A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
nek a kérésnek természetesen igyekszünk majd eleget tenni, remélhetőleg mások örömere is. SPICCES HANGULATBAN Ha az óév értekelesebe kezdenek, számos változásról kellene írnom, hiszen a demokrácia eletbe lépésével szabad teret kaptak a jo üzleti szellemmel rendelkező egyenek és társasagok, s megkezdődhetett külföldi, elsősorban magyarorszagi pop és rockelöadók exportálása. A Slovkoncert illetékeseinek, mar nem kedvez a szerencse, monopolhelyzetük megdőlt. Dél-Szlovakia egyetlenegy év alatt túltelitödött a magyar előadókkal olyannyira, hogy ma már még a legmenöbb együtteseket is nehéz eladni. De mi lesz jövőre? Marad-e még pénzünk egy-egy koncertre, előadásra? Kérem a kedves olvasót, hogy a fenti sorokat azért ne vegye túlzottan tragikusan, hiszen most spicces hangulatban vagyok - ahogy az szilveszterhez illik. Tehat nevessünk. Nevessünk a múlton! Hiszen már az idei Rolling Stones prágai fellépése is a múlté. Annyit viszont tudnunk kell, hogy a legendás zenekar fellépésére nálunk több mint százezren voltak kíváncsiak (a turné során ötmillió jegyet adtak el összesen). A színpadépítök minden helyszínen, így Prágában is. három műszakban dolgoztak. A Stones csapata 287 főből állt, s többek között így oszlottak meg az aranyok: 23 fős konyhai személyzet, 15 operatőr, 85 sofőr és még sorolhatnám ezeket a hihetetlen számokat. Most érezzük csak, hová süllyedt a mi zenénk! Jana Kociánová, Marcela Laiferová, áldott legyen a nevetek! Ezen fanyarul tényleg csak vihogni lehet.., Most jut eszembe, nemrég jelent meg a Pa-Dö-Dö két dundi lányának második nagylemeze, melynek címe egyértelműen a keleti demokráciát es szólásszabadságot támogatja: KIABÁLJ! A változásokra a Pa-Dö-Dő igen jól reagált! Jól éneklik: Bye, bye, Szása kitoltál velem . . . Nevessünk? Nevessen a fene! - szúr hátba a lelkiismeret. Itt vagyunk Europa középén, s úgy nézünk lassan ki, mint az afrikai elmaradott bennszülöttek, akiknek gatyára sem telik. Lapozgatom Szibilla jósnö jövendöléseit. hallom a rémhíreket egy harmadik Antikrisztus eljöveteléről, aki kék turbánnál érkezik majd, Ekecs fölött UFO invázió uralkodik. Sok az égi jelenség, az öregek azt mondják, közel a világ vége, mert az emberek rosszak, gonoszak. Vajon hányán lesznek ott az év utolsó napján a Hálaadáson? KOLLER SÁNDOR A szerző felvételei Nemeth A 9 Hét nyárrTrea' fényének 6pes ,ese p*p mLnr*■ es Bodnar Attilával egyik „láncszemén”, máris feledésbe merült a felelösségrevonás. Inkább arról érdeklődtünk, mivel foglalatoskodnak manapság. Kiderült, hogy most készítik új hanglemezük zenei anyagát, szó volt a kiadói gondokról, az anyagi nehézségekről, melyek főleg a kultúrát, így a zenét is közvetlenül érintik. Másfél órás koncertmüsorukkal már egesz Magyarországot bejártak, a legtöbb helyen sikerrel szerepeltek, még ha néhányszor foghíjas volt is a nézőtér. A kedves találkán természetesen Attila és Rita vendegei voltunk a Mc Donaldsban. Olvasóinkat bizonyára az a részletkérdés is érdekli, vajon mi volt a menü. Hat, ami Donaldseknal szokásos: Sajtburger, hamburger, hasábburgonya meg kóla vagy valamilyen turmixital. A találkozó után megegyeztünk Andreaval, hogy levelben megírja nekünk, hogy érezte magát a HÉT szervezéseben sorra került mini rendezvényen. A levél megérkezett, melyben nyertesünk elsősorban a két előadóművész személyét dicsérte. Örült, hogy találkozhatott velük, nagyon kedvesnek és szimpatikusnak tartotta őket, s remeli, hogy a HÉT a jövőben is szervez hasonló versenyeket, játékokat. En-Kedves Olvasóink! Szilveszteri hangulatban köszöntőm Önöket; szeretném, ha a következő év legeleje a HÉT számára sok optimizmust, nem pedig „szürkülest” hozna. Remélem viszont, hogy a fekete-feher oldalak nem riasztják el a kedves olvasót, aki már jo ideje velünk van. Zenei rovatunkban az oevben igyekeztünk átfogó képet adni a magyar és a nyugati pop-rock zene porondjárol. Nyáron Önökkel együtt játszottunk tíz heten keresztül. Ha emlékeznek még, fódijnak egy budapesti, ebeddel egybekötött falaikat szerveztünk meg Pap Ritaval es Bodnár Attilával. Nyertesünk egy ekeli középiskolás lány, Németh Andrea lett, aki keresztszüleivel és unokatestvérevei érkezett a magyar fővárosba. A Nyugati Pályaudvar melletti Mc Donaldsban találkoztunk. Andrea vidáman újságolta, hogy Nagymegyeren, az iskolában nagy volt barátnői köreben az ujjongás, amikor megtudta ezt a hírt. A többiek is szívesen eljöttek volna, de hát a meghívás nekik nem szólt, így ok csak osztálytársnőjük elbeszéléséből tudhatták meg, mi is történt azon a bizonyos nagy napon. Pap Rita és Bodnár Attila csak néhány percet késett, de miután letelepedtünk az amerikai étteremlánc 5
