A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
...rendes emberek tennénk „28/165/60 bajuszos fiú ugyancsak bajuszos fiú társaságát keresi 30 éves korig. Jelige: Csak komolyan." (Inzerta, 1990 június) J.-t az egyetemen ismertem meg. O /olt az egyetlen ember, akiről tud;am, hogy nem a lányok érdeklik, soha nem tagadta, hogy homoszexuális, és most, amikor magnóval a rezemben kértem a segítségét, szí/esen bemutatta barátait. Ö maga is szívesen nyilatkozott, hisz a Prágáján nemrég alakult Homoszexuálisok Társasága egyik alapitó tagja. F. volt az első, akivel J. összeho!Ott. A főváros egyik legelegánsabb szállodájában találkoztunk, amelylek bárja közismert találkahely. :.-rő! nem akartam elhinni, hogy „ö s". Elegáns, magas, jóképű srác, akiöl mindenki azt hinné, hogy a nők /erekednek érte. — Rólam soha nem tudta a körlyezetem. Amikor Pozsonyba kérőiem tudtam meg, hogy vannak heyek, ahol találkozhatunk. Kollégiimban éltem, majd munkásszálláson. érthető tehát a titkolódzás. — Nem félsz attól, hogy valahol négis kiderül? — Dehogynem. — S akkor? — Fogalmam sincs. Erre egyiúink sem készült fel. D. 35 éves, adminisztrátor. Nem skartam róla elhinni, hogy nős, két jyermek apja. — Látszatra kötöttem a házasságot. A feleségem nem is sejti, hol 'égzödnek szolgálati útjaim. Vidéki usvárosban élek. Ott úgyis gyorsan erjednek a hírek, messze kell hát itaznom — Na jó, de hogyan lehet egy lázaséletet összehozni azzal, hogy cözben fiúk után jársz? — Nem tudom. Magad se hinnéd, íéha milyen könnyen megy. — Hogy tudsz a gyerekeid szeméje nézni ? — Nagyon nehéz. . . őket válóján szeretem. Nem tudom elképzelni. hogy valaha megtudják rólam — Ilyen helyzetben az ember elzárná, hogy szakember segítségét cérd. Megpróbáltad? — Hát lehet? Ahol élek. nem túníetsz el az emberek szeme elől. Vleg aztán tud-e rajtam segíteni így orvos? Egyik barátom azt nondta, váljak el. költözzek masho'a. Nem tudom megtenni. Nekem szükségem van a családomra. — De ez kettős élet. — Igen. Nagy részünké az. (. nemcsak homoszexuális, idült al(oholista. Először J.-t küldi el nyomiafestéket nem tűrő helyekre, majd /elem közli mondandóját. — Te köpedék tintafosó! Mit íkarsz tőlünk? Rajtunk úgyse gazíagodsz meg, megvagyunk nélküed is. Legalább szebb fazonod tenie. akkor szóba állnék veled. L, a 28 éves közgazdász máshogy londolkodott. A kilátásba helyezett jofonok elöl ő hívott meg egy kávéra ss neki köszönhetően ittam először J5 koronás konyakot. Ugyancsak szíresen nyilatkozott, de amikor K. szazait meghazudtolóan éppen bájaimra ért, megértettem, miről van szó. Fölilltam és elmentem. Vele nem készült interjú. Legnagyobb meglepetésem N. 20 íves diák volt. A fővárosban egyik jarátjánál — stabil kapcsolatánál — el. Ö is olyan forma, aki után bolondulnának a lányok. Két éve hű mostani szállásadójához és több interjúalanyom közölte velem, hogy ez ritkaság. ,.A homoszexualitásról évekig senki nem beszélt. Az ún. felvilágosító irodalomban közel fél oldalt szánták rá. mint szexuális aberrációra. Újabban frekventált téma lett Nem csoda Európában is pandémia lesz az AIDS.’ (Mladý Svét. 1988 május) — Szerencsés ember vagyok — mondja J. — Jó állásom van, aránylag sokat keresek, saját lakásomban élek. nem függök senkitől. Nyugodtan vállalhatom azt. hogy milyen vagyok. Senkinek semmi köze hozza. Csak egyszer féltem, amikor a nyolcvanas évek elején az AIDS terjedését a mi számlánkra írták. Azt gondoltam, hogy ellenünk majd pogromokat szerveznek, ha hozzánk is betör az AIDS Azóta nyugodtabb vagyok, hisz tudom, hogy az AIDS nem homoszexuális ,,kiváltság''. Nálunk sokkal nagyobb a promiszkuitás. mint a heteroszexuális egyéneknél. Ennek köszönhetően tudott a homoszexuálisok körében az USA-ban anynyira elterjedni ez a betegség. Egyébként, amikor Prágában megalakult a szövetségünk, elsőnek üdvözöltem. — Mégis milyen emberek vagytok ? — Erre nehéz válaszolni, hisz ahanyan annyifélék vagyunk. Van koztunk is családi életre vágyó, müveit. oNasott. utazni szerető, kellemes beszélgetőpartner de magad is láttad, vannak köztünk alkoholisták, magányos, szomorú, züllött emberek. Nagy többségünk azért furcsa és azért más, mert nem meri bevallani környezetének, de néha sajat magának sem, hogy ..meleg", ebből adódik kettős életük és szkizoid gondolkodásuk. — Miben látod a megoldást? — Fiatalokról és kamaszokról nem beszélek, de a felnőtt emberek vállalhatnák önmagukat, hisz megváltozni már úgyse fognak. Ebben segít a szövetség és főleg abban, hogy jogilag tisztázott helyzetünk társadalmilag is tisztázott legyen Vegye észre ez az ország, hogy mi is kisebbség vagyunk! — Fiatalkorúakról is beszéltél. Milyen a felnőtt homoszexuálisok viszonya a homoszexuális pedofilekhez? — Nem akarok dicsekedni, de segítettünk már fölgöngyólíteni egy kellemetlen ügyet, amikor úgymond ..kollégánk" kisfiúk társaságát kereste. Bírósági tárgyalás lett belőle és engem nagyon elszomorít. hogy ilyen emberek rontják a hírnevünket. J. az összefogásról beszélt az előbb. Petr Jurza cseh újságíró 1986-ban San Franciscóban járt és az ottani homoszexuális szervezetről is írt. Az Egyesült Államok felnőtt lakosságának kb. 4 százaléka homoszexuális, San Franciscóban több mint 15 százalék. Az ottani szervezet tevékenysége például az AIDS-kórházakra összpontosul és az amerikai orvosok szerint soha jobb „nővérkéket" nem kivanhatnának oda. Szervezettségük nálunk még a gyermekcipőt sem érte el. Pedig tudatosítanunk kéne, hogy vannak, hogy sokkal többen vannak, mint ahogy azt gondolnánk. Ha nem vesszük tudomásul létüket, a körülöttük lévő gondok még nem oldódnak meg. Újra J.: — Minket mindig másnak néznek. Mi azt szeretnénk, ha ugyanolyannak látnának, mint a többi embert. Tudod, mi azért rendes emberek lennénk . . . LOVÁSZ ATTILA Fotó. archívum 15
