A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-23 / 47. szám

JEGYZET Változik körülöttünk a világ, s bizony nagyon oda kell figyelnünk, hogy követni tudjuk a változásokat. Vannak olyanok, amelyeknek örülhetünk, de bizony van sok olyan dolog amit nem értünk. Érthetetlen számomra például, hogy hány vállalat, üzem létezett évtizedekig, amely csak kárára volt a társadalomnak, gazdaság­nak. Élt az állam által dotált pénzből, mert a termékei eladásával nem tudta fenntartani magát. Az ilyen üzemek elmaradtak jóval a világszínvonal alatt és mikor először kiderült, hogy veszteségesek, az volt a hiba, hogy nem tették meg a kellő intézkedéseket a bajok elhárítására, hanem hagyták halmo­zódni őket, míg teljesen fel nem borult az egyensúly. Most jó néhány vállalat kerül ezáltal felosztásra, mert a leendő piaci ke­reskedelem nem tűri az élösködést. Bizony változik a világ és most én úgy érzem, hogy senki sem tudja, mit hoz a jövő év és az elkövetkező évtized. A régi rendszer hibájából bizonytalanná vált körülöttünk minden. Valamikor a kapitalizmusról hallottuk azt, hogy a kisembert kizsákmányolják, hogy ut­cára teszik a fölöslegessé váló munkásokat, kilakoltatnak családokat, mert nem képesek a lakbért megfizetni. Ezek a rémképek az utóbbi időben egyre közelebb kerülnek hoz­zánk, ha a jövőre gondolunk. Ugyanis egyre többet hallunk a nagy munkanélküliségről, az áremelésekről. A pénzügyminiszter egyelőre csak azt közölte, hogy szorosabb­ra kell húzni a nadrágszijat. Azt kérdezem magamban, hogy létezhet majd a nyugdíjas ember, akinek eddig is nehéz volt a megélhetése (Olyanokra gondo­lok, akik valóban csak a nyugdíjból élnek) főleg városon, ahol mindenért pénzt kell fizetni, vagy hogyan létezhet egy olyan fiatal család, gyerekkel, akit nem segíthet szülő, nincs tőkéje, hogy vállalkozásba kezdjen, akinek nincs lakása, s bár diplomával rendel­kezik, a kezdő fizetése még a létminimumot sem éri el? Míg e sorokat írom, közben nézem a televízió híradóját. A bemondó sorolja a vendégeket, akik hazánkba látogatnak, majd arról számol be, hogy az államfők közül ki hova utazik el. A legérdekesebb hírekhez tartozik, hogy hol milyen szervezet, bizott­ság, párt ült össze, sőt hol tartottak az országban közgyűlést, illetve alakuló gyűlést. Például megszűnt a régi méhészek szövetsé­ge és új méhészszövetség alakult, a kommu­nista párt Eperjesen tartott nagygyűlést, a Matica slovenská háromnapos ünnepségso­rozatot szervezett Komáromban stb. Mind­mind csupa értekezlet, gyűlés, konferencia. Ezekután egyáltalán nem hiszem el, hogy az ország pénzügyi helyzete olyan katasztrofá­lis, mert ilyen értekezletek, gyűlések költsége nem csekély: az utazás, étkezés, szállás, a mostani benzinárak és élelmiszerárak mel­lett nem kis pénzbe kerül. Ki fedezi ezt? Egyik oldalon le akarjuk nyúzni az emberek­ről a bőrt is (erre csak a kispénzű emberek fizetnek rá), a másik oldalon meg pazaro­lunk. Félek a jövőtől, féltem a gyerekeimet, uno­káimat, és csak reménykedni tudok, hogy az ország jelenlegi vezetése mindent megtesz azoknak a céloknak az elérése érdekében, amelyeket a rendszerváltáskor ott a „téren" közösen elfogadtunk és helyeseltünk, és ez a törekvés majd a jóléthez vezet. PLOCZEK M. ERZSÉBET Peremvárosi idill A külvárosi, vagy inkább peremvárosi játszó­tér homokozójában tucatnyi gyerek