A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-16 / 46. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF az önkormányzati választásokon, hogy ezeket a kételyeket eloszlassuk. Azért állunk az önkormányzat képviselőjelöltjeinek sorába, hogy egy év múlva már előbbre legyünk. Ha sikerül eloszlatni a kételyeket, abból egy kis önbizalom származik. S arra most mindanynyiuknak szüksége van. Nagyon is szüksége van. Garanciát semmire sem adhatok, de reményt igen. Képviselőként is, s ha megválasztanak polgármesterként is. A lakosság érdekeit akarom szolgálni. Az újságíró zárszava pedig nem lehet más, mint figyelmeztetés. Mert nagy a tét. Aki tisztséget vállal az önkormányzati testületben, legyen bármely párt vagy mozgalom képviselője, szálljon magába és gondolkozzon el azon, hogy erkölcsileg alkalmas-e a tisztség betöltésére, hogy feddhetetlen múltú-e, hogy a rendszerváltást az ö személye garantálja-e, vagy annak éppen a kerékkötője lesz!? A választókon múlik, hogy kiszűrjék a jelöltek közül a nem odavalókat. Erkölcsileg nem megfelelőket, a másik rendszerben „eredményes" munkát végzőket. FISTER MAGDA Tegnaptól Ifjúkoromban még a tanító volt a falu lelke, pontosabban a falu kulturális életének mozgatója. Ö szervezte meg a falu színjátszását, a kulturális esteket, s ha kántortanító volt. a kórus dolga is az ő vállán nyugodott. A népesebb, jelentősebb falvakban, kisvárosokban a gazdaegyletek, iparoskörök is megszervezték a maguk színjátszását. Minden egyletben akadt olyan ember, aki meg tudta mozgatni az ifjúságot, de még az idősebbeket is. Akkoriban nem minden falu dicsekedhetett művelődési házzal, s gyakran egy alkalmatos csűrben, lámpavilág mellett került sor a népszínmű vagy operett bemutatására. Mindezeket nem azért hozom fel. mintha össze akarnám vetni a mai állapotokat, körülményeket a régiekkel, s végül következtetéseket vonnék le. Csupán annyit szeretnék megjegyezni, egyetlen ember is képes kulturális tevékenységre mozgósítani, ha van benne lelkesedés, szervezőkészség és lelki érzékenység a szépség meghódítására. Sokan bizonyára azt vetik fel ellenpontként, könnyű volt akkor, hiszen hírét sem hallották a televíziónak. A rádió s mozi sem volt nagyon elterjedve. Ez mind igaz. De a kulturális tevékenységet, ami egyúttal társadalmi tevékenység, ma sem tudja helyettesíteni a képernyő, és ahol gazdagon virágzó amatőr színjátszás, tánckör vagy énekkar működik, egy-egy kör tagsága s vele együtt a falu társadalma élményekben gazdagabbá lesz. A képernyő — bár sokat nyújt az embernek —, passzív szórakozás. A műkedvelő színjátszás vagy énekkar viszont aktív tevékenység, társadalmat formáló és erősítő cselekvés. Aki részt vesz a műkedvelő színjét-XXVI. Bihari János Kulturális Napok Nagyabonyban máig szásban. az jól tudja, ezeket az élményeket és hangulatokat, az ifjúság jókedvét, élcelődését nem lehet pótcselekményekkel helyettesíteni. Egy-egy jólsikerült föllépésnek, előadásnak sem lehet kollektív sikerélményét egyéb szórakozásai fölcserélni. Dal- és táncversenyeken többször találkoztam dijat nyert föllépökkel. Mennyi öröm és büszkeség ragyogott a szemükben, mennyi bizakodás csendült ki hangjukból. Ezt az örömet és lelkesedést csak a közösen végzet munka sikere tudja kicsiholni, semmi más. Ma talán nincs dél-szlovákiai magyar falu, ahol ne lenne jól felszerelt művelődési otthon. Különböző egyesületek, klubok, ifjúsági klubok működnek, mégsem futja többre, mint egy-egy diszkó, táncmulatság megrendezésére. Természetesen a mulatságra is szükség van, de ez nem kulturális tevékenység, mint ahogy sokan állítják, hanem sablonos szórakozás. A kulturális élet ott kezdődik, ahol megszervezik a színjátszást, a tánckört, énekkart stb. Ahol többre vágynak, mint egy diszkó megrendezésére, ahol szépségre, a szép és jó megőrzésére nevelik az embereket, különösen az ifjúságot, ahol ápolják a hagyományokat s továbbadják öltözetben, mozdulatban, énekszóban, versben. Ma sem kell nagy erőket mozgósítani, hogy a fiatalság vonzónak találja a kulturális tevékenységet, s a művelődési otthont magáénak érezze. Csak egy-két olyan ember kell . aki lelkesedni tud a szépért, igazért, s nemcsak álmodozni — cselekedni is tud, felvállalva a közösség művészi igényének kielégítését. DÉNES GYÖRGY 1990. szeptember 10—16 között a Csemadok Nagyabonyi Alapszervezete, a Nagyabonyi HNB, a Csemadok járási választmánya, a járási népművelési központ, valamint a jnb tanácsának roma polgárok ügyével foglalkozó bizottsága huszonhatodik alkalommal rendezte meg a Bihari János Kulturális Napokat Nagyabonyban. Az idei Bihari-emlékünnepségek műsora: Hétfőn a művelődési házban képzőművészeti tárlat nyílt Péter Sándor és Rácz László — járásunk amatőr képzőművészeinek — festményeiből, majd ezt követte dr. Nagy Géza előadása az „Egészséges életmódról". Szerdán került sor a prímások találkozójára, melyen megjelentek járásunk prímásai — összesen kilencen —, hogy össze mérjék zeneművészeti tudásukat. A jó hangulat itt sem hiányzott. Pénteken az esti órákban a nótaénekesek találkozóját tartották meg. Vasárnap került sor a gálaünnepélyre, mely Bihari János emléktáblájának megkoszorúzásával kezdődött. Zöld pántlika — Istiglinc zenekara A nagyabonyi vegyeskorus Az ünnepséget a Kiss Katalin óvónő által vezetett és irányított nagyabonyi vegyeskórus nyitotta meg, csallóközi nótákat énekeltek. Az ünnepi megnyitó beszédet dr. Kvarda József, a Csemadok járási választmányának elnöke mondta el, aki üdvözölte a vendégeket és a megjelent közönséget, majd Bihari János munkásságáról és életéről emlékezett meg. A Magyar Köztársaságból, mint vendégszereplö fellépett Szalay Antal és népi zenekara, valamint Máté Ottilia és Tarnay Kiss László énekes. A XXVI. Bihari János emlékünnepély műsorát a közönség nagy elismeréssel köszönte meg. Azzal a tudattal tértek haza, hogy a nagy zeneművészt és zeneszerzőt nemcsak szülőfaluja, hanem az egész Csallóköz saját fiának tekinti. TÓTH GÉZA 7
