A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-23 / 47. szám
_______________HÉTVÉGE DEÁKIRÓL BÁCSIRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Állandó olvasója vagyok a Magányosok klubjának. Mivel anyaságin vagyok már két éve, a sok munka mellett jut időm olvasásra is. Nagyon tetszik, hogy ilyen nyíltan írnak az olvasók a legbelsőbb ügyeikről. Már egy éve hogy elkezdődtek köztem és a férjem közt a veszekedések. Mivel én itthon vagyok és semmi látszatja nincs a munkámnak. Szerinte a főzés, mosás, takarítás, de még a fiúkkal való foglalkozás, tanulás, sem munka. Délután, amikor haza jönnek az iskolából, a három fiú olyan rakodást csinál — mivel mind a három más-más játékkal akar játszani —, hogy az én délelőtti takarításom elveszik. És már van is min veszekednünk. A 40. számban olvastam egy fiatalasszony levelét. Mivel az én problémám is hasonló, szeretnék tőle tanácsot kérni, lehet hogy az én bajomra is akadna orvosság. Jelige: Van boldogság Hét 90/160 Kedves Magányosok klubja! Nagyon régóta rendszeresen olvasom ezt a lapot, mindig találok benne valami érdekeset. De ez a rovat kimondottan megnyerte tetszésemet. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lehet tollat fogni, kitárulkozni, vagy a megértő válaszokat megírni. Én legalábbis hetek óta irom ezt a levelet. Csak a magánytól való félelem, a szomorúság, a szeretetre várás Íratja velem. Mert mint sok más embernek, nekem sem adatott meg az ismerkedés. Vagy ha mégis, elhárítottam, amikor komolyabbra fordult a dolog és beszélnem kellett volna a családi körülményeimről. Azt soha nem tettem meg, csak szomorúan magamba zárkóztam és azzal véget is ért a kapcsolat. Szégyelltem magam mások helyett. Most már tudom, hogy beszélnem kellett volna, és biztos lett volna valaki, aki megért. Jó feleség és anya lettem volna. 20 éve dolgozom a testvéreim gyerekeire, nem tudtam vagyont gyűjteni, mert mindig csak adtam és még egy jó szót sem kaptam. Az egyiktől már megkaptam, ami nekem jár. 26/168 cm magas lány, szimpatikus 180— 185 cm magas fiatalember fényképes levelét várja 30—35 éves korig LC, RS, ZV előnyben. Jelige: Találkozás Hét 90/219 22/158, elvált, egy kislány édesanyja vagyok. Szeretnék megismerkedni korban hozzámillö férfival. Fényképes levelekre válaszolok. Jelige: Rossz egyedül Hét 90/220 53/166, az életben, a volt házasságában nagyon sokat csalódott, de azért családcentrikus, hűséges nő szeretné végre megtalálni a boldogságot egy élettárs oldalán. Jelige: Szeretet, bizalom Hét 90/222 nem tudom mikor következik a másik. Félek, annak is eljön az ideje. Már nem nagyon tudok örülni, maholnap az sem lesz. aki rám nyitja az ajtót. Csak gondolkodom hogy hol rontottam el az életemet. De legtöbbször csak arra jutok, hogy nincs is értelme az életemnek. Csak dolgozom, számomra nincs ünnep, nincs vasárnap, csak munka. Szeretek dolgozni. Kertészkedem, kötök, varrók, minden munka a kezemhez áll. Csak a magányt nem bírom már, nem tudtam, hogy így tud fájni. És ha élni akarok, most már tudom, hogy valamilyen barátra, vagy társra szükségem van, aki megért. Gondolom akadnak olyan becsületes emberek is, akik nem ítélnek el engem azért, amiben én ártatlan voltam. Most, hogy kicsit kitárulkoztam, valamivel könnyebb. És elfogadnék becsületes megértő férfit, aki meg tudna szeretni egy olyan vénlányt, aki a fele életét rááidozta másokra és mindig becsülettel helyt állt. 30 éves, barna hajú alacsony termetű munkásnö vagyok. Ha valaha ima nekem, akkor csak őszintén és ne sajnálatból írjon, mert azzal semmire sem megyünk. Jelige: Bűn ha várok valamire? Hét 90/209 Tisztelt Szerkesztőség! Végre én is elhatároztam, hogy Írok Önöknek, mivel én is magányos no vagyok. Tizennégy éve 2 műszakban dolgozom, és azóta időhiány miatt nem járok sehova. Szórakozni azért nem járok hét végén, mivel nincs társaságom. A korombeli lányok már mind férjhez mentek. Egyedüli örömöt az életemben az öcsém két gyereke jelenti. És mivel nagyon szeretem a gyerekeket én is vágyom egy sajátra. 34 éves, 165 cm magas, 65 kg súlyú vagyok. Mások csinosnak mondanak. Szeretem a természetet, az utazást. Szeretnék megismerkedni hozzám illő férfival 32—38 eves korig. Lehetőleg intelligens és alkoholtól mentes legyen. Fényképes leveleket várok. Jelige: Mindig van remény Két barátnő. 18/167 és 18/175. szórakozást kedvelő barátokat keresnek 23 éves korig. Minden levélre válaszolunk. Jelige: Barátságból — szerelem Hét 90/223 59 éves jó megjelenésű nö vagyok, olyan férfit keresek, akivel meg tudnám osztani a magányt. 63 éves lehet, átlagos testalkatú és aki hozzám költözne, mert lakásom van. csak egy becsületes férfi hiányzik belőle, aki nem iszik, nem dohányzik és szereti a termé szetet. Jelige: Nyitva az ajtóm, gyere Hét 90/224 24/172 nem iszákos, nem dohányzó, csinos fiú ismeretséget kötne csinos lánnyal. Fényképes leveleket kérek. Jelige: Fáj a magány Hét 90/225 ÉS ARNOLD A gyerekeimmel — negyven gyerek a két hetedik osztályból — kirándulást szerveztünk Deákira, a nagytemplomba, hogy közelebb kerüljünk ahhoz a korhoz, amelyikben a Halotti Beszéd és Könyörgés született. Már régebben is szerettem volna ide elvinni tanítványaimat, de amúgy is sok „vaj" volt a fejemen, hogy imádkozni tanítok magyarórán; ugyanis az Ómagyar Mária-siralom egyesek szerint nem materialista alapokból nőtt ki, nem fejleszti a gyerekben a tudományos világnézetet satöbbi. Most elmehettünk Deákira, és egy halk szavú, jóságos szemű, hatvanöt éves ember fogadott minket, aki öt éve van nyugdíjban, és előtte a vasútnál dolgozott. Többet én sem tudok róla, mert erről nem akart szólni. Leültünk a tamplom padjaiba és hallgattunk. S Arnold bácsi minden papír nélkül beszélt. Úgy beszélt, hogy az egyetemi tanárok némelyike elszégyellhetné magát mellette. Kezdte a történetet a keltákkal, gepidákkal, longobárdokkal, hunokkal, rómaiakkal. Majd következtek az avarok, a László Gyula által bizonyított kettős honfoglalás-elmélet a hatodik században, aztán a szláv törzsek előrenyomulása nyugatra, majd jöttünk mi, onogurok, magyarok a X. században Etelközből. S Arnold bácsi mindezt úgy adta elő. mintha valaha ott élt volna közüttük. Tudta, hogyan szántottak „vasbocskorral" megerősített faekével, milyen isteneket imádtak, hogyan harcoltak, mit ettek; s hogyan tűntek el ezek a népek a Kárpát-medence hatalmas olvasztótégelyében. S bizonyára miránk, magyarokra is ez a sors jutott volna, ha István — a maga véres eszközeivel — ránk nem kényszeríti a kereszténységet. Néhány adat a templomról: 1001-ben István király adományozta a területet a Pannonhalmi Apátságnak, amit akkor még Márton-hegyének neveztek. Az adományozó levélben még nem Deákiként szerepel a helység neve, hanem Vágként. A XII. században Sala földjének nevezik. Győrffy György szerint a Sala név a Salamon becézett változata lehet. Ekkor még a Szent Benedek rendnek a vidéken nyolc faluja volt. 1241 márciusa, a muhi csata után a tatár seregek észak felé vonuló csapatai tartották megszállva a vidéket, mert nem tudtak átkelni a vizeken, de 1242-ben olyan kemény tél volt, hogy a folyóágak befagytak, és a tatárok folytathatták utukat Krakkó felé. Az itt élő népet ezek a hordák sem tudják elpusztítani, s ebben bizonyára része volt a templom védő. hatalmas falainak, ugyanis a későbbi iratokban a többi hét falunak a neve már nem fordul elő; elpusztultak. Deákiról sincs semmiféle adat ötven évig: 1241 -tői 1296-ig. Az 1500-as években, a reformáció kezdetén még egységes volt a falu vallási szempontból, de később a református felekezet annyira megerősödött, hogy az ő kezükbe került a templom. Majd jött az ellenreformáció, és Pázmány Péter, valamint Kollonich Lipót — II. Rákóczi Ferencünk rosszhirű gyámja — segédletével 1661-ben a templom újra a katolikusok kezébe került. Az épület az idők során többször leégett, s a nép, körülötte élő emberek újra felépítették. Utoljára 1875-ben építették újjá Sulek Frigyes tervei alapján. Ez a Sulek Frigyes irányította a Halászbástya és a Mátyástemplom átépítési munkáit is. 1938-ban Serédy Jusztinján. Magyarország akkori harcegprímása restauráltatta a teplomot, ugyanis érzelmi szálak fűzték a településhez; deáki születésű volt. Arnold bácsi elmagyarázta nekünk a freskók szimbolikus jelentéseit, a legendákat, amik alapján a képek készültek, s most tudtuk meg, hogy az egyház törvényei szerint csak azt lehet szentté avatni, aki élete folyamán vagy halála után valamilyen csodát visz véghez. Mi is a csoda? — tehetjük fel a kérdést. Koronként változó fogalmak. De egy valami mégiscsak csoda, kortól függetlenül, mégpedig az, hogy annyi tűzvész, árvíz, török, tatár, német, pestis, kolera, éhínség, elnyomás és „szabadság" után még vagyunk. S azért vagyunk, mert az erős falaink, az alapjaink az Arnold bácsik, az egyszerű parasztemberek, akiknek az Isten és a hivatal nem adott katedrát, de történelmi felelősségtudatuk, és hitük szószéke erőssé tette őket és bölccsé. S a bölcsesség sokkal több az okosságnál. Az okos csak a tényekre szorítkozik, az adatokat tudja, s azt is csak azért, hogy a maga javára fordítsa. A bölcs az összefüggéseket keresi, a miértet fürkészi a múltban, a megbocsátás lehetőségét a jelenben, és a hogyan tovább becsülettel módját a jövőben; a bölcs tudja, hogy jövőnk a jelenünkben gyökerezik, s jelenünk a múltban. S múltunk a templomaink falai, s olyan kis harminckét soros szöveg, szövegek, mint a Halotti Beszéd. Arnold bácsi nem pénzért csinálja, amit csinál, még csak tiszeteletdíjat sem fogad el. Hát akkor mért csinálja ? Tőle nem mertem megkérdezni, de találtam rá választ Balassi Bálintnál: Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért járom, tudod utamat Hanem szent nevedért s az szép tisztességért. S erre a tiszességre, a sokak tisztességére most is nagyon nagy szükségünk vagyon. TELEKI MÁRIA Fotó: Prí kiér László Hét 90/210 19
