A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-16 / 46. szám

— Csak nem képzeled, hogy a kocsi - vezetést rábízom egy ilyen ügyefogyott es tehetetlen alakra, mint amilyen te vagy? Nem drágám, te nem vezethetsz. A volán az én kezemben marad, értjük egymást ? Jeremy szótlanul elfoglalta helyét a kocsiban. Tapasztalatból tudta, hogy hiába ellenkezi, mert az utolsó szó min­dig a feleségéé. Patrícia begyújtotta a motort és gázt adott. A férfi tudatában volt annak, hogy a nő ügyesebben és magabiztosabban vezet. A keze sohasem remeg és min­den helyzetben azonnal feltalálja ma­gát. Éppen ezért gyűlölte a feleségét. Olyan hibátlanul vezetett, mint egy au­tóversenyző. Többször megfordult az agyában a gondolat, hogy miként lehet­ne megszabadulni ettől a boszorkány­tól. Mit lehetne tenni? Belezuhant a csapdába: megnősült. Hasonló hibát a jövőben nem követne el. Patrícia halála után felveszi az életbiztosítást és eluta­zik a Hawai-szigetekre vagy a Bermu­dákra. Azt állítják, hogy az a férfi, aki elveszti a feleségét, olyan, akár a madár szárnyak nélkül. Hülyeség. Az élet csu­pa vibráló izgalom. Feleség nélkül, ter­mészetesen. Patrícia úgy káromkodott, mint egy részeg matróz és fékezett. Jeremy megdörzsölte a szemét és megpillan­totta a fehér kerítést a hétvégi ház előtt. A gyümölcsfákon fürtökben lógott a termés. — Ez a béke völgye — mondta fél­hangosan. A szíve hevesebben dobo­gott, de ez az örömteljes hangulat nem tartott sokáig. Patrícia meglökte a kar­ját. — Alszol? — Nem, dehogy. — Csinálj végre valamit. — Mit? — Mozdulj a helyedről. Csinálj vala­mi hasznosat. Beviheted a bőröndöket a szalonba. A csomagtartóban vannak a kerti szerszámok. A horgászfelszere­lésed a kocsiban marad. Ezúttal nem engedlek le a tó partjára, vannak fonto­sabb dolgok a világon, mint az az átko­zott horgászás. Jeremy rosszkedvűen kimászott a kocsiból. — Átkozott boszorkány — gondolta —, megint kitaláltál valamit, amivel el­ronthatod a napomat. — Mondtál valamit? — Szépen süt a nap. — Ez neked nap? — Én úgy gondoltam ... — Mozdulj. Mire vársz? Másnap Jeremy a kertben dolgozott. — Holnap korán kelek — mondta a feleségének — és leugrok a tóhoz. Ilyenkor harap a ponty úgy istenigazá­ból. Patrícia letette a könyvet. — Mindent megtettem annak érde­kében, hogy leszoktassalak a horgá­szásról — jegyezte meg nyugodtan. — A botokat összetörtem... az egész felszerelést megsemmisítettem, drá­gám. A férfit az ájulás környékezte. Meg­tette! Tehát mégis megtette. Évekig vágyott a svéd felszerelésre. A pohár valóban betelt, sziszegte a fogai között és az ásóval belevágott a földbe. Délután úgy dolgozott, mint egy nap­számos. Az egyik pillanatban eldobta az ásót és Patrícia mellé lépett. A hangja nyugodt volt, amikor megszólalt. — Patrícia — mondta —, igazad van. A kerítést is át kellene mázolni... de nincs a házban festék. Az lenne a legokosabb, +ra beugranék NoithvHfbe és megvennék mindent, amire szüksé­günk van. Patrícia némán bólintott. — Neked is támadhat néha épkézláb ötleted — mondta valamivel később. — Ne maradj el sokáig, mert ma estére Hortonékhoz látogatunk. Óvatosan ve­zess, te vadszamár. Jeremy megígérte, hogy nem ragad le a városban és fütyörészve a kocsi felé iramodott. Northvill felé vezetve óvato­san szemügyre vette a környéket. Az egyik éles kanyarnál lefékezett. Biztos volt abban, hogy a gazzal benőtt ös­vényre senki se téved. A csomagtartó­ból elökotort egy műanyag kannát és annak tartalmát az útra öntötte. Ezután visszaült a gépkocsiba. A felesége villogó szemmel fogadta. — Hol voltál eddig? Nem megmond­tam, hogy ne maradj el sokáig? Horto­­nék nem szeretnek várni. Jeremy megőrizte a hidegvérét. — Egy kicsit körülnéztem a városban — mondta egykedvűen. — Vásároltam egyet s mást... — Gyönyörű. — Nem tartok veled. Pokolian sajog a fejem. — Nem tesz semmit. Én megyek — mondta a nő határozottan és azonnal beült a kocsiba. Egy perc múlva Jeremy a gép zúgá­sát sem hallotta. Valami megsimogatta a szivét. Mikor is érezte magát ilyen remekül? Nagyon régen. Istenem, add meg nekem ezt a csöppnyi boldogságot, fohászkodott halkan Jeremy. Patríciát talán most lát­ta életében utoljára. A nő úgy hajt, mint az ördög. A kanyarban pedig a gépolaj­jal lelocsolt ösvényen a haiál leselke­dik. Egy óra elmúltával a hétvégi ház közelében felbúgott a rendőrségi autó szirénája. Wayne felügyelő Jeremy vál­lára tette a kezét. — Nagyon sajnálom, uram — mond­ta halkan —, de a felesége ... hogy is mondjam ... — Mi történt? — Szerencsétlenség. — Miket beszél? — Elégett a kocsiban. A felesége vezette a FORD-ot, nem? Nagyon saj­nálom. x — Nem igaz. Lehetetlen. — A gépkocsi teljesen elégett. Ben­ne a vezetővel. A fogorvos gyorsan megállapította, hogy az ön feleségéről van szó. — A feleségem jó vezető hírében állt. — Talán túl gyorsan vette be a ka­nyart. Nem tudtuk megállapítani, hogy mikor folyhatott ki... a szerencsétlen­ség előtt, vagy utána. — Szegény Patrícia — suttogta maga elé a férfi. — Szörnyű halál. Előérzete volt, tudta, hogy baleset érhe­ti. Ezért nem dobta ki az életbiztosítási ügynököt... — Értem. — Szegény Patrícia ... — Fura egy alak — jegyezte meg a felügyelő, amikor a társával beszállt a kocsiba. — Olyan naiv, mint egy ma született csecsemő. Sejtelme sincs ar­ról, hogy a biztosító egy centet sem fizet, ha nincs holttest. BOLOND REKORD A hóbortos (autós/ rekordok listája egy újabbal bővült: a francia Gilbert Batail­le 13,9 kilométert tett meg két keréken Iveco típusú teherautójával. A hajme­resztő mutatvány 24 percet és 46 má­sodpercet igényelt, és a különös rekor­dokhoz értők szerint aligha akad valaki, aki képes lesz megdönteni. De bárho­gyan is vélekedünk a céltalan rekor­dokról, Gilbert Bataille megérdemli a gratulációkat. VONZÓ ÓVODA Sok kisgyerek idegenkedik az óvodától, nap mint nap sírva válik meg szüleitől, otthonától. Vonzóvá, érdekessé kell hát tenni számukra magát az épületet is, amelyben napjuk nagy részét töltik. Ebből kiindulva egy stuttgarti új óvodát úgy tervezett meg az építész, hogy zátonyra futott hajóra hasonlítson. Az ötlet nagyszerűnek bizonyult — a gye­rekek nagyon szeretik óvodájukat, mert ilyen senki másnak nincs. — Nem tudom, mit csinál­jak a feleségemmel. Olyan ideges és ingerlékeny mosta­nában, hogy nem lehet vele kibírni. — Miért nem viszed el egy szép tengeri útra ? — Semmi értelme. Tud úszni. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom