A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-16 / 46. szám

VÁLASZTÁSI CSÚNYASÁGOK Történetem szereplői a hatalom körül moz­gó, vagy azt hosszú időn át birtokló embe­rek, mint például Első Nagymagyari Kálmán, akit az anyakönyvben persze más néven vezetnek, de mi maradjunk ennél a nagyon találó, és cseppet sem sértő elnevezésnél. Arra már több írásomban utaltam, hogy a párt felső vezetése mindenütt szorosan ösz­­szefonódott az államhatalom járási és helyi vezetőivel, ez az összefonódás általában gazdasági jellegű volt — főleg saját zsebre —, de gyakran személyes bosszú vagy ural­kodni vágyás is motiválta. A hamarosan sorra kerülő választásokon ezt a sokkarú polipot, ezt a régi struktúrát, ennek az embe­réit kell minél messzebb tolni a hatalomtól, mert amíg ezek irányítanak, addig itt nem lesz rendszerváltás. S hogy november 17-e után is, amikor pedig sokukat már eltávolí­tottak a hatalomból, a megmaradt embereik révén, ide-oda beépített informátoraik és szószólóik révén még nagyon is uralják a terepet, arra ime egy bizonyíték. A választásokról, illetve a pártokról szóló törvény azt mondja ki. hogy a pártok és politikai mozgalmak, olyan koalíciót alkot­nak, amilyent akarnak. Zlaté Klasy társított község, részei: Nagymagyar, Kismagyar és Csenke. Csenkén április 30-án létrejött egy teljesen önálló MKDM klub. Nagymagyaron pedig szeptember 14-én. Nem biztos, hogy ez utóbbit a hnb-n bejegyezték. A két önálló klub között a társított község szintjén nem jött létre koordinációs szerv, így állt elő az a helyzet, hogy az egyik — a csenkei — az Együttélés Politikai Mozgalommal kötött ko­alíciót Kvarda József polgármester jelölésé­re, a másik, a magymagyari, pedig a Romák Demokratikus Szövetségével és az FMK helyi csoportjával. A csenkei koalíció csak a pol­gármesterre vonatkozik, képviselőket az Együttélés és az MKDM helyi csoportjai külön indítanak. A nagymagyariak koaliciós megállapodása a polgármesterre — Horváth Lászlóra —. és a képviselőkre is vonatkozik. A törvény értelmében egy közigazgatási egy­ségben — Zlaté Klasy nagyközség területén — ugyanaz a párt vagy politikai mozgalom kétféle koalíciót nem köthet. A továbbiakban átadom a szót dr. Kvarda Józsefnek. — Szeptember 29-én, amikor a jelölőlis­tákat le kellett adni. a csenkei MKDM klub vezetője és jómagam együtt mentünk be a helyi nemzeti bizottságra, amelynek elnöke a másik polgármesterjelölt Horváth László, mégpedig azért mentünk együtt, mert falusi szóbeszéd szinten értesültünk arról, hogy létezik egy másik koalíció is s hogy a bajt megelőzzük, mi felbontottuk volna a szerző­désünket. Ha akkor ott Horváth László, a hnb elnöke megmondta volna, ,hogy létezik egy másik koalíció, amelynek meglétéről neki tudnia kellett, akkor ma nem állnánk ilyen nagy probléma előtt. S most a két polgármesterjelöltről valamit: Kvarda József, negyvenéves, felsőfokú végzettséget a Komenský Egyetemen szer­zett a kultúra-népművelői szakon, filozófiai doktorátusa van, csenkei lakos, nős, két gyermek apja. Volt helyben népművelő, majd a helyi nemzeti bizottság elnöke, a kormány­hivatal nemzetiségi osztályán hivatalnok, most a járási nemzeti bizottság egyik alelnö­­ke, a Csemadok OV tagja. Horváth László, nős. nagymagyari lakos, napjainkig kommunista párttag, illetve a je­lölés napján lemondott párttagságáról. Ami­kor Dr. Kvarda József volt a helyi nemzeti bizottság elnöke, akkor ö ugyanott titkár volt. Első Nagymagyari Kálmán fő járási állami és párturalkodó (aki szintén nagymagyari lakos) kihelyezett jobbkeze. akaratának mindenben végrehajtója. Az ö nevükhöz fűződik például az apácák kiűzése a helyi klarissza rendi kolostorból. S mivel például ezt az utasításukat sem volt hajlandó Kvarda József végrehajtani, két tűz közé kerülve, Marxtól vett bölcsesség jegyében mely szerint „a szabadság nem más, mint a szükségszerűség felismerése", felismerte annak szükségszerűségét, hogy el kell mennie. Mehetett azonban bárhova, a háromnevü uralkodó keze utána nyúlt, alig