kell tennem, hogy ebben az országban egyetlen rétégét sem zsákmányoltak ki olyan következetesen es olyan arányban, mint éppen a parasztságot. Ezt az állításomat több tucat adattal tudom bizonyítani. Visszautalva az előbb említett mélypontra, meg azt is el kell mondanom, hogy parasztságunkat ebben a vert helyzetben érte a szövetkezetesitési program, amelynek ugyan néhány helyen megpróbálták ellenállni, de sikertelenül, így a parasztságnak egy jelentős hánya da, amely a szövetkezetekbe került, az ötvenes evek elején-közepén gyakorlati lag a jobbágyság szintjére süllyedt vissza. Itt nem volt családi pótlék, nem volt fizetett szabadság, gyakorta hosszü he napokig még fizetést sem kaptak — itt csak az évi 365 napos munka volt . A magyar nemzetisegű aktív népesség számarányát tekintve ma is ez a réteg adja az államnak a legtöbbet, s az államtól ma is ez a réteg kapja a legkevesebbet. S mivel a szlovákiai magyarság zöme ma is az agrárágazatban dolgozik, az iménti megállapítás teljes mértekben öt érinti De ez már egy másik eszmefuttatást kívánná. Maradjunk a továbbiakban is a semmiből indulás alapkérdésénél. A gazdasági vonatkozások felvillantását a politikai képviselet — vagy annak hiánya — követheti. Milyen volt tehat. milyen lehetett a háborút követően a szlovákiai magyar politikai reprezentáció? Volt-e ilyen egyáltalán’ A kérdés az első pillanatra teljesen feleslegesnek tűnhet, hisz 1948--ig hagyományosan értelmezett politikai képviselet szóba sem jöhetett. A polgári Csehszlovákia magyar nemzetiségű politikusait a háború és az azt követő évek szétszórták Az erdemi nemzetiségi politizálást pedig a jogfosztottsag teljes mértekben kizárta. Ennek ellenére a kérdés mégsem ilyen egyszerű, mert valamiféle kettősség rejtekezik mögötte. Mert azért még 1945—48 között is voltak olyan magyar nemzetiségű politikusok, akik bekapcsolódhattak a társadalom életébe, ám ezeknek alig volt kóziik az akkori szlovákiai magyar valósághoz. Ha közük volt, akkor negatív értelemben. (Kitelepítés, deportáció, reszlovakizálás stb.. végrehajtása, illetve az abban való szervezési részvétéi.) A négy vennyolcas fordulatot kővetően nehány magyar kommunista vezető azonban komoly pozícióba került, főleg a háború alatti ellenállásban való részvétéi jogán Ezek azutan nagyon rövid idő alatt teljes egészében kisajátították maguknak a magyar nemzetiségi politikai reprezentációt, s gyakorlatilag lehetetlenné tették, hogy a •elnövekvö fiatal magyar értelmiség politikus alkatú egyéniségei szóhoz jussanak. Amig az irodalomban — később a mezőgazdasagban, vagy az oktatásügyben is — az elszenvedett veszteségeket valamelyest pótolni tudtuk, a politikában a hatvanas évek végéig a szlovákiai magyarság képviselete néhány kivételezett egyen orivilégiumává vált. S ezek ahelyett, hogy ügyeltek volna a politikai utánpótlás létrehozására, fejlesztésére, annak az ellenkezőjét tették: a saját önös érdekeiket előtérbe helyezve elsorvasztottak minden kezdeményezést. Az 1968—69-es kitörési kísérlet eltiprása után ugyanők ítélkeztek a felszínre került fiatal magyar politikusok felett. S nem is akármilyen szigorral! Több mint négy évtizedes „működésük" egyenes következménye, hogy a megváltozott politikai es társadalmi viszonyok között meg csak most formálódhat az a magyar nemzetiségi politikai reprezentáció, amelynek hiányát több mint negyven eve erezzük. Folytathatnám a semmiből indulás keserveinek párhuzamait az oktatásüggyel, de errói tavaly részletesen írtam, most csupán megemlítem, hogy a felvetett kérdés összefüggéseibe ez is bekerüljön. Ha sonió módón részletezhetném a nemzetiségi intézményrendszer, a sajtó, a színház stb. semmiből indulásának máig megoldatlan — vagy félmegoldásokban tipródó — helyzetet. Mindazt, amrt erről — úgy hisszuk tudunk, de ann valójában mégis föltáratlan. S nemcsak föltáratlan, hanem mindmáig gatlóiag is hat a szlovákiai magyarság gazdasági és társadalmi helyzetere Lényegében a szlovákiai magyarság a háborús és az azt kővető időszak veszteségeit sem gazdasági, sem társadalmi vonatkozásban nem tudja teljes mértekben pótolni. Azok az óriási eró<e szitések, amelyek nyomán nemi előrehaladás mégis csak felmutatható a negyvenöt eve fennálló rend- es rendszer ellenében jött létre Es még ma Is hiányoznak azok a minimális jogi és tarsadaimi garanciák, amelyek az örökös újrakezdés terhe it levennek vállainkrol GÁL SÁNDOR A szakmai igényesség jegyében TÁJÉKOZTATÓ A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAMÁNAK PROGRAMJÁRÓL ••• A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megalakulásakor kitűzött céljai egyik legfontosabbika a honi magyar néprajzi kutatások szakmai színvonalának, igényességének a növelése. E cél elérése érdekében Társaságunk már ez ideig is több eredményes lépést tett, hiszen a nyitrai Pedagógiai Főiskolán beindított néprajzi speciális kollégiumok. ill. a pozsonyi rádió magyar adásában induló Néprajz mindenkinek című ismeretterjesztő sorozat (annak a Hétben megjelent nyomtatott változatai), hosszú távon szintén ezt a célt szolgálják. A konkrét szakmai képzést viszont az a néprajzi továbbképző tanfolyam hivatott betölteni, amelyet a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Domicán rendez 1990. július 21—28-a között. Az egyhetes program keretében elsősorban kezdő önkéntes néprajzgyűjtőink számára szeretnénk szakmai útmutatást nyújtani, ezért az első három napon neves hazai, magyarországi, erdélyi és vajdasági témákról hallhatnak majd előadásokat. Az előadáscsokor segítségével képet alkothatnak maguknak a magyar néprajzi kutatások történetéről, eredményeiről, távlatairól, nemcsak a hazai magyar tájakat illetően, hanem a magyarországi, ill. más magyar nemzeti kisebbségek körében is. Módszertani jellegű előadások is elhangzanak majd. Csak ízelítőül hadd utaljak a levéltári anyag mind időszerűbbé váló felhasználásának mikéntjéről tartandó előadásra, ill. a vidéki tájmúzeumok, tájházak, néprajzi kiállítások rendezésével kapcsolatos gyakorlati, módszertani kérdésekről, néprajzi diákkörök munkájával kapcsolatos tapasztalatok átadásáról tervezett előadásokra. Annak ellenére, hogy a továbbképző tanfolyam lényegében zártkörű, az említett (július 21 —23-án elhangzó) előadásokon szívesen látunk előzetesen be nem jelentkezett érdeklődőket is (a részletes programot a napi sajtóban tesszük közzé). A tanfolyam második felében gyakorlati foglalkozásokkal kívánjuk az érdeklődő önkéntes gyűjtőket felvértezni a terepmunkára. A rendezvény szomszédságában fekvő falvakban (elsősorban Kecsöben, Hosszúszón és Pelsöcardón) végezhetnek majd konkrét gyűjtőmunkát szakképzett néprajzkutatók irányításával, módszertani segítségével. A most vázlatosan ismertetett néprajzi továbbképző tanfolyam lényegében csak az első kísérlet a magyar néprajzos szakemberképzés megoldatlanságának az enyhítésére. Miközben a továbbképzésnek ezt a formáját évente, rendszeresen meg szeretnénk rendezni, évközben tartandó előadásainkkal, vándorgyűléseinkkel is ezt a célt kívánjuk szolgálni. Emellett, természetesen, minden érdeklődő (levélben vagy személyesen) bátran fordulhat Társaságunk tisztségviselőihez. Szakmai-módszertani kérdésekben örömmel a rendelkezésükre állunk ... USZKA JÓZSEF, a CSMNT elnöke
