A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
Lehetőségeink Beszélgetés Duray Miklóssal a Szövetségi Gyűlés képviselőjével, az Együttélés p. m. elnökével Egy évvel ezelőtt Önt általános tisztelettel, nagy-nagy örömmel és várakozással fogadták itthon. Aztán az eltelt egy év alatt különböző jelzőkkel látták el; volt hős, és volt irredenta, uszító, még fasiszta is. Most, úgy látom, ugyanúgy ellenzékben van, sőt sokan felforgatással vádolják, mint a letűnt rendszerben volt. Az Ön megítélése így alig változott, miben változott meg hát a világ?- Ez így igaz. Ami derűlátásra ad okot, az az, hogy a csehszlovákiai magyarság túlnyomó többsége velem kapcsolatosan inkább pozitív jelzőket használ, és azt hiszem, ez nagyon lényeges. Akik kígyót-békát kiáltanak rám, illetve ránk. én azoknak a véleményét nem tartom perdöntőnek. Ez kimondottan rosszakaratból fakad.- Ön szerint mi motiválja ezt a rosszindulatot?- Erre nekem nagyon nehéz válaszolnom. Van egy barátom, aki azt mondta, a politikai ellenfelek a másik táborából elsősorban azt akarják félreállítani, akit vagy sikeresnek tartanak, vagy félnek tőle. Én nem akarom ezt magamra vonatkoztatni, de úgy vélem, az Együttélést és az engem ért támadások ebben gyökereznek.- Feltehető úgy a kérdés, hogy Ön volt az elmúlt érában az az ember, aki nevét adta minden tettéhez, ezért volt képes most tömegeket összefogni?- Nem én voltam az egyetlen, csak én voltam az, aki akkor olyan téren működtem, ami teljes egészében szemben állt a hatalommal és a hatalmi elképzelésekkel, és nem titkoltam el a nevemet. És érdekes módon, ma is szembekerültem a hatalommal! Ebből pedig logikusan az következne, hogy a mai hatalom folytatása a réginek.- És tényleg folytatása?- Ha másként nem, legalább szándékaiban. Politológiailag nem ugyanaz, de rengeteg a hasonlóság benne.- A módszereiben?- Van benne egy kis bolsevista hajlam, mármint a mai hatalomban, az tény, de inkább a szándékait azonosítanám a régivel, vagyis ami a totalitásra való törekvést illeti, hiszen itt, Szlovákiában a kormányt alkotó pártok - ha nem is bevallottan - egy államnemzeti totalitásra törekednek, függetlenül attól, hogy a liberálisokhoz, a keresztényekhez vagy a nemzeti jobboldalhoz közelállónak vallják-e magukat.- Magyar vonalon ennek az egy esztendőnek az az eredménye, hogy van egyszer egy konstruktív kormánypárti mozgalom, és van a konstruktív ellenzék, az MKOM és az Együttélés. „Két konstruktivítás közt a pad alatt” a helyzetünk mégis?- Sajnos, már elvesztette jelentőségét a konstruktív jelző. Többek közt azért is, mert a hivatalban lévő kormány megnyilatkozásai sem mindig konstruktívak. Ügy lehetne fogalmazni, hogy sokban a nemzeti jobboldalnak tesznek engedményeket. Hogy ez mennyiben meghátrálás, vagy mennyiben a helyzetnek, vagy a jobboldali politikai körök által előkészített talajnak a kihasználása, ezt hosszan lehetne vitatni. Viszont tény, hogy az a magatartás, amelyet a szlovák kormány az elmúlt hónapokban tanúsított, az nem a konstruktivitással jellemezhető, hanem inkább egyfajta destruktivitással, hisz egyre nyilvánvalóbb a szövetségi állam destrukciójára való törekvés.- A szlovák kormány, a szlovákság ezt másképp magyarázza. Az ő érveik szerint szó sincs destrukcióról.- Ók másképp magyarázzák, ez igaz. Csakhogy ne feledjük el, hogy ebben van egy politológiai zagyvaság is. Amikor erről beszélnek, hogy valódi föderációt kell létrehozni - ők autentikusnak mondják -, akkor egy fából vaskarikáról van szó. Mert mi az, hogy autentikus föderáció? A mai napig senki meg nem magyarázta, mit képzelnek e fogalom mögé. Vannak, akik azt mondják, konföderációvá kell átalakulnia Csehszlovákiának. A pillanatnyi helyzetben azonban elképzelhetetlen a konföderáció, mert ahhoz először szét kell szakadnia az országnak, két önálló államnak kell létrejönnie és konföderációra lépnie. Amikor arról beszélnek, hogy úgy kell létrehozni az autentikus föderációt, hogy abban érvényesüljön Szlovákia teljes szuverenitása, akkor szintén nyilvánvaló, hogy nem gondolták végig: egy szövetségi országban az egyes országrészeknek legfeljebb korlátozott szuverenitása lehet. Ha a szuverenitás követelésekor nem teszem hozzá a „korlátozott” jelzőt, akkor egyértelműen az következik a szuverenitásból, hogy el akarok szakadni. Akárhogy csűrik-csavarják is a szót, a szövetségi szervek lebontása végül a szövetségi állam megszűnését fogja létrehozni. Hiszen néhány hónappal ezelőtt még csak a Szlovák Nemzeti Párt követelte pl. az önálló szlovák jegybankot, októberben pedig már a szlovák kormánynak a Prágába utazó küldöttsége lépett fel a kompetencia-tárgyalásokon azzal a követeléssel, hogy alapítsák meg az önálló szlovák jegybankot. Most tulajdonképpen a vonal átfedése történik, nehéz felismerni, hogy mit képvisel a nemzeti jobboldal és mit a kormánykoalíció, hiszen a követelések összefolynak.