A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-07 / 49. szám
Mécs József: ELMARADT ÉHSÉGSZTRÁJKJAIM Kardos Mária: MARIKA. AZ ÉLETMÜVÉSZ Fehérváry Magda: LUCA - A BAROMFIAK VÉDELMEZŐJE MIÉRT SZERETEM AZ ANYANYELVEMET? Turczel Lajos: EMLÉKEZÉS GÖMÖRI JENŐRE Lovász Attila: A GÓTIKA HŰVÖS MOSOLYA P. Cortur: A KÖDFOLT (elbeszélés) Lapzárta: 1990. XI. 14. Címlapunkon Krá/ S. Klára kollázsa A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mács József és Ozsvald Árpád Telefon. 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. — A Héten kívül az Új Szóban és : a Napban is meghirdettük a Miért szeretem az anyanyelvemet? című versenyt. A beérkezett kéziratanyag megfelel-e a várakozásnak? MAYER JUDIT: Igen is meg nem is. Őszintén szólva arra számítottam, hogy több felnőtt fog részt venni a versenyben, és hogy az egyetemi ifjúság és a főiskolai hallgatók megpróbálnak írni valamit a témáról. Aránytalannak találom a közép- és alapiskolások megoszlását is. Voltak iskolák, amelyek egyáltalán nem reagáltak a felhívásra, ám egy-két olyan iskola is akadt, ahonnan tömegesen kaptunk választ. SZABÓMIHÁLY GIZELLA: Sokan valószínűleg azért nem reagáltak a felhívásra, mert amint az a beérkezett pályaművek tartalmából is kiderült, eléggé nehezen megfogalmazható az, miért szereti az ember az anyanyelvét. r~i — Nehéz feladat elé állítottuk n volna versenyzőinket? U U MAYER JUDIT: Olyan feladat elé. amelynek a megoldásában nehéz elkerülni bizonyos sablonokat, frázisokat. Ez különösen a közép- és alapiskolás gyerekek válaszaiból tűnik ki. Amikor feltettük a kérdést, őszintén szólva én egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ez politikai jellegű. A válaszokból azonban kitűnt, hogy ez egyáltalán nem így van. Kisebbségi helyzetben az anyanyelv sokszor többet jelent, mint ahogy azt bárki gondolná. Ez majd minden válaszon meg is látszik. Különösen a gyerekek — hogy úgy mondjam — védekező állásból feleltek a kérdésre, a felnőttek pedig a keserű tapasztalataikat Írták le, s ezen nem lehet csodálkozni. Nem volt módjuk eddig ezekről a kérdésekről nyilatkozni. Ami nagyon szép, és nagyon kellemesen lepte meg az embert, az Írások általános tendenciája. A toleranciát hangsúlyozzák. Ahogy én szeretem az anyanyelvemet, más is szeresse a sajátját, és hogy ezt igyekezzünk megérteni kölcsönösen. SZABÓMIHÁLY GIZELLA: Amit Mayer Judit elmondott, azzal tökéletesen egyetértek. Azt tenném hozzá, hogy beküldtek olyan munkákat is, amelyek nem az anyanyelvröl szóltak. Viszont közvetetten ezek is az anyanyelvről értekeztek, olyan szempontból, hogy például aki elmondta az életét, sok esetben azt írta meg, azért voltak konfliktusai az életben, mert magyar anyanyelvű volt. Más szempontból viszont itt is látszik, hogy a nemzethez való tartozás, a haza kérdése és az anyanyelv mennyire összefügg. Nagyon sokan úgy értelmezték ezt, hogy kisebbségi helyzetben a haza az anyanyelv. MAYER JUDIT: Meg hogy az anyanyelv egyenlő a szülőfölddel, amely nem tartozik a magyar állam keretébe. Ettől függetlenül ők tisztességes, jó polgárai annak az országnak, amelynek az ö szülőföldjük része. Ez világosan kiderül majdnem minden írásból, semmiféle nacionalista tendenciát nem látni, azt azonban igen, hogy ragaszkodnak az anyanyelvükhöz. — A beérkezett kéziratok elolva: sásából lehet a nevelő műhely minőségére következtetni? SZABÓMIHÁLY GIZELLA: Elsősorban az iskolások dolgozatából derül ki az, hogy minden ember szereti az anyanyelvét. Az egyik alapiskolás tanuló azt irta, azért szereti az anyanyelvét, mert amikor beszél, nem kell azon gondolkoznia, hogy mit válaszoljon. A gyerekek pontosan a kisebbségi helyzetből kiindulva toleránsán és értelmesen közelítik meg a kérdést. MAYER JUDIT: Az a véleményem, hogy a pedagógusok nagyon tisztességesen nevelik a gyerekeket, minden tiszteletem az övék. Dű©G 9 /<&&&€, BESZÉLGETÉS A BEKÜLDÖTT PÁLYAMUNKÁKRÓL A beérkezett pályamunkákat (Miért szeretem az anyanyeNemet?) a bíráló bizottság tagjai elolvasták, s a több mint száz kézirat közül 30—35-öt választottak ki közlésre. Szerkesztőségünk fontosnak tartotta, hogy mielőtt a következő, ötvenes számunkban elkezdi a kiválasztott pályamunkák közlését, elbeszélgessen a bíráló bizottság két tagjával. MAYER JUDITTAL. a Madách Könyvkiadó nyugalmazott vezető szerkesztőjével, a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága nyelvi ismeretterjesztő szakbizottságának vezetőjével és SZABÓMIHÁLY GIZELLÁVAL a Komenský Egyetem magyar tanszékének adjunktusával, a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága hazai kapcsolatokkal megbízott atelnökével. Valóban toleranciára nevelik őket, értelmes világlátásra, tényleg arra, hogy becsüljék meg az anyanyelvűket, és tanuljanak más nyelveket is. — Ha magyarul tudó szlovák birá; lói lettek volna az anyagnak, ők is erre a következtetésre jutottak volna? MAYER JUDIT: Azt hiszem, hogy igen. Mert a pályamunkákban semmilyen nacionalista tendenciával nem találkoztam. Az előfordult, hogy egyik-másik munkában kísértett a múlt, az a bizonyos szocialista frazeológia itt-ott kiütközött, holmi internacionalizmus meg ez-az, de ezen nincs mit csodálkozni, még túl kevés idő telt el. Általában azt lehet mondani, hogy a gyerekek elég modemül gondolkoznak, és ez nyilvánvalóan a pedagógusok érdeme. SZABÓMIHÁLY GIZELLA: A felnőtt válaszadók írásában jelentek meg az egyéni sérelmek. Ez elvileg azzal magyarázható, hogy nagyon sok emberben van egyfajta közlési kényszer, amely nem tudott hogyan megnyilvánulni. Talán szükségünk van arra, hogy a problémákról beszéljünk, hogy megkönnyebbüljünk. — Arról is beszélni kellene, hogy a beérkezett pályamunkák megfelelnek-e a meghirdetett kategóriáknak? MAYER JUDIT: Nem készítettünk pontos statisztikai kimutatást, így hát csak felületesen tudom megállapítani, hogy a felnőttektől aránylag kevés válasz érkezett, a szakmunkás tanulóktól szintén csak elvétve egy-kettő, az egyetemi és főiskolás hallgatóktól pedig egyáltalán semmi. Az alap- és középiskolákból érkezett a pályamunkák zöme, és az sem az ország területéről arányosan meg osztva, hanem Közép-Szlovákiából és a Nyugat-szlovákiai kerület néhány iskolájából. SZABÓMIHÁLY GIZELLA: Hadd tegyem hozzá, hogy a legtöbb esetben egyéni válaszadásról van szó, tehát nem arról, hogy az iskolák vagy a tanárok valamiképp befolyásolták volna a tanulókat. A beérkezett pályamunkák eré; nyeiről és gyengéiről érdemes-e bővebben szólni? MAYER JUDIT: Már a lényeget elmondtuk, hogy a felnőttek egy része nem a tárgyhoz szólt, de ilyen volt a diákok között is; az alsó tagozatos gyerekek pedig nagyon sokszor röviden oldották meg a feladatot. SZABÓMIHÁLY GIZELLA: Azt hiszem, hogy még néhány szót kellene ejteni arról is. hogy a válogatás során milyen elveket alkalmaztunk, mi szerint válogattuk ki azokat az anyagokat, amelyek a Hétben közlésre kerülnek. Azokat a pályamunkákat helyeztük előtérbe, amelyekben eredeti gondolatokkal találkoztunk, és olyan szerzők müveit válogattuk ki, akik sablonoktól mentesen próbálták megfogalmazni a gondolataikat. Ennek kapcsán természetesen szeretném itt elmondani, hogy a közlésre kerülő müvek szerzői ne sértődjenek meg, ha nem a megírt szöveg jelenik meg a lapban, mert ahol szükségesnek tartjuk, rövidítjük a szöveget, vagy csak eqv részt veszünk ki belőle. — A pályamunkák elolvasása ; után hogyan minősítenék nyelvünk állapotát? MAYER JUDIT: Hogy is mondjam ? Nyelvünk állapota, ezekből a szövegekből megítélve, nem a legrosszabb. Nagyon durva hibát nem találtam. Volt egy-két szótévesztés, a felnőttek szövegében előfordult ilyesmi, de nem lehet azt mondani, hogy ezek rossz szövegek. SZABÓMIHÁLY GIZELLA: A szövegek színvonalával kapcsolatosan én csak annyit szeretnék mondani, hogy természetesen az irodalom hatása érződik egyes középiskolások szövegén. Másoknál megint a lányregények stílusa figyelhető meg, tehát van ilyenfajta hatás is. Egyesek igyekeztek magukat „irodalmiasan" kifejezni. No és van néhány tipikusan iskolai dolgozat is. — Volt a verseny anyagában né- 1 hány olyan írás, amelyek felmelegitették a lelkűket s voltak-e elszomorítók is? MAYER JUDIT: Elszomorító dolgot legfeljebb olyan értelemben olvastam, hogy felnőtt emberek micsoda megaláztatáson mentek keresztül. Egyébként a fiatalságra inkább az jellemző, hogy optimisták, hála Istennek. Bíznak a jövőben, és abban, hogy magyar anyanyelvűségük ellenére is vihetik valamire. — A Hét következő ötvenedik számában megkezdjük a kiválasztott pályamunkák közlését és a jövő évi Kazinczy Nyelvművelő Napokon kihirdetjük az eredményt. Mit szeretnének még mondani? MAYER JUDIT: Szeretném megköszönni mindenkinek, aki a pályázaton részt vett. Mert itt most nem az a lényeg, hogy ki milyen díjat kap, és kit közlünk, kit nem, hanem maga az a tény. hogy vették a fáradságot, és feleltek a kérdéseinkre. Senkit ne szomorítson el, ha az Írását nem közöljük. Vegye úgy, hogy az ő dolgával is foglalkoztunk. Ezeket az anyagokat eltesszük, még az olyat is, ami nem szólt közvetlenül a tárgyhoz, de esetleg valamilyen más keretben vagy formában közölhető lesz. Akiknek az Írása közlésre kerül, azok közül fogjuk kiválasztani a díjazásra érdemeseket. Azt előre is megígérjük, hogy igyekszünk nagyon tárgyilagosnak lenni. SZABÓMIHÁLY GIZELLA: Röviden még anynyit, hogy én legalább is, de a bíráló bizottság többi tagja is, a pályamunkák szerzői közül senkit nem ismerek. így részrehajlásról szó sem lehet. Az az érzésem, hogy a felnőttek nagy része nem is azért fogott tollat, hogy valamilyen dijat kapjon, és én is csak azt mondhatom, hogy itt valójában nem is a győzelem a fontos, hanem a részvétel. (m. j.) 7