játsza­dozik. Kergetőznek, várat építenek, alagutat ásnak, játék-teherautókba lapátolják a fakó­­barna homokot. Kedvesek, pajkosak s min­den semmiségen kacarásznak. A szelídkék égből arany permetet hint rájuk a nap, fénye­sen ragyognak a csenevész fácskák levelei. Körül a padokon ifjú és öreg asszonyok, anyák, nagymamák, diskurálnak, egy távo­labbi pádon magányos öregember mélázik. A szemközti betonvárból jött le pihenni, beleszippantani a friss levegőbe. Savószínű szemével rá-rápillant a gyerekekre, megreb­ben gyulladt szemhéja. Két kisfiú az öreg ember előtt fut tovább a poros ösvényen s az egyik hirtelen elvágódik. Alaposan megüthette magát, mert éktelen sivalkodásba kezd. Az édesanyja hozzá ro­han, fölcibálja, porolgatja ruháját, ölébe ve­szi és oda ül vele a padra. — Ne sírj, fiam, nem halsz bele! — mondja a gyereknek az öregember. De a fiúcska tovább zokog. Az öreg elmosolyodik és előhozakodik az agyoncsépelt szállóigékkel: hogy ebcsont beforr, meg katonadolog. A gyerek abbahagyja a sírást, kicsit fész­­kelödik az anyja ölében és megszólal: — A bácsi morgó kutya. Az anyja dühösen ráförmed. — Hallgass, mert rádcsapok! Hogy mond­hatsz ilyet a bácsinek. A gyerek még hangosabban mondja. — A bácsi rossz, a bácsi csúnya kutya! — Hagyd békén a bácsit, a bácsi a szom­szédunk, ö nagyon jó ember. — Egy kutya! — üvölti a gyerek. A vénasszonyok összevihognak. — Nahát! Miket tud ez a fiúcska. A gyerek most már azért is produkálja magát. — A bácsi nem szép. A bácsi ördög. — Az bizony — bólogatnak az öregasszo­nyok. — Csak a szarva hiányzik. Teregetik karjukat és össze-összehajolnak. Jó mulatságnak tartják a gyerek kiszólásait. Mindenki nevet, csak az öregember ül mosolytalanul. D. Gy. H a megfoj­tás 1. ré­sze diplomája gyeloghin­tó ... ilyen hangula­tú Ural ré­sze! dehogy! a megfoj­tás 2. ré­sze vanl H ffl bece­név Iádét szlov. északi váltó­pénz félsz! H • mmoH-tás befe­jezése viselkedé­si szabály a juh Nm­­» ö németül szabvá­nyosít ókori Írás­mód éktelenül sárost ...bOBár, burgonya­bog várakozik ^sötété# női bece­név rongyot' porol Japta k6zsé9 (Ikeda) gyorsan elmúló je­tankönyv, szónok lat -az állatok királya jjsáerik ez is szüli a tolvajt szabadel­vű arcszfo ritfcás jól hasadó ásvány •mberf or­ma lény a Himalájá­ban ósi 'Xt* apaállat ■remik nOhpfaMf kiabál JeU«il ...de Ja­neiro óvoda a gyermek súlyából «ypgy­mód kadéa négyen1 pépes étel spanyol páncélos hüUó a ... aaonoa­ségtudH h«ig déHíyo­mötcs végtelen flanel kegyhely látogatója V üres kas! gitár bel­seje! római öt­ven szálas ff! majdnem lustát foghús magot szór egyforma betűk tisztjetzö félöt! castatér régiósán l római öt­­, vonót Igen oro­szul nagy ké­verakás francia kártya­szín möokás lakatlan hehr nép. csa­hol László Hanság picike lakatlan V ► részel kiegészít Pyöngy szlov. «C tepsiben van1 pánt! célpont vmire be­tűt ró­finn nyl váailUo­ta» balti nép György poroszt felkelés berke né­igen szlov. hiányta­lan V Japán táncomé ií ■ r* meg ...a levét, megjártál szemlélte­­tő képek 11 A FELEJTÉSRŐL Beküldendő a nyíllal megjelölt sorok megfejtése. Az előző rejtvény helyes megfejtése : — Barátunk lelkén soha se üssünk sebet. — Jobbat keresve gyakran jót veszí­tünk. Oszkár UH. Séra britokKrr* I nagyoactw 1 "^tértt” n*v*M> 0*» H A ► •gy mák»! v i ► J 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom