A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-02 / 44. szám

Magyar égtájak történelmi ismeretanyag számontartása a társadalmi fejlődés megismerésének fontos előfeltétele nála, a társadalmi fejlődés pedig az irodalmi és kulturális megnyilvánulások motiválója az adott társadalmon belül. Hogy Főnöd az iro­dalmi fejlődésről véleményt formálhas­son, összegezéseiben mindig megraj-. zolja a korabeli társadalom alakulása­inak vonalait, jellemzőit, hogy megfo­galmazhassa a magyar kisebbség törté­netének időbeli és térbeli határait, mely viszonyításainak a közkeletű felisme­résre utal, hogy fejlődni és előrehaladni csak megbízható és alapos önismeret megszerzése után lehet, mely egyaránt érvényes az egyénekre és a közössé­gekre is. A „Hűség a küldetéshez, bátorság a hűséghez" axióma érvényét valóságos tényként tarthatjuk számon Fonod Zol­tán munkájában és alkotói magatartá­sában. Jubileuma alkalmából kívánjuk neki, hogy meggyőződése hitével to­vábbra is sikerüljön elvégeznie minden kitűzött feladatát. Alabán Ferenc Fonod Zoltán hatvanéves A MEGGYŐZŐDÉS HITÉVEL „Az embernek el kell végezni a felada­tát, s a jövő majd eldönti,. hasznos volt-e mindaz, amit fontosnak tartott. A »hűség a küldetéshez, bátorság a hű­séghez« csak együtt, egy időben igaz!” — mondta 1986-ban Fonod Zoltán egy vele készült interjúban, s egyúttal saját attitűdjének lehetőségeit és lényegét is megfogalmazta. Sajátosan alakult pá­lyája, mely nem mentes a kényszerkité­rőktől, szakmaváltásoktól sem. Néhány konkrétum is ezt jelzi. A magyarországi Csurgón érettségizett, tanító és polgári iskolai igazgató volt immár itthon az ötvenes években, tanulmányai folytatá­sa közben pedig újságíróként is dolgo­zott. Pályájának emelkedő szakasza kö­vetkezett el a hatvanas években: közel egy évtizedig, az Új Szó kulturális rova­tának vezetője, majd néhány átmeneti év után 1972-től a Madách Kiadó igaz­gatójaként ill. főszerkesztőjeként dolgo­zott. 1983-tól egyetemi oktatóként te­vékenykedik a Komenský Egyetem Ma­gyar Tanszékén, melynek 1986-tól a bársonyos forradalomig vezetője is volt. Közben számos közéleti funkciót töltött be; a Csemadok Központi Bizottságá­nak és több más bizottságnak is elis­mert tagja. Következetes, elvszerű és céltudatos újságíró, kritikus, irodalmár. Nincs szándékomban, hogy itt és most össze­gezzem és értékeljem azt a meggyőző­dést, amely Fonod közírói tevékenysé­gében (jelenünkben már) egy letűnt rendszer építésének alkotói tudatosítá­sát jelentették. Ezek alapmotívumai be­folyásolták Fonod politikáról, irodalom­ról, költészetről, alkotói magatartásról elmondott véleményét. Ebben az érték­­rendszerben a tapasztalatok és tanul­ságok összegezése, akár történelemről vagy irodalomról legyen is szó, döntő módon a konkrét tények és tettek társa­dalmi hasznossága szempontjából ér­tékelődtek elsősorban, egy olyan szfé­rában, melyben a dokumentáló jelleg mellett nemzetiségi kultúránk háború utáni írásbeliségének az ügye a legfon­tosabb. Úgy gondolom, hogy a Fonod által részben kialakított szerep- és funkcióvállalás az adott viszonylatok között elősegítette irodalmi és kulturá­lis életünk fejlődését, nem azért mert kellő színvonalon követte és valósította meg a szocialista társadalom kultúrpo­litikai céljainak szolgálatát, hanem azért, mert bizonyos viszonyító és segí­tő, egyben irányító-értékelő szerep be­töltésére is vállalkozott irodalmi-kultu­rális életünk keretén belül. Fonod Zoltán különböző kiadványok társszerzője, antológiák szerkesztője, Fábry Zoltán életműsorozatának (Ösz­­szegyüjtött írásai) kötetei is az ö válo­gatásában jelennek meg 1980-tól. Ek­kor lát napvilágot első kritika- és tanul­mánygyűjteménye Vallató idő címen, amelyet további két válogatás követ; Körvonalak (1982), Tegnapi önisme­ret (1986). A konkrét művek bírálatá­ban és más cikkeiben is igazolódik, hogy Fonod alapjában realista ízlésű és szemléletű kritikus, s így általában azo­kat a műveket értékeli, melyeknek lehe­tőségei a kritikusi értékmérce és mód­szer számára adekvátak. Nincs szándé­kában részletesen analizálni az egyes műveket (köteteket), vázlatos elemzé­seket végez inkább és a jellemző írói, költői jegyeket emeli ki és hangsúlyoz­za. Legtöbbször a költők és írók társa­dalmi témák iránti érzékenysége, gon­dolatgazdagsága és lírai mélysége ér­dekli. A nyolcvanas évek második felé­ben Fonod tevékenységében az újság­írói és irodalmi közírói feladatot egyre inkább felváltja a kutatói érdeklődés és az irodalomtörténészi szerepvállalás. Tematikai összegezések jönnek létre; így születik meg tollából a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom feldolgozása és eddigi legjelentősebb műve, a Megmozdult világban (1987) című monográfia, melyben Fábry Zol­tánnak, nemzetiségi irodalmunk klasz­­szikusának, legnagyobb hatású egyéni­ségének életművét dolgozta fel. Iroda­lomtörténeti esemény volt ez a könyv, „Fábry-lexikon", melynek egyes része­ivel, bizonyos megálapításaival vitat­kozhatunk (sőt vitatkozzunk is), ez azonban nem kisebbíti semmivel a kö­tet hiányt pótló jelentőségét. A szerző számára Fábry Zoltán em­beri és alkotói példája meghatározó érték. Elvi fejtegetéseiben is gyakran visszatér a „stószi remete" irányt muta­tó és alapot biztosító véleményéhez. Akár a csehszlovákiai magyarság helyt­állásának szempontjából, akár jelentős politikai évfordulókra emlékezve, vagy irodalmunk egy-egy alkotójának meg­közelítésénél Fonod számára mindig segítő forrásul szolgált a vox humana elkötelezettjének embersége, szellemi fegyverzetének teljessége, magyarsága és internacionalizmusa. Ennek a „Fáb­­ry-hagyománynak" hatására alakítja ki koncepcióját, módszerepét és céltuda­tosságát, ennek a mozgatóerőnek a jelenléte hatja át a kultúrpolitikai célok érdekében születő írásait, a szlovák­­magyar kulturális kapcsolatok, a külföl­di szerzők és általában nemzetiségi lé­tünk irodalmi-kulturális vizsgálatát, stb. A változó idő természetszerűen meg­hozza Fábry életműve újraértékelésé­nek igényét, több dimenzióssá váló va­lóságunk ezzel kapcsolatban pedig minden részletre felhívja a figyelmet. Szerzőnk nemcsak irodalmár, hanem képzett történész is, s munkásságában e két, érdeklődését meghatározó alapi­rány szervesen ötvöződik a politikai ori­entáltsággal és a nemzeti kisebbségünk iránt való elkötelezettséggel. Ezek az összetevők egymást erősítve vannak je­len Fonod Zoltán eddigi életművében. A 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom