A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-07 / 49. szám
LOVICSEK BÉLA A HÁZASSÁG KÖZVETÍTŐ Kedves Társkeresők! Amióta megjelent a Társkereső ez az első, amit elolvasok. Elgondolkoztam a sorok (sorsok?) felett. Nemrég még én is szomorúan írtam valamelyik újságban, hogy „fáj a magány" most kissé szomorúan azt írom, fáj kettesben. Szépnek indult, de nem mind arany, ami fénylik! Itt vagyok, egy emberöltővel mögöttem, már nem fiatalon, még nem túl öregen, s mi van az egészből? Élni az élet üres, szürke hétköznapjait az otthon hideg bizonytalanságában, szeretet nélkül. Néha álmaimból arra ébredek, hogy valaki melegen, szeretve megfogja a kezem. Istenem, de szép is lenne. Ilyenkor visszavágyom a magányba, amikor még legalább szabadon álmodozhattam. Már nem a magány fáj, hanem valami más. A közömbösség a megszokottság a csalódás, a szeretet hiánya. Ez rosszabb a magánynál. Már álmodozni sem merek, az emberben csak egy érzést kell megölni a többi meghal magától. Nem vagyok egyedül, de olyan magányos, mint egy útszéli kereszt. Jelige: „Az egyiknek sikerül a másiknak nem. a sors sokszor nem tudja mit akar.. Üdvözlettel: egy asszony a sok közül aki szeretette vágyott Hét 90/245 Tisztelt Magányosok Klubja! Egy kissé nehezen tudtam rávenni magamat, hogy megírjam a következő pár sort: Ezelőtt fél évvel egy komoly szerelmi csalódáson estem át. Az eltelt idő alatt volt időm elgondolkodni magamról és az életről. Nehezen tudok ismerkedni, mert ritkán járok társaságba. Munkába járok, s onnét egyenest haza. A barátaim, velem egyidősek. 22/165/58 érettségizett nő, egy gyermekkel, szeretne megismerkedni magas, jó megjelenésű, káros szenvedélyektől mentes egyedülálló férfival. Lehetőleg DS, GA, BA járásból. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Várlak Hét 90/238 33 éves, alacsony termetű, 3 éves fiát egyedül nevelő leányanya, kisebb testi hibával, szeretne megismerkedni hasonló sorsú fiatalemberrel 36 éves korig. Jelige: Lila akác Hét 90/239 Társát keresi egy nagyon csalódott, 44 éves, 160 cm magas, elvált asszony, aki még sok szeretetet vár olyan férfitól, aki szimpátia megnősültek, így nincs senkim, akivel társaságba vagy szórakozni mennék. Úgy vélem ez a hirdetés az utolsó lehetőségem. Nemsokára 25 éves leszek, 172 cm magas vagyok, szikár testalkatú. Szeretem a vidámságot és a discó zenét. Nem dohányzóm és alkoholt sem fogyasztok. Szeretnék megismerkedni, ha lehet a Lévai járásból, hozzám illő csinos lánnyal 24 éves korig. Olyannal, aki megértő tud lenni és hűségesen szeretne. Fényképet kérek. Jelige: Rossz egyedül Hét 90/246 Kedves Magányosok Klubja! Remélem, levelem elér rendeltetési helyére. Szeretném, ha segítenének nekem. Én is rendszeresen olvasom az újságot és igy az ismerkedési rovatot is szívesen, szinte böngészve olvasom. Most azért írom ezt a pár sort, mert szeretnék valakivel megismerkedni, aki a szalagavatómra táncpartnerként társam lenne. Természetesen kölcsönös szimpátia esetén komolyabb kapcsolat is kialakulhat. 18 éves, 170 cm magas, szökésbarna hajú, kék szemű lány vagyok, káros szenvedélyektől mentes. Szívesen járok szórakozni, moziba. Szeretem a táncot és a könnyűzenét. Őszinte vagyok és nem szeretem a hazug embereket. Egyébként jelenleg a helyi kertészetben dolgozom, mint munkás. Az iskolám csak januártól kezdődik. Aki szeretne velem táncolni és a levelem megnyerte tetszését, kérem válaszoljon. Természetesen egy jól táncoló, 18—23 éves, 172—180 cm magas partnert keresek a Dunaszerdahelyi járásból. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Forgó táncparkett Hét 90/247 esetén később hű élettársa lenne. Jelige: Kettesben szebb az élet Hét 90/240 29/180/75 fiatalember szeretne megismerkedni intelligens, karcsú lánnyal vagy elvált, esetleg özvegyasszonnyal 30 éves korig. Egy gyerek nem akadály. Fényképes levelek előnyben Jelige: Sajó völgye Hét 90/242 18 éves, barna hajú, csinos lány szeretne megismerkedni 20—30 éves korig jó megjelenésű, intelligens fiúval. Minden levélre válaszolok. Jelige: Szeretlek Hét 90/243 35 éves, kétgyermekes elvált nö, vezető beosztású élettársat keres, aki hozzánk költözne. Jelige: Tavirózsa Hét 90/244 Termetes Elek világéletében vállalkozó szellemű ember volt. Sok mindenbe belevágott, próbálkozott — sikertelenül. Nem csoda. A korlátolt lehetőségek és körülmények között nem számíthatott eredményes működésre, de ő mégsem adta fel. Rengeteg rejtett erőt, tehetséget és leleményességet érzett magában ahhoz, hogy csodákat műveljen. Megtörtént a rendszerváltás. Termetes Eleknek felragyogott az arca, a szemében örömtüzek kezdtek égni. Eljött az ő ideje! Most már valóban átlépheti a korlátlan lehetőségek bűvös küszöbét. Éjt nappallá téve sarkallta a fantáziáját: összeadott, osztott, szorzott. Végül verejtéket termő homloka mögül kipattant az isteni szikra: házasságközvetítő irodát nyit. Élettársának, a gazellalábú, dúskeblű feketehajúnak is megtetszett az ötlete. Lázas munkába kezdtek. Néhány hónapi tevékenység után elégedetten dörzsölték össze a tenyerüket. Legvérmesebb reményeiket is túlszárnyalták az elért eredmények. Ráadásul még élvezték is a munkát, s igazi örömüket lelték benne. Azon a szeptember végi napon bágyadtan sütött a nap. Kissé félénknek látszó, csinos, aprótermetű, törékeny szőkeség nyitott be az irodába. — Jó napot kívánok! — lehelte csendesen. Zavart, szemérmes szégyenkezés pírja égett az arcán. Hosszú szempillái alatt a tavaszi égbolt kékje ragyogott. — Kezét csókolom! — hajlongott Termetes Elek legbizalomkeltöbb mosolyával az arcán. Szemfogának aranykoronája megvillant az ablakon betűző napfényben. — Tessék, foglaljon helyet! — Köszönöm! — ült le a szőkeség, s keresztbe vetette a formás lábát. Mint egy ennivaló cukorbaba, villant át az agyán, de az élettársa lesújtó pillantása nyomban kijózanította. — Mivel szolgálhatunk, kérem tisztelettel? — kérdezte a jól bevált üzleti szellem ízével és színével a hangjában. — Arról lenne szó, hogy ... — Ne tessék szégyenkezni, kérem tisztelettel. Előttünk nyugodtan kitárulkozhat a kisasszony, bennünk megbízhat, nálunk százszázalékos a diszkréció ... — Igen, igen ... — pislogott a szőkeség. — Azt szeretném megérdeklődni, hogy ... hogy milyen hatékonysággal dolgoznak? — Óh, kérem tisztelettel, majdnem százszázalékossal, és ügyfeleink maximálisan elégedettek a tevékenységünkkel. Évek múltán is vissza-visszajámak leróni a hálájukat. Évek múltán is! Élettársa tenyere alá rejtette a mosolyát és lesütötte a szemét. — Ez igazán örvendetes ... — bólogatott a kisasszony. — Igen, igen, a mi irodánk híres a precizitásáról ... Ha nem tévedek, a kisasszony egy minden tekintetben megfelelő férjecskének valót szeretne magának. Igazam van? — Igen, azért jöttem ... — felelte az ügyfél pipacspiros arccal. Zavarában a kézitáskájában kotorászott. — Sejtettem, kérem tisztelettel — billentette oldalra a fejét Termetes kellő alázattal. — Ne tessék tolakodásnak venni a kérdésemet: konkrétan mégis milyen férfi lenne az ön számára a legmegfelelőbb, kérdezhetném úgy is, a szive vágya? A kisasszony lassanként levetkezte a szemérmes szégyenkezését, s egyre magabiztosabbá vált. — Amint látja az úr, én egy kis, törékeny, szőke teremtés vagyok, és ... és szépen zongorázom ... — Igazán? Hát ez nagyszerű! — kiáltott fel Termetes újongó elismeréssel. — Köszönöm!... Szóval én egy jómegjelenésü. nagydarab, barna férfit szeretnék férjemül. — Hát igen, igen kérem tisztelettel, én megértem a kisasszonyt: az ellentétek vonzák egymást! — Lehetőleg zeneszerető, muzikális férfi legyen. — Igen, hogyne, lejegyeztem. —- S ha még játszani is tudna valamilyen hangszeren, százszázalékosan megfelelne az igényeimnek — jelentette ki a kisasszony, — Foglaljuk össze, kérem tisztelettel!... Szóval jómegjelenésü, nagydarab, barna férfi legyen, s nem ártana, ha valamilyen hangszeren játszani is tudna ...? Kérem tisztelettel, mi mindent elkövetünk a siker érdekében. — Akkor hát remélhetek? — De még mennyire, kisasszony! Minden követ megmozgatunk. Nálunk megoldatlan ügy nem létezik. — És ... és mikor jöhetek el érdeklődni ? — Úgy két hét múlva, ha önnek is megfelel. — Okvetlenül eljövök. Telve izgalommal és feszültséggel várom az eredményt... — mondta az ügyfél most már teljesen felszabadultan. S miután iediktálta még a szükséges adatokat, elégedetten távozott. Termetes Elek az ajtóig kísérte hajlongva, mosolyogva, majd összenézve az élettársával, nagyot nevettek. A kisasszony pontosan két hét múlva megjelent a házasságközvetítöben. Látható szorongással az arcán köszönt. — Kezét csókolom! — ugrott fel Termetes az íróasztalától, ragyogó arccal rázott kezet az ügyfelével. — Kérem tisztelettel, örömmel közölhetem, hogy a sok jelentkező közül sikerült kiszűrnünk az ön igényeinek legmegfelelőbb párnak valót. Jómegjelenésű, remekbeszabott férfipéldány, nagydarab, barna és hangszeren is játszik, — Hát én ... hát én nem találok szavakat — örvendezett a kisasszony. — És milyen hangszeren játszik ? — Gyönyörűen trombitál a fiatalember ... Csakhát... — komorodott el Termetes Elek. Szomorkásán hajtotta le a fejét. — Csakhát!?... Ne tessék ijesztgetni, ne rombolja szét a reményeimet!... Mi a baj? Mondja ki, ne kíméljen! — Hogy is mondjam, kérem tisztelettel... A nevével van egy kis baj — nyögte ki Termetes Elek kínlódva. — Mi a neve? — kérdezte a kisasszony. — Valaga Lehel... Termetes élettársa az ablakhoz sétált és kitartóan bámult kifelé. Attól tartott, hogy elneveti magát. — Hát ami a nevét illeti, eléggé szokatlan ... — Egyébként azonban a kisasszony igénye szerint minden stimmel — hadarta Termetes. — Mert ugyebár a kisasszony kicsi, a Valaga nagy, a kisasszony szőke, a Valaga barna, a kisasszony szépen tud zongorázni, a Valaga szépen tud .. . tr... A kisasszony eszelősen felnevetett, majd tiltakozva rázva szőke hajkoronáját, elrohant .. Másnap azonban visszajött és elfogadta Termetes ajánlatát... 19