- Nem azért-e, mert a koalíció létrehozásával jobbra tolódott a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom is, illetve nemzeti jobbszámya került előtérbe?- Nem nevezném nemzeti jobboldalnak a kormánykoalíciót, mert akkor teljesen elvesztenénk az orientációs képességünket a politikai életben. De éppen előbb említettem, hogy teljesen összefolynak a politikai követelések, ezért nagyon nehéz megállapítani a határokat, s azt is, hogy mennyiben konstruktív a kormány politikája, és menynyiben nem az. Az ellenzék konstruktivitása is ma már csak elméleti kérdés. Egyrészt azért, mert sem a szlovák parlamentben, sem a szövetségiben nincs definiálható ellenzék, tudniillik akik a kormánykoalícióból kiszorulva ellenzéki helyzetbe kerültek, nem alkotnak szövetséget. Egyrészt nem tudnak úgy fellépni a parlamentben, hogy a kormánypártokat opponáljak, másrészt: az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokr rata Mozgalom képviselői nem tudnak érvényt szerezni konstruktív elképzeléseiknek, mert olyan helyzetbe kerülnek javaslataikkal, hogy ott nem lehet konstruktív módon viselkedni. Jó példa volt erre a nyelvtörvény vitája a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Az, hogy zömük a nyelvtörvényre szavazott, az nem a konstruktivitás megnyilvánulása volt, hiszen egy rossz törvényt megszavazni nem lehet konstruktív.- Arra gondol, hogy volt az Együttélésnek egy törvényjavaslata is, amely azonban nem került vitára a parlament elé?!- Csak egy törvényjavaslatot tárgyalt meg a parlament, de mire törvény lett belőle, kiderült róla, hogy nem sokban különbözik a legrosszabb törvényjavaslattól. De nem is az a kérdés tulajdonképpen, hogy hány és milyen minőségű törvényjavaslat volt, hanem az, hogy létrejött egy rossz törvény és ezt a képviselők zöme megszavazta. Na most, ha egy rossz törvényt szavaz meg egy képviselő, az nem a konstruktivitásról tanúskodik, hanem a szúklátókörűségéről, vagy arról, hogy megijedt.- Ha már szóba került a nyelvtörvény, hadd kérdezzem meg: a végeredmény tükrében miben különbözik a kormánypárti magyar képviselő és az ellenzéki magyar képviselő a magyar kisebbség szempontjából!- Azt kell mondani, hogy a szavazása lényegében semmiben sem különbözik. De azt azért el kell mondanom, hogy az ellenzéki magyar mozgalom egyértelműen úgy ítélte meg az elfogadott nyelvtörvényt, hogy egy antidemokratikus és korlátozó nyelvtörvény; ezt több tételben meg is indokolta és a napisajtóban nyilvánosságra hozta. A kormánypárti mozgalom viszont demokratikusként tünteti fel ezt a nyelvtörvényt. Én az ő hozzáállásukat nem akarom minősíteni, de a véleményükkel nem értek egyet.- Gondolkodó ember nehezen érthet egyet ezzel. Legfeljebb akkor érti meg őket, ha tudatosítja, hogy akadnak ennek az alakulgató demokráciának még bolsevista színezetű beütései. Arra gondolok, hogy a hatalom pozíciójából demokratikusnak lehet nyilvánítani valamit, ami olyan jogokat korlátoz, amelyek egyébként nem sértették és sértik vagy korlátozzák mások jogait.- Lényeges dolog, hogy az ember a fejét gondolkodásra vagy okoskodásra használja-e. A hatalom szempontjából elmondható, hogy ez jó törvény ... De azt szeretném még hozzátenni, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor még a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának voltam a szóvivője, ha netán akkor egy ilyen nyelvtörvényjavaslat készült volna, az akkori módszerekkel mindent elkövettünk volna az ellen, hogy egyáltalán a tárgyalására sor kerüljön. S az az érzésem, ahogy akkor az iskolatörvény-javaslat törvénnyé válását sikerült megakadályozni, sikerült volna ezt is. Én azért vagyok kicsit szomorú, hogy most. amikor valóban szabadon választott képviselőink vannak, arra sem voltak képesek, hogy legalább tartózkodjanak a szavazás-6