melegedett meg egy munkahelyen „felsőbb" helyről származó sugallatra, tovább kellett mennie. Ugyan mi volt a bűne? Saját beval­lása szerint csak annyi, hogy nem lett Első Nagymagyari Kálmán hű alattvalója, besúgó­ja és talpnyalója. a gazdasági és politikai összefonódások takargatója és kiszolgálója. Téved, ha bárki azt hiszi, hogy a leváltott uralkodónak már nincs hatalma, mert van. A háttérből bár, de irányít. Amikor hírét vette, hogy Kvarda Józsefet javasolják az Együtté­lés Politikai Mozgalom listájára a parlamenti választások előtt, gyorsan elterjesztette róla, hogy ö üldözte el az apácákat Nagymagyar­ról. A pletyka eredménye az lett, hogy az ugyancsak nagyari MKDM-es Varga Olivér került a listára. De lássuk hogyan oldotta meg a helyi választási bizottság az előállt törvénytelen helyzetet? Időközben színre lépett a Mezőgazdasági Párt is, és jelölt a polgármesteri posztra egy traktoristát. Csakhogy ez a párt helyben nincs bejegyezve, ami ugyan nem akadálya annak, hogy jelöltet indítson, de a jelölő lapon nem a párt bélyegzője szerepel, ha­nem a szövetkezet bélyegzője. így ez nem érvényes. Vagy lehet, hogy a központi vá­lasztási bizottság bizonyos emberek (ugye nem kell ismételnem, hogy kik), nyomására érvényesnek nyilvánítja? Mindegy. Lehet, hogy ez az ember lesz Zlaté Klasy polgár­­mestere. — Tehát, mi 29-én leadtuk a jelölő listán­kat — folytatja Kvarda József — és hétfőn itt, a járási nemzeti bizottságon, az összesí­téskor tudtam meg, hogy két koalíció van az MKDM részéről. Sokat töprengtem azon, hogy mi lenne a megoldás? Találtam is egyet, olyat, amely által mégis mindhárom polgármesterjelölt indulhatna a választáso­kon. Este megtárgyaltam ezt a javaslatomat a koalíciós partnerünkkel, ök beleegyeztek. Az MKDM nagymagyari klubja vezetőjével, Zsigmond Ferenccel, Kis Ferenccel, a hnb mostani titkárával — mindketten az MKDM helyi csoportjához tartoznak — és az FMK helyi csoportjának vezetőjével. Varga Csabá­val is megtárgyaltam a javaslatomat, s azt mindannyian elfogadták. Jelen volt még ezen a tárgyaláson Farkas László, az Együtt­élés helyi csoportjának alelnöke. Másnap örömmel jelenthettem a járási belügyi szak­osztály vezetőjének. Kolláth Kornéliának, hogy megoldottuk a problémát. Ezután meg­jelent a járási nemzeti bizottságon Zsigmond Ferenc, az MKDM nagymagyari klubjának vezetője és Bugár Béla, az MKDM ügyvezető elnöke és a járási nemzeti bizottság belügyi osztályának vezetőjével. Kolláth Kornéliával folytatott rövid tárgyalás után közölték ve­lem. hogy az előző, esti megállapodást fel­mondják azzal, hogy Bugár úr előzőleg meg­állt Nagymagyaron a helyi nemzeti bizottsá­gon és Rajcsányi Katalinnal legépeltetett egy levelet, amelyben beszüntette Csenkén az MKDM helyi klubját. Az aktus lényege az volt, hogy a klub megszűntével érvényét veszíti a koalíció s én nem indulhatok pol­gármesterjelöltként. Első Nagymagyari Kálmán ugyan már nem székel sem a járási nemzeti bizottságon, sem a járási pártbizottságon, de a gépezet még mindig úgy működik, mintha jelen lenne. De halljuk, mi volt az a megoldás, amelyet Kvarda József ajánlott, s amelynek értelmé­ben mindhárom polgármesterjelölt indulha­tott volna a választásokon? — Mivel egyik polgármesterjelölt sem volt az MKDM tagja — jómagam az Együttélést képviselem s Horváth László a kommunista párt tagja volt — Így az MKDM mindkét helyen kiléphetett volna a koalícióból, nem történt volna törvénysértés. A választások csak akkor érnek valamit, akkor demokrati­kusak, ha van választék! Ezért örültem a harmadik jelölt megjelenésének. Ha nincs kik közül választani, akkor megint becsapják az embereket! A helyi választási bizottság döntésével egyetértett a járási választási bizottság is. De csak egy ideig. Gondolom addig, amíg vala­milyen titokzatos hatalom sugallatára (netán fenyegetésére) akcióba nem léptek. Értesí­tették (ki ? netán Kolláth Kornélia) a Központi választási bizottságot, amely berendelte a Járási választási bizottság alelnökét Paulicky Péter, parlamenti képviselőt. Éppen ö nem volt jelen (mert képviselői teendői elfoglal­ták) a Járási választási bizottság azon ülé­sén, amelyen a Zlaté Klasy-ban előállt esetet tárgyalták. Paulicky Péter nem kérte, hogy a központi választási bizottság foglalkozzon az üggyel, a Hlas Ludu-ban Vlado Donner tollá­ból mégis ezek ellentétes értelmű és félreve­zető tartalmú tudósítás jelent meg. Valaki­nek a keze tehát a Központi választási bi­zottságig is elér! S vajon még meddig? Úgy 6—8 évvel ezelőtt, amikor a Sajtóhivatal (mára megszüntették) kihelyezett sajtóérte­kezletet tartott Első Nagymagyari Kálmánnal Dunaszerdahelyen, magam is láttam, amint az említett újságíró kocsijába demizsonszám rakják a bort. ládaszám az almát s olyan dobozokat, amelyben a mélyhűtött baromfit szokás tárolni. Nem tudom ki adta s miért neki mindezt, de bolt vagy egyéb árusítóhely nem volt a közelben. De térjünk vissza a történtekhez. Hétfőn reggel derült ki a kettős koalíció, este született egy megállapodás, kedden reggel ezt azzal, hogy Bugár Béla, az MKDM ügyvezető elnöke megszüntette a csenkei klubot érvénytelenítették. Elkezdődött egy nyíltabb manipuláció. Kolláth Kornélia, a belügyi szakosztály veze­tője és Knocik úr a Járási választási titkárság jegyzőkönyvvezetője összehívta kerekasztal­­beszélgetésre a helyi pártok vezetőit. Erre pedig csak a helyi nemzeti bizottság elnöké­nek van joga. A jelenlévő szóvivőknek tör­vénytelen lépéseket sugallt. Két órára a helyi választási bizottság elnökének. Sill Oszkár­nak tudta nélkül összehívták a helyi választá­si bizottság ülését. Amikor erről tudomást szerzett, megkérte Rajcsányi Katalint, a nemzeti bizottság dolgozóját, jegyzőkönyv­vezetőt, hogy akik eljönnek erre az ülésre, azoktól kérjen bocsánatot a zaklatásért, és mondja meg nekik, hogy majd szükséges lesz, akkor ö, az elnök összehívja a bizottsá­got. Ennek ellenére a helyi választási bizott­ság Kolláth Kornélia és Knocik úr vezetésével ülésezett. Amikor Sill Oszkár megtudta, hogy mégis nélkülük tanácskoznak, visszament a hnb-re és megkérte őket arra, hogy hagyják abba a tanácskozást. Ennek ellenére olyan döntés született, hogy az ügyvivők szomba­ton ötre jöjjenek össze egy tanácskozásra a krízis megtárgyalására. Ez meg is történt. Egyetértettek abban, hogy határidő után két héttel, törvénytelenül nem lép egyik párt sem. Ezzel váltak el. Amikor egy óra múlva Marva Tamás és Farkas László az Együttélés helyi csoportjának alelnöke ill. szóvivője is­mét az előbbi tárgyalóhely környékén járt, meglepetten vették észre, hogy a teremben ismét világos van, a parkolóban pedig a járási nemzeti bizottság kocsija áll. Erre be­mentek megnézni, hogy mi történik ott. Kol­láth Kornélia és Knocik úr jelenlétében foly­tatódott a manipuláció. Farkas László a népi ellenőrzési bizottság alelnöke, megkérdezte Kolláth Kornéliától, hogy milyen minőségben van jelen! A hölgy zavarba jött és csak annyit tudott mondani, hogy ha kell hát letagadja, hogy ott járt pénteken és szombaton. Ő ott nem is járt, semmiről sem tud, sőt most sincs ott. Az újságírónak a fentiek tudatában ezek után több kérdése is van: Ha ez nem a régi hatalom manipulációs kísérlete, akkor mi? Akik megfosztják a választókat a választás lehetőségeitől, kinek dolgoznak! Milyen pol­gármester lesz az az ember, aki még a megmérettetés előtt kilövi (kilöveti) maga mellöl az ellenjelölteket? A mezőgazdasági párt polgármesterjelöltje fogja-e irányítani a falut, vagy ö csak valakinek a bábja ? S ha a kérdéseimhez még hozzáteszem azt, hogy egy ember a nagymagyari MKDM vezetősé­géből egyszer félrehivta Kvadra Józsefet s azt súgta neki, hogy „Vigyázz, Öcsi, mert a nagymagyari koalíció csúcsvezetése bűnszö­vetkezet, amely ellened mindenre képes!" — akkor már kérdésem sincs több. Mindezen választási csúnyaságokat azért adtam közre, hogy okuljunk belőle és ne féljenek közreadni, akiknél másutt hasonló eset történt. FISTER MAGDA 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom