A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-21 / 51. szám

Rovatvezető: MACS JÓZSEF tói. Úgy érzem, mintha a politikai elszántsá­gunkban visszaléptünk volna.- Nem mi ültünk az 6 helyükön. Nem tu­dom, hogyan hatott rájuk a parlament­ben uralkodó hangulat, a parlament előtt üvöltöző tömeg, az a tudat, hogy politikai puccs készül... Nem tudom, mi minden adhat még felmentést nekik, hiszen elő­ször voltak ilyen helyzetben.- Azt meg tudom érteni, hogy nem voltak túl aktívak a vita során. Abban a légkörben nehéz lett volna felszólalni, ismerem a szö­vetségi parlamentből is, milyen, ha a több­ségtől eltérő véleménnyel lépünk fel; villám­ló tekintettel néznek ránk. Akkor, amikor a Szlovák Nemzeti Tanács előtt ott tombolt a tömeg, valóban nehéz lett volna a mi tör­vényjavaslatunk szellemében belekapcso­lódni a törvénytervezet általános vitájába, és nehéz lett volna válaszolni a szinte sérel­mes felszólalásokra. Azt azonban nem tu­dom elfogadni, hogy a szavazáskor valami­lyen megfontolásból úgy döntöttek, hogy zömmel mellette szavaznak. Én azt nagyon nagy hibának tartom. Ezt senki sem fogja honorálni a magyarságnak, hogy úgymond, ennyire józan volt ebben a pillanatban.- Mi van akkor, ha az intett józanságra, hogy megbuktatják a jelenlegi kormányt, s annak helyére egy rosszabb, a nemzeti jobboldal radikális szárnya kerül?!- Szlovákiában tényleg volt kormányvál­ság, de az az Andráä-Mečiar konfliktusból fakadt. Ez később el is rendeződött. Azt vi­szont látni kell, hogy a parlamenten belül jelenleg nincs olyan politikai erő, amely át tudná venni a kormányzást. Nem elég erős hozzá egyik nemzeti jobboldali párt sem, a jelenlegivel szemben nehéz lenne más kormánykoalíciót létrehozni, amely képes lenne kormányozni az országot. Ezért nem hiszem, hogy ha a mi képviselőink másként szavaznak, az veszélyt jelentett volna.- Tavaly decemberben a változások kezdetén úgy tűnt, a politizáló magyar­ság egységesen szövetségi szinten látja garantálva a nemzeti kisebbségek hatha­tós védelmét és jogait...- Hát ma már teljesen más a helyzet. Tet­tünk néhány próbálkozást, nemcsak mi, más magyar kisebbségi politikai körök is an­nak érdekében, hogy a szövetségi kormány és szövetségi parlamént szintjén kezeljék a nemzeti kisebbségek kérdését. Sajnos, ebben a szövetségi politika teljes egészé­ben deffenzív álláspontra helyezkedett, s azt a véleményt veszi át, amelyet Szlová­kiából diktálnak. A szlovák kormány és par­lament pedig nem hajlandó beleegyezni, hogy a nemzeti kisebbségek kérdéseit szö­vetségi szinten rendezzék. A szlovákiai kisebbségeket kizárólagos szlovákiai bel­­ügynek tekinti, ezért nem tudunk biztosíté­kokat szerezni a szövetségi kormányzat berkeiben arra, hogy olyan politikai kon­strukciónak legyen része a nemzetiségi kér­dés, amely közvetlenül van levezetve a nemzetközi jogokból és egyezségokmá­nyokból. Itt, Szlovákiában az a meggyőző­dés, hogy a jelenlegi jogi helyzet a nemzeti kisebbségek esetében már meghaladja az európai kisebbségi normákat, ezért nyugod­tan lehet korlátozni a kisebbségek jogait, sőt egyes politikai körök szerint akár az európai normák alá is, ha a szlovák nemzet érdekei úgy kívánják. A valóságban, természete­sen, azért mindig minden másként fest, mint az asztal mellett elmondott vélemények tük­rében. Tudjuk, a gyakorlati élet nem mindig úgy szerveződik, ahogy a szélsőséges, vagy akár a mérsékelt politikai körök azt el­képzelik. Hiszen a gyakorlati élet mindig ki­alakítja a saját törvényszerűségeit. Néha jó értelemben, néha rossz értelemben. Én ab­ban reménykedem, hogy a nemzetközi nor­mák anélkül is be fognak lépni politikai éle­tünkbe, hogy azt egyes szlovák politikai kö­rök akarnák.- Én viszont nem fűzök túl nagy remé­nyeket a nemzetközi „nyomáshoz”. Nem hinném hogy hatszázezer kisebbségi magyar sorsa annyira fontos lenne a vi­lágnak, hogy azért Cseh-Szlovákiát mel­lőznék bármiben is. A nyelvtörvény ár­nyékában kaptuk meg a legnagyobb ke­reskedelmi kedvezményt Amerikától, ta­vaszra várható felvételünk az Európa Ta­nácsba ... Konszolidált hangulat kell az országban a tőkebeáramláshoz, de kon­szolidálódnia a cseh-szlovák viszony­nak kell, s ha az a szlovák többség meg­elégedésére történik, a mi sérelmeink aligha lesznek döntőek.- igaz, elegendő okunk van rá, hogy ne bízzunk túlságosan a nemzetközi politikai ítélőképességben, azonban próbáljuk meg valahogy elválasztani egymástól azokat, akik a politikát fogalmazzák meg, és azokat, akik pénzben gondolkoznak. Azt tudatosíta­ni kell, hogy aki pénzt akar hozni ebbe az országba, beruházás céljából, mert piacot lát itt a maga számára, az nem fogja ide hozni a pénzét, ha látja, hogy itt bizonyta­lanság van. Tehát a pénzemberek, a köz­gazdászok fognak visszahatni a politikára, s a politikának ezt akarva-akaratlan is tudo­másul kell vennie. Természetesen ez nem egyszerű folyamat és nem is rövidlejáratú. Amióta a pénz nem ismer nemzeti határo­kat, ez egyre inkább így van. A pénz mindig, és egyre inkább befolyásolja a politikát.- ön tagja a Szövetségi Gyűlés elnöksé­gének, sok emberrel áll kapcsolatban. Magánbeszélgetéseken, a „kuloárok­­ban” sem lehet egyről kettőre jutni, meg­értetni a szándékaikból ezt-azt másokkal, támogatókat szerezni az elképzelések­hez.- Jó lenne, hogyha magunkhoz térnénk végre! Cseh-Szlovákiában a legfelsőbb poli­tikai körökben - úgy, mint régen - most sem, lehet személyes kapcsolatokon ke­resztül olyan politikai kérdéseket tisztázni és elintézni, amelyeknek egy személynél szélesebb körű hatásuk van. Ma is csak személyes dolgokat lehet elintézni elsősor­ban, vagy pedig be lehet sorakozni eqv fő politikai vonal mögé. Tehát az én tapaszta­lataim a múltból és a mából is azok, hogy közvetlenül politizálni a kisebbségeknek Csehszlovákiában nagyon nehéz, inkább a politikai jelenlét a fontos. Jelenlétünk a po­litikában, mert ez már magában véve féke­zőleg hat a többségre és befolyásolja a vé­leményeket, de konkrét eredményekre a po­litizáláson vagy a „kuloárokban” folytatott megbeszéléseken keresztül nem nagyon le­het jutni. A nemzeti kisebbségek politikai kö­reinek szerintem két feladata van: azokon a fórumokon, ahol jelen vannak, ott mindig mondják el véleményüket azoknak az érde­kében, akiket képviselnek; és ne rejtsék vé­ka alá ezt a véleményt akkor sem, hogyha a külföld irányába képviselik a kisebbsége­ket. A kisebbségek politikai szervezeteinek tulajdonképpen lázmérőpontossággal kell jelezniük azt, hogy a belpolitikában hogyan alakulnak a viszonyok, illetve hogyan alakul a belpolitika a kisebbségek irányába. Ez szerintem az elsődleges feladatunk. Ennél többet csak akkor tudnánk produkálni, ha más politikai csoportosulások is úgy érez­nék, hogy a kisebbségi politikai csoportosu­lások támogatására szükségük van, vagy azért, mert így „szalonképesebbé” tudnak válni, vagy azért, mert szükségük van a sza­vazatainkra. Én nem látok sokkal több lehe­tőséget a jelenlegi helyzetben, hisz eddig minden lényeges lépést, minden lényeges javaslatot - amit akár mi, akár mások ter­jesztettek elő -, amely a kisebbségek érde­keit volt hivatott képviselni és védeni, a többségi politikai erők visszautasították, vagy nem vették figyelembe. Ez némcsak az Együttélésre vonatkozik, hanem az FMK- ra is, hisz elutasították tavasszal az oktatás­ügyi elképzeléseiket, s a jóváhagyott nyelvtörvényből is kikerültek a kisebbség számára legfontosabb tételeik.- Akkor nem marad más hátra, mint re­ménykedni és várni a jobb időket?- Én alaptalannak tartom azt a meggyőző­dést, hogy nekünk olyan mérsékelteknek kell lennünk, hogy nehogy magunkra hara­gítsuk a többségi nemzet politikai képvisele­tét. Nekünk nem mérsékelteknek kell len­nünk, hanem következetesnek elsősorban. Mérsékletesnek annyiban kell lennünk, hogy fel kell mérnünk, egy demokrácia mit bír el - és demokrácián most nem azt ér­tem, ami pillanatnyilag Cseh-Szlovákiában van -, s tudatosítanunk kell, hogy a demok­ráciában a jogoknak a rendszere általában úgy alakul ki, hogy mindarra jogom van, amivel nem sértem vagy korlátozom más­nak a hasonló jogait. A jogok rendszere te­hát úgy alakul ki, mint egy kristályrács, amelyben az építőelemek, az atomok úgy helyezkednek el, hogy egyik a másikát nem nyomorítja meg. Egy demokratikus rend­szerben nem a jogok adásáról vagy elvevé­séről van szó, hanem a jogok érvényesülé­sének az elismeréséről. Hogy hogyan érvé­nyesülhetnek a jogok, azt mondhatja meg a törvény. Tudjuk, hogy Európában két or­szágban van történelmileg azonos módon kialakult olyan nemzeti kisebbség, mint itt Közép-Európában. Az egyik Olaszország­ban, Dél-Tirolban a németek, a másik Finn­országban a svédek. Pontosan olyan poli­tikai és történelmi körülmények közt alakul­tak ki, mint a csehszlovákiai magyarság is, s ott az előbb említett jogrendszerben ala­kult ki az a törvényes biztonságrendszer, amely hozzánk képest ideálisnak mondható helyzetet teremt számukra. Ott nem kell fél­niük, nem kell állandóan védekezniük, s nem kell állandóan azzal a rémképpel küszködniük, hogy a többség fel akarja őröl­ni őket. Tehát: tudjuk, hogy van más hely­zet. más megoldás is, mint a miénk. S en­nek a tükrében szemlélve a mostani nyelv­törvényt, azt kell mondanunk, hogy ez a nyelvtörvény egyértelműen jogkorlátozó, és semmiben sem hasonlít egy európai tör­vényre, inkább a római törvényalkotási filo­zófiára emlékeztet.- És mennyi következménye, „folyomá­nya” lehet még ennek a nyelvtörvény­nek! Újra neki lehet menni például az ok­tatásügynek, az oktatási törvénynek...- Azt hiszem, ezt nem nehéz felmérni. Gyakorlatilag mindenre lehetőséget ad. At­tól a ponttól kezdve, hogy egy adott helyze­tet konzervál, egészen addig a pontig el le­het menni, hogy egy új, sokkal rosszabb helyzetet hoz létre. Mert sokféleképpen ma­gyarázható. Semmiképpen nem lehet úgy értelmezni, hogy a jogbiztonságot növeli.- A többértelműségre a legjobb példa talán az, hogy míg a magyar képviselők a kétnyelvű helység-, utca-, földrajzinév­használattal kapcsolatban azt hangsú­lyozzák, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad, addig az SZNT alelnöke, Oľga Keltošová a Slobodný piatokban éppen azt hangsúlyozta, hogy kétnyelvűség e téren a törvény jóvoltából nem lehetsé­ges.- Ez téves szemlélet, mert a törvény nem azt mondja ki, hogy nem lehet más nyelven, hanem azt, hogy hivatalos nyelven kell. Hogy hogyan fogják végül alkalmazni ezt a törvényt, az azoktól a végrehajtási utasítá­soktól függ, amelyekkel ezt a törvényt átülte­tik a gyakorlatba. Aztán: végrehajtási utasí­tásokat is lehet szigorúan alkalmazni, meg kevésbé szigorúan. De azt hiszem, ezt a kérdést nem érdemes tovább ragozni.- Azt viszont igen, hogy számunkra, kisebbségiek számára ebben a kétéves választási időszakban nem jelent túl so­kat, hogy vannak parlamenti képviselő­ink...- Azért ennyire borúlátóan ne nézzük ezt a helyzetet, mert - említettem már - a je­lenlétünk azért nagyon fontos, s az ott jelen­lévők azért tudnak visszajelezni a társada­lomnak, tudnak a társadalomban bizonyos magatartási formákat befolyásolni, alakíta­ni, fel tudják készíteni bizonyos mértékben a társadalmat a várható helyzetekre ... És azért nem mindegy az, hogy az ott levő kép­viselők - legalábbis egy részük - eddig még semmi olyat nem tettek, aminek alap­ján meg kellene vonni tőlük a bizalmunkat. Több interpellációt nyújtottak be már Prágá­ban és Pozsonyban is ...- Melyik volt eredményes?- Egyik sem. De az interpellálás már ma­gában véve egy politikai magatartás. Egy pozitív politikai magatartás. Demonstrálja a politikai jelenlétet, és ha mást nem, de­monstrálja az elégedetlenséget. Ez a múlt­hoz képest mindenképpen pozitívum.- Csak a civil társadalom segíthet raj­tunk, majd, ha kialakul...?- Tudjuk, hogy a civil társadalom felé hala­dásnak több állomása van. Nyugati értelem­ben vett civil társadalom itt még nagyon hosszú ideig nem lesz, bár ma már azért itt is megvannak egyes elemei, a magánkezde­ményezések, az önszerveződések, a társa­dalmi csoportosulások. És van mindenkép­pen Szlovákia lakosságának is egy rétege, amely már ma megérett a civil társadalom­nak a megteremtésére, csak sajnos, a hangjukat nagyon ritkán hallatják. Talán legerősebben október végén hallatták, ami­kor rádöbbentek, hogy hova is züllött Szlo­vákiában a politikai élet éppen a nyelvtör­vény körül kibontakozott óriási negativista politikai propaganda nyomán. Ez a negati­vizmus és a már említett kormányválság - amelynek rendezése érdekében a Keresz­ténydemokrata Mozgalom most meghátrált- azonban azt mutatja, hogy a jövőben szá­mítani kell bizonyos politikai átstruktúráló­­dásra is, melyben a legfontosabb politikai erő Szlovákiában a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt lesz. Azoknak a politikai mozgalmaknak és pár­toknak a jelentősége pedig, amelyek ezektől balra állnak, csökken. Ezzel együtt: hosszú­távon én bízom a politikai centrum erejé­ben, már csak azért is, mert mi, az Együtté­lés is ilyen mozgalom vagyunk.- Köszönöm a beszélgetést. N. GYURKOVITS RÓZA 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom