A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-30 / 48. szám

Rovatvezető: MACS JÓZSEF ÚJ NEMZETISÉGI EGYESÜLET ALAKULT kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és burgenlandi kulturális hírekkel gazdagodva jelenhetne meg a jövőben. S még néhány szót saját egyesületem, a Lundi Magyar Kultúrfórum múltjáról és jelen­legi munkájáról. Negyedszázados stockholmi és uppsalai tevékenység után vettem át a lundi egyetem finnugor tanszékének vezetését. Természe­tesen Lundban is érdekelt a magyarságőrző munka, ezért csatlakoztam a Lundi Magyar Kultúrfórumhoz, amelyet 1957-ben alapítot­tak a forradalom után érkezett menekültek. Első jelentős tagjai között volt néhai egyete­mi elődöm. Július Mágiste neves észt pro­fesszor is, aki pompásan beszélt magyarul és nagy magyarbarát volt. Az egyesületben a kulturális tevékenységen túl jelentős szerep­hez jutottak a politikai jellegű előadások, beszélgetések, viták is. Színes és sokrétű munka folyt: irodalmi, zenei és művészeti előadások vonzották a Kultúrfórum közönsé­gét. Az egyesület egész eddigi fennállása során folyt mind felnőtteket aktivizáló, mind a fiatalokhoz forduló tevékenység. Fontos a gyermekkel való foglalkozás, hiszen ők a jövő zálogai. Rendszeres kirándulások, kulturális rendezvények, egyesületi vacsorák, öszi-szil­­veszteri-farsangi bálok, változatos tartalmú és jellegű szórakozási alkalmak találhatók a Kultúrfórum választékában. Van ebben könnyed kabaré, de van Illyés Kinga erdélyi előadóművész megrázó tanúságtétele is a jelenlegi erdélyi helyzetről. Volt tehát mire visszatekinteni, amikor a Fórum 1987-ben fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte. Az 1989-es év az egyesületi megújhodás jegyében telt el. Sok új taggal gyarapodtunk. Beléptünk a Svédországi Magyarok Orszá­gos Szövetségébe, élénkítjük a többi svédor­szági magyar egyesülettel való kapcsolatun­kat, s egyben szeretnénk továbbfejleszteni a más országokban, különösen a tömbben élő magyarsággal való kapcsolatainkat. — Fi­ataljaink népitánc-csoportja ma már kedves színfolt Lundban. Öregfiú futballcsapatunk is jelesen vitézkedik. A kedvező változások figyelembevételével javasoljuk a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének, hogy próbaidőre csatlakoz­zunk a megújult Magyarok Világszövetségé­hez, hogy segíthessük annak munkáját, új arculatának kialakítását. Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor végezetül tolmácsolom a Svédorszá­gi Magyarok Országos Szövetségének és a Lundi Magyar Kultúrfórumnak nagyon szív­ből jövő és nagyon őszinte jókívánságait. Azt kívánjuk mindannyian a csehszlovákiai ma­gyaroknak, hogy az ígéretesen indult és biz­tató demokratikus újjászületés során találják meg azt a nemzeti egyetértést és azt a hatékony, célravezető munkamódszert, amely lehetővé teszi az eddig végzett jó munka még átfogóbbá, még egyértelműbbé, még eredményesebbé, még céltudatosabbá való tételét. S egyben kívánjuk és reméljük azt is, hogy a most megfogott kezeket soha ne kelljen elengednünk, hanem mindannyi­unk számára előnyös kapcsolat és gazdagító együttműködés alakuljon ki a csehszlovákiai és a svédországi magyarok között. Életükre és munkájukra Isten gazdag áldá­sát kívánom. LÁZÁR OSZKÁR, a lundi egyetem finnugor tanszékének tanszékvezető tanára Az Európában zajló nagymérvű változások eredményeképpen halaszthatatlanná válik a nemzeti kisebbségek jogainak a biztosítása. A közelmúltban a Liberális Intemacionálé Helsinkiben megtartott kongresszusára meghívták a közép-kelet-európai pártok és mozgalmak vezetői között a hazai magyar kisebbség képviselőit is. Ezen a kongresszuson megkülönböztetett figyelmet fordítottak a Közép- és Kelet-Euró­­pában végbement változásoknak. Számunk­ra különös jelentősége van azoknak az elfo­gadott határozatoknak, amelyek a fajgyűlö­lettel és az idegengyűlölő irányzatok mege­rősödésével kapcsolatosak. A kongresszus emlékeztette az összes kormányt a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekre vonat­kozó nemzetközi dokumentumokban elfoga­dott kötelezettségeire. A kongresszust követően alakult meg Szlovákiában a Kárpáti Németek Egyesülete, amely törekvéseiben sok vonatkozásban ro­konítható a Csemadok célkitűzéseivel. Fi­gyelmüket az anyanyelv megőrzésére, kultu­rális hagyományaik ápolására és nemzeti tudatuk erősítésére kívánják fordítani. Alaku­ló ülésükön elhatározták, hogy helyi szerve­zeteket hoznak létre mindazokban a helysé­gekben, ahol németek élnek. A csehországi és a szlovákiai németekről a korábbi időben alig beszéltek, pedig az első Csehszlovák Köztársaság idején létszámuk meghaladta a szlovákokét. A mai Szlovákia területén élő németek elődeinek első csoportjait — mintegy nyolc évszázaddal ezelőtt — az Árpád-házi ma­gyar királyok telepítették le. Pozsonyon és környékén kívül főleg a Szepességben (Zips) találtak otthonra A cipszer elnevezésük is innen ered. Tőlük délre élnek az úgynevezett mániák, akik a mai — szlovákiai — kulturális központjukat, Mecenzéfet és a Stósz körüli vidéket lakják. A bulénereknek nevezett né­metek már csak Dobsinán élnek. A híres bányavárosok közül Körmöcbányán élnek még nagyobb számban németek. Több olyan helység őrzi még nálunk nevében is a németek valamikori jelenlétét, ahol ma már alig értik a német szót. Közéjük tartozik — A néhai közigazgatási központ, sóbányáiról hires város most a folkloristák és a néptánco­sok Mekkája. Több mint kétszáz évvel ezelőtt kiapadtak és beomlottak sóbányái, elveszítet­te az erdélyi városok közti központi jellegét és rászállt a feledés pora. A port először Lajtha László fújta le a faluról. Precíz és következetes kutatómunká­jának köszönhetően már az ötvenes években sokat tudhatott a népzenerajongó közönség a város fvagy inkább község) zenei életéről. Az igazi áttörést, ismertté válást a hatvanas évek vége jelentette. A falut megtalálták azok a folk-zenészek és táncosok, akik a hetvenes évek elején beindították Magyarországon az un. táncházmozgalmat. A falu a táncházasok Mekkájává vált ekkor, azóta magyar és külho­ni folkloristák százai keresték föl Széket ta­pétáéul — Németbél, Németgurab, Német­­diószeg és más települések is. Csehszlovákia feldarabolása után a Szlo­vák Állam területén élő németségnek egy része hitelt adott a fasiszta propagandának. Voltak olyan szlovákiai németek is, akik be­álltak a SS alakulatokba vagy éppen az úgynevezett „partizánvadászok" közé! Főleg az utóbbiak hazai kegyetlenkedései miatt — később — sok ártatlan németnek is szenved­nie kellett. Számos antifasiszta német vi­szont fegyverrel harcolt a szlovák nemzeti felkelésben. Szlovákiában a felkelők és a származásuk miatt üldözöttek tömegsírjain kívül Sklenno, Nitrianske Právno, Kunišov térségében és másutt is találtak német tömegsírokat. Talán a legszömyűbb volt annak a 247 szepességi németnek a tragédiája, akik a front elöl menekültek, de Csehországban rekedtek. A kizárólag nőkből, gyermekekből álló transz­port vissza akart térni szlovákiai szülőhelyé­re. Pŕerovban azonban a szerelvényüket a csehszlovák hadsereg katonái feltartóztat­ták, kiszállították őket a vagonokból és a helyszínen valamennyit agyonlőtték. Ez a vérengzés hat héttel a háború után történt. A prerovi tragédia okozóinak nevét mindmáig homály fedi. Ezzel azonban nem zárult le a szlovákiai németség vesszőfutása. A szovjet titkosszolgálat szervei követelték az otthon maradt és a hazaérkező németek internálá­sát. Bűnösségüket vagy bűntelenségüket nem vizsgálták. Kollektív büntetésben része­sültek. A Szovjetunióba vitték munkára őket, ahonnan már nagyon sokan nem térhettek vissza. Csehszlovákiából a második világháború után megközelítőleg 3 millió németet telepí­tettek ki. Szlovákiából a kitelepítettek a né­met nyelvterület különböző részeibe kerül­tek. Az 500-1/V/1946 számú rendelet értel­mében minden személy 70 kg-os csomagot és 7 napra való élelmet vihetett magával. A kitelepítési dekrétumban azt is tudatták, hogy a hazájuktól megfosztottak sem műtár­gyakat. ékszereket, pénzt, sőt még a betét­könyvüket sem vihették magukkal. A csehszlovák—osztrák határ megnyitása nutva az ottani táncokat és tanulva az ottani muzsikusoktól. A régi fény tehát visszatért. A falu azonban éli a maga zsákutcában zajló életét, s manap­ság csak egy-egy magyarországi meghívás mozgatja meg a táncosokat zenészeket hogy fölelevenítsék azt, ami még a hagyományból megmenthető. Ki gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy romániai nemzetiségi együttes szlovákiai nemzetiségi együttes meghívására fölléphet hazánkban. Valami mégiscsak történt e pici országban, s a hihetetlenből valóság lett. A széki hagyományőrzők októberben a nagyfö­­démesi művelődési házban a galántai tánco­sok meghívására bemutathatták élőben azt a kultúrát, melynek oly sokan lettünk rajongói. A széki lakodalom egyes mozzanatait — után a Pozsonyból Hainburgba menetelök láthatták azt az emlékművet, amely a Szlo­vákiából elűzött németek sorsáról tanúsko­dik. Jelenleg a magyarok és a lengyelek után köztársaságunkban a németek alkotják a harmadik legnépesebb nemzetiséget. Az utóbbi időben a hazai németek is egyre erőteljesebben bekapcsolódnak a rendszer­­váltásba, és hozzáláttak nemzetiségi életük megszervezéséhez. A Szlovákiában megala­kult Kárpáti Németek Egyesületének alap­­szabályzata kihangsúlyozta, hogy: „Minden szlovákiai nemzetiségi szervezettel baráti kapcsolatot szeretnének kiépíteni." Időközben a Prágában megtartott egyesítő konferencián a csehországi és szlovákiai né­metek új szövetséget hoztak létre, amely a Németek Szövetsége — Kulturális Egyesület nevet vette fel. Az általános kulturális célki­tűzéseken kívül célul tűzték mindazon néme­teknek a rehabilitáltatását, akiket köztársa­ságunk területén német nemzetiségük miatt diszkriminálták. A nemzeti és etnikai kisebbségeket sértő intézkedéseknek véget kellene vetni Európá­nak ebben a részében is. ezért üdvözöljük mindazokat az egyesületeket, amelyek az emberek közötti megértésért küzdenek. PÁRKÁNY ANTAL korántsem a teljesség igényével — mutatta be a műsor első fele, a másodikban pedig szinpa­­don'láthattuk azokat, akik azt a kultúrát nem tanult szereplőkként hanem valódi hordozók­ként a mai napig ápolják. Az utána következő táncházban pedig nem hagytuk ki a ritkán adódó alkalmat: székiekkel táncolhattunk szé­ki táncokat széki muzsikusok széki zenéjére. Úgy hallottam, hogy a székiek a galántai­­akat egy rendezvény erejéig meghívták falu­jukba. Hogy mikor kerül sor az útra, ma még nem tudni. Mindenképp élményszámba menő út tesz minden táncházas fiatal számára. Most már nekik kívánok jó utat LOVÁSZ ATTILA Szék városi magas torony ... 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom