A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-16 / 46. szám
Legnagyobb valamennyi hazánkban élő. vagy itt megforduló rétihéja között. Galamb nagyságú (tojója kb. 0.7 kg), vékony dongájú. hosszulábbú, hosszú farkú, karcsú ragadozómadár. Fő színe a barna, a sötéttől egészen a világos árnyalatig. Lengedező. sirályszerű erőteljes csapású repülése révén aránylag könnyű felismerni. A hosszú lábak arra jók. hogy be tudjon nyúlni a fű és más között elrejtett madárfészkekbe. Hazánkban főleg a síkvidék mocsaras tájain fordul elő. Elterjedése kiterjed egész Európára (Izland, Írország. Norvégia. Olaszország és Szicília kivételével), majd végig Ázsián keresztül Japánig. Nálunk a Duna vonalán, Csallóközben a Köbölkúti mocsárban és a keleti országrészben Ungszenna térségében, valamint a Bodrogközben költ. Tavasszal az első példányok már-(CIRCUS SERUG/NOSUS) cius végén, április elején érkeznek meg az afrikai egyenlítő körüli téli szállásról. Ekkor nádasok, holtágak, tavak, rétek felett lebegve-repü/ve udvarolgatnak, s teszik a szépet. Májusra rendszerint elkészül a fészek, mety nádasok takarásában, zsombékon. sáskupacon, földközelben. gyakran vízjárta, nehezen megközelíthető helyen van elrejtve. Az 5—6 tojást a tojó kéthónaponként rakja, s mivel az első tojástól kezdődően kotlik a kelési idő alaposan elhúzódik. Az első fióka 32 nap elteltével kel ki, majd folyamatosan a többi. Bizony, a fiák között sokszor nagy a méretbeli különbség. Nem ritka eset, hogy a legerősebb fióka felfalja legkisebb édestestvérét. A táplálék beszerzése a hím feladata. A tojó etet. Másfél hónapig tart. míg a fiókák anyányivá válnak. Amint repülhetnek, elkezdődik a zsákmányszerzés elsajátítása. Táplálékukat a nádasok, mocsarak, rétek felett alacsonyan repülve fürkészik ki. Érdekes képet mutat, amikor a barna rétihéja hirtelen lecsap, hogy valami prédát fogjon meg. Ilyenkor megesik, hogy imbolyogva túlrepül a célon, ezért egy fordulatot véve visszalendül és úgy csap le. A megfigyelőben ez a manőver azt az érzést kelti, hogy a nagykiterjedésű repítő felületek (a hosszú szárnyak és farok) gátolják a hirtelen lecsapást. Fő táplálékuk a madárvilágból kerül ki. Előszeretettel dézsmálják a vízimadarak fészkét, illetve azok tartalmát, legyen az tojás vagy csupasz fióka. Sok vízimadár (vöcsök, vadréce) éppen ezért takargatja, álcázza hínárral a tojásait! Nyár végén, amikor már madárfiókák nincsenek, bagolyszerűen alacsonyan repülve s a hallásra is támaszkodva egérre, pocokra vadászik. Megtizedeli a szárcsaállományt is. amit a tógazdaság mindig örömmel fogad. Tudni kell. hogy a szárcsák rendszeresen dézsmálják a kiszórt haleleséget! Meg kell említenem, hogy hibás az a régi megrögzött felfogás, miszerint egy adott madárfajta káros vagy hasznos. Csak az illető madár tevékenysége lehet előnyös vagy hátrányos a gazdasági termelés szempontjából. A további három rokon faj közül a hamvas rétihéja (Circus pygarus) és a kékes rétihéja (C. cyaneus) rendszeres fészkelőnk, míg a fakó rétio héja (C. macrourus) nálunk csak 1> mint átvonuló ismert. Mindhárom q valamivel kisebb a barna rétihéjác nál, természetük nagyrészt mege'2 gyezik az előbbiével. Az 1988-as £ adatok szerint a barna rétihéja szlo■ ■ vákiai költőállománya 50 párra beg csülhető. Mindannyian védettek! ^ STOLLMANN ANDRÁS
