A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-03 / 31. szám
1982-től kezdődően a Cse madok központi nyelvi szakbizottságának dialektológiai szakcsoportja évenként megrendezte azt az egyhetes központi nyelvjárásgyűjtést, amely egy-egy nyelvjárási egység, terület nyelvi anyagának felgyűjtésére volt hivatott. Az anyag egy része lejegyezve, más része magnetofonkazettákon vár a feldolgozásra. A feldolgozás, sajnos, a gyűjtésnél is nagyobb nehézségekbe ütközik, hiszen míg ez utóbbit a lejegyzéssel együtt laikusok is elvégezhetik, a nyelvjárási anyag tudományos szintű feldolgozására csak képzett nyelvész vállalkozhat. És hát a csehszlovákiai magyar nyelvészek száma nem valami nagy. Elsősorban a nyitrai és a pozsonyi magyar tanszék nyelvészei jöhetnek számításba, valamint néhány középiskolai tanár. De térjünk vissza a rtyelvjárásgyüjtésre! A gyűjtő számára nincs nagyszerűbb dolog annál, mint bekopogtatni egy régi lakóház ajtaján, közvetlen kapcsolatot teremteni öregedő, sokat megért emberekkel, szóra bírni, meséltetni őket, csodálatos. ízes beszédükben felfedezni egy-egy ősi, más nyelvterületen nem, vagy alig ismert szót, nevet, kifejezést. A gyűjtő nagy tapintattal, figyelemmel hallgat végig minden történetet, a kellő pillanatban bekapcsolja jó előre készenlétben tartott magnetofonját, biztatva bólogat és hallgat. Beszéltet. Nem érezteti és nem érzi, hogy számára nem a megnyilvánulás tárgya, hanem a mikéntje a fontosabb. Gyűjtő és adatközlő között a Csemadok központi gyűjtései alkalmával mindig meghitt, közeli kapcsolat alakult ki. A falvak nyitottak, barátságosak voltak, s a kis gyűjtőgárda két-három nap múltán otthon érezhette magát a falu közösségében: 1982-ben Patason, 1983-ban Kisgyarmaton, 1984-ben és 1985-ben lllésházán, 1986-ban Félen, Vökön, Éberhardon, 1987-ben Gimesen, Zsérén, Lédecen, 1988-ban Menyhén, Béden, Egerszegen és Vrcsápapátin, 1989-ben Csitáron, Gerencséren. Kolonban, Gesztén és Pogrányban. Most, augusztus első felében, ismét gyűjtésre, kutatásra szánja szabadidejét az önkéntes nyelvjárásgyűjtők tábora. Kevesen, alig húszán vannak, annál nagyobb a lelkesedésük. Munkájuk értéke felbecsülhetetlen... A nyelvjárásgyüjtés szervezését ettől az évtől kezdődően a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága vette át a Csemadoktól. Ezért is történhetett A nyelvjárásgyűjtők nyara meg az, hogy az eddigi kötelező előírásokkal ellentétben, most több külföldi megfigyelő, ill. nyelvész részvételével valósul meg Rozsnyón a gyűjtést megelőző. annak módszertani előkészítésére szolgáló kétnapos dialektológiai szeminárium. Magyarországról, Romániából és Ausztriából is érkezik vendég. A nyelvjárásgyüjtés központi színhelye ezúttal a gömöri Csúcsom község (augusztus 4—11 -e között). A gyűjtés kétfajta módszerrel történik. Az egyik a szövegfelvételek készítése, amint már említettem, a beszélgetés, jobban mondva beszéltetés. a másik pedig a kérdőíves módszer (amely kérdőív természetesen minden segíteni akaró érdeklődő rendelkezésére áll az Anyanyelvi Társaság titkárságán). Legnehezebb feladat annak a négy-öt tagú kis közösségnek jut, amely a környező húsz-huszonkét kis településen végez szondázó gyűjtéseket a magyar nyelvhatár felmérése céljából. A gyűjtők esténként sem pihennek: beszámolnak egymásnak a végzett munkáról, felhívják társaik figyelmét egy-egy nyelvi jelenségre, lejegyzési gyakorlatokat végeznek, és a feljátszott anyag fonetikus lejegyzésével dolgoznak. Esetenként a kazettákat is átjátsszák magnetofonszalagra. Ez utóbbi jelenti a legnagyobb nehézséget, hiszen a szakcsoportnak nincs saját felszerelése, a gyűjtök saját magnetofonokkal dolgoznak. Munkájukban mindenképpen meghatározó tényező a lelkesedés, a gyűjtőmunka szeretete, s nyugodtan mondhatom, az áldozatkészség. A diákok a vakációjuk, a dolgozó, munkás emberek szabadságuk nagy részét áldozzák nyelvi hagyományok felkutatására, szeretett anyanyelvűk ápolására. S teszik mindezt ingyen, köszönetét nem várva, önként és névtelenül. (Ferenczi) Rozsnyói sírkőfelirat Büszke lehet Rozsnyó a strandjára. A város szélén, domb oldalában van az úszómedence ugrótoronnyal, zuhanyozókkal. pihenésre ás napozásra alkalmas gyepszőnyeggel, a pozsonyival is vetélkedő golf. tenisz- és kosárlabdapályával. A medence vizében úszva szemet gyönyörködtető a látvány, köröskörül erdővel borított hegyek a fölöttük terülő, végtelennek tetsző kék éggel, s a távolban gyülekező, rosszra forduló időt sejtető feliegekkel. Nemcsak Rozsnyó, a strand tervezői és kivitelezői is büszkék lehetnek igazán dicséretes munkájukra. Szép környezetbe helyezték a medencét. Szebbet nem is találhattak volna számára. Ahogy hallani, népszerűsége is nagy. napos, meleg időben ide járnak fürödni a járás minden részéből, de az átutazók és kirándulók is szívesen megállnak itt, s viszik a jó hírét a rozsnyói strandfürdőnek. A fürdőzők iránti figyelmességben sincs hiba, büfé gondoskodik ételről és italról, s a napozó térségben széthelyezve három nagy figyelmeztető tábla foglalja pontokba a tudnivalókat Sajnos, csak egy nyelven: szlovákul! Pedig a rozsnyói járásnak legalább huszonhárom százaléka magyar. Ennek ellenére a magyarokhoz nem szólnak a figyelmeztető táblák, őket nem kell megóvni a veszélytől, Rozsnyó város illetékesei úgy tesznek, mintha az a huszonhárom százaléknyi magyar nem létezne, holott egyedei dolgoznak a földeken, az üzemekben, a hivatalokban, a kereskedelemben, mindenütt ahol munkaalkalom kínálkozik számukra. A városban nincs magyar felirat, így a járási székhely is csak a szlovákoké, nekik mutatják a cégtáblák, hol mH vásárolhatnak vagy intézhetnek el. A magyar tanuljon meg szlovákul, ha a saját járása székhelyén eligazodni akar. S nekem megáll az eszem az afölötti töprengésben, milyen indulatok éltetik irányukban immár több mint negyven esztendeje ezt a konokságot? Nem tudok más következtetésre jutni, csak a tiéd (a szlováké!) az ország hamis, önámító „igazságára". Évtizedek óta a lenti és a fenti hivatalos körök úgy tesznek, mintha a negyvenöt után számunkra kialakított program (deportálás, kitelepHés) eltüntette volna több évszázados szülőföldjükről a magyarokat. Tudják, hogy nem tüntette el. mégis úgy tesznek, mintha minden a kedvük szerint történt volna, tiszta nemzetállamot képzelnek el maguknak Dél-Sziovákiában az egynyetvűsített cégtáblákkal, község- és utcanevekkel, elrejteni próbálnak bennünket a saját szemük és a világ szeme elől. A Rozsnyói járásban is akad belőlük jócskán, de a nyomukra vezető, létüket feHételező kétnyelvű feliratok a járási székhelyen nincsenek. Még a büszkeségre okkal jogot adó strandfürdő területén sem, ahol pedig vízbe is lehet fúlni. Magára vessen, aki nem tudja olvasni és érteni a tájékoztató táblák figyelmeztetésen. S aki netán emiatt kerül viz alá, aztán a temetőbe, annak írják a fejfájára intésül, tanulságul: Meghalt, mert nem tudott szlovákul! MÁCS JÓZSEF
