A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Fellépés a görögkeleti templomban (Prartdl Sándor felvétele) Jubilál a Komáromi Concordia Vegyeskar A karéneklésnek Komáromban gazdag hagyományai vannak, hiszen már 1863-ban megalakult itt a Komáromi Dalegyesület, majd a 19. század utolsó évtizedeiben további dalárdák jöttek létre, s az első Csehszlovák Köztársaság idején 11 felnőtt énekkar működött e városban. Az egykori komáromi lovardában rendezte meg 1938 júniusában a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség IV. országos dalosünnepét, amelyen 38 dalegylet 1 600 énekese szerepelt. A háború utáni jogfosztottság idején a komáromi magyar énekkarokat is feloszlatták. Az ötvenes évek elején a Csemadok helyi szervezete mellett jött létre egy vegyeskar, amely az újjáalakult Egyetértés Munkásdalárdával egyesülve 100 tagú kórusként sikeresen működött az ötvenes évek végéig, aóiikor felbomlott. Erre a hagyományra építve kezdte meg 1980 tavaszán a Csemadok helyi szervezete egy vegyeskar létrehozásának előkészítését, miután a szervezési teendőket dr. Bajnok István vezetőségi tag, a kar művészeti vezetését pedig Stubendek István, a helyi zeneiskola tanára vállalta. Kellő tagtoborzás után 1980. május 26-án a vegyeskar húsz dalossal megtarthatta alakuló összejövetelét. Ezt követően Stubendek István karnagy vezetésével rendszeresítette hétfői énekpróbáit. 1980 októberében már 37 tagja volt, s a téli hónapokban újabb dalosokkal bővült. Első nyilvános szereplésére 1981. január 18-án került sor a Csemadok évzáró taggyűlésén a Hajósok Házában. Ezt még ugyanabban az évben további 13 fellépés követte. Karnagyának szaktudását és dalosainak lelkesedését bizonyítja, hogy megalakulása után egy évvel eljutott a galántai Kodály Napokra, ahol elnyerte a zsűri különdiját. A lendületes kezdetet sikeres folytatás követte. A szaporodó fellépések, az énekkar utaztatása, a vendégkórusok fogadásának biztosítása megkövetelte, hogy az énekkar további védnököt keressen magának. Ezt a komáromi Szakszervezetek Művelődési Házában találta meg, s 1985 óta a Csemadok alapszervezetének és az említett intézménynek Egyetértés — Concordia kórusaként működik. A jelenleg 48 tagú kórus fennállásának évtizede alatt 71 kórusművet tanult be és adott elő. Keretében kamarakórus és zenetanár tagjaiból kamarazenekar alakult. Évente 13—16 fellépést valósit meg. Rendszeresen szerepel a komáromi társadalmi és kulturális rendezvényeken. a Jókai Napokon, a Kodály Napokon. Évente megrendezi hangversenyét a múzeumi világnap alkalmából a komáromi görögkeleti templomban. Vendégszerepeit számos szlovákiai városban és községben, a magyarországi Komáromban, Szentendrén. Székesfehérvárott, Szombathelyen, valamint a kelet-németországi Weissenfelsben. Baráti kapcsolatok fűzik az e városokban működő énekkarokhoz. Sikeresen helytállt a Budapesten 1989 novemberében rendezett II. Nemzetközi Kórusfesztiválon is a legjobb európai amatőr kórusok versenyében, ahol a középmezőnyben végzett. Tagjainak emlékezetes élményt jelentett a kórus szereplése II. János Pál pápa pozsonyi látogatása alkalmával, az összegyűlt hívők sokasága előtt. Fennállásának kerek évfordulójáról a kórus az őszre tervezett ünnepi hangversenyével emlékezik meg. -mm-Miről gondolkodik 1. Szlovákia déli részein nincs a népfőiskoláknak hagyományunk. A második világháború előtt voltak ugyan hasonló kezdeményezések, de ezeket egyszerűen tanfolyamoknak nevezték. Ezeknek is általában mezőgazdasági továbbképzés volt a céljuk és ugyancsak elemi iskolát végzett falusi fiatalok részvételével. Tapasztalatszerzés céljából ezért legajánlatosabb átmenni Magyarországra, kapcsolatot teremteni az ott újrainduló népfőiskolákkal, beszerezve ott a szükséges irodalmat is. A példák persze csak áttételesen alkalmazhatók a mai és saját viszonyainkra. Igaz, éppen a most meginduló földjogi átrendezések idejében időszerűek volnának a hosszabb lélegzetű mezőgazdasági tanfolyamok, amikor nyilván szaporodik a magángazdaságok és farmergazdaságok száma, amelyekben egészen másként kell gazdálkodni, mint a nagyüzemi állami és szövetkezeti gazdaságokban. De akadna más érdemes téma is, hiszen olyan égető problémák megoldására kellene százakat, ezreket megtanítani, mint a környezetvédelem a túlkemizált mezőgazdaságban, biotermelés az egészségesebb élelmiszerek előállításához. Még az olyan szakemberek átképzéséhez is jól jönnének ilyen népfőiskolái tanfolyamok, mint amilyenek például a mezőgazdasági gépesítők, de érvényes ez más szakmák területén is. Az apró magán- és kis farmergazdaságokban egészen más gépeket kell majd kezelni, és javítani, mint amilyenekre a mezőgazdasági nagyüzemekben volt és van szükség. A városokban, de már a falvakban is, mind több elektronikai berendezést használunk. Ezek kezelését, javítását ugyancsak az ilyen tanfolyamokon lehetne megtanítani és nem csak az alapiskolát végzett fiataloknak. Itt már szóba jöhetnek a főiskolát végzett fiatalok és kevésbé fiatalok továbbképzése is. Az általános műveltség (történelem, irodalom, zene, tánc) fejlesztésére alkalmasabbnak tartom a szép fejlődésnek indult klubmozgalmat. A nagyobb Csemadok-szervezeteknél és főiskolák mellett már most szép munkát végeznek a különböző klubok (JAIK, JUGYIK, AED, stb.). Ha nagyobb közönség részvételével lehet számítani, akkor predig a szabad-egyetemek szervezése mutatkozik a legelőnyösebb formának. Az általános műveltség terjesztésének ezzel a formájával, de még a nevével is, nagyon régen találkoztam. Hogy felfrissítsem az emlékezetemet ebben a tárgyban, előkerestem a mindmáig (bombázások, költözködések ellenére) megőrzött relikviámat, a SZMKE érsekújvári csoportjának az 1942—43-ik évi évkönyvét. Ennek átlapozása után könnyebben tudom megfogalmazni a fogalom lényegét. Ez abban áll, hogy egy-egy témakört 3—5 előadás keretén belül világítanak meg az előadók. Egyes ciklusok, az előadások számától függően 3—4 hónapon, esetleg fél éven át tartottak. Nem példaként (más idők esetleg mást igényelnek), csupán illusztrálásnak szánva közlöm az akkori műsort: I. ciklus-Népszemlélet: Újvári krónika. A Nyitra-Zsitva vidék földje és népe. A magyar nép természeti és lelki képre. Mi az igazság a népi időjóslásban. II. ciklus: Társadalomszemlélet: Társadalmi és gazdasági tényezők szerepre a magyar népművészet alakulásában. Jegyzetek az ifjúsági irodalomról. A feketepiac. A magyar társadalomszervezés problémái. II. ciklus-Nemzetszemlélet: A Nyitra -Zsitva-vidék nemzetiségi viszonyainak történetéből. Erdély és a romanizmus. A nemzetiségi statisztika módszerei és megbízhatósága. Ezeket az előadásokat egyrészt olyan országos, sőt, nemzetközi hírű egyetemi tanárok adták elő, mint Gunda Béla (néprajzos), Kniezsa István (szlavisztika), vagy olyan fiatal tehetséges helybeli középiskolai tanárok, mint amilyenek Szőke Béla, Kálmán Béla és Sután Béla (a három Bélák) voltak, akikből a háború után ugyancsak elismert tudósok (egyetemi tanárok, kutatók) lettek a szakterületükön. Meg olyan közkedvelt tanárok, mint Vas Károly (gimnázium) és Koncz Endre (kereskedelmi), akik több száz irodalomkedvelő becsületes, dolgos embert neveltek a társadalomnak. Mindezeket azért említem, mert voltak ilyenfajta kezdeményezések nálunk is az elmúlt 20—30 év alatt p>éldául Kassán, Érsekújvárott, Vágsellyén és a fővárosban, Pozsonyban. Csak az volt a különbség, hogy amíg azok negyed-, féléves ciklusokban mentek és a felettesek támogatták a szervezésüket, addig a mi kezdeményezéseink ritkábbak, rendszertelenebbek voltak, és a felsöbbség nem hogy támogatta szervezésüket, hanem egyenesen akadályozta, tiltotta. Fontos kérdés ebben a tárgykörben, hogy ki szervezze ezeket a tanfolyamokat, szabadegyetemi előadásciklusokat? És hogyan? Előbb a kérdés második felére igyekszem magamnak felelni: hogyan? — alulról! Ez most az általános jelszó is. De ki van ma alul, aki vagy ami képes erre? Legelsősorban az, ami mára még megmaradt falun, városon viszonylagos önállóságban: a Csemadok alapszervezetei. Amíg 40—50 évvel ezelőtt működtek a felekezeti egyletek (katolikus-, református-, evengélikus legényegyletek, leánykörök) magyar cserkészcsapatok, 6
