A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
CSEHSZLOVÁKIA MAGYAR URA (1918—1988) Tóth László nemcsak tehetséges költő, író, hanem szorgalmas, érdeklődő s kutató hajlamú ember. Addig, ameddig szülőhazájában, Szlovákiában élt. saját kötetein kívül néhány antológiával is meglepte az olvasókat. Feltűnést keltett a Vita és vallomás című, 1981- ben megjelent kötete, amelyben a szlovákiai magyar Írókkal folytatott beszélgetéseit adta közre. Bár ez idő szerint Magyarországon él, érdeklődése nem csappant meg a szülőföld, a szlovákiai magyar irodalom iránt. A magyarországi és hazai lapokban, folyóiratokban állandóan szerepel a neve, s minden nagyzoló szándék nélkül állíthatjuk, egyike azoknak az íróknak, akik törődnek a szlovákiai magyar irodalom gondjával-bajával, s a maguk módján népeink együttélésének lehetőségeit is tágítják, istápolják. Ennek ellenére hiányzik nekünk mind Tóth László, mind Varga Imre, s bizonyára nekik is fáj az elhagyott közösség, a szülőföld. Úgy néznének ránk című versében üzeni Tóth: ... Házunk, ágyunk immár ideköt minket / de hogy szakíthatnánk el onnan idegeinket / ami innen külhonnak látszik! míg ott voltunk ez volt külhon ez a másik / hol befejeznünk is nekünk kell / amit még odaát kezdtünk el / toliunkon ajkunkon elégia terem s óda / hol otthon voltunk egykor, járunk csak látogatóba / s ha az egész nem kerülne sokba / átruccanhatnánk együtt is Pozsonyba / illetve nem is oda Bratislavába / és megihatnánk barátaimmal egy-két pohárka / italt valahol ...” Tóth László most újabb antológiával lepett meg bennünket, összegyűjtötte a csehszlovákiai magyar költészet első, másod har„Nem hasonszőrű zenei nyelven nőttünk fel" — mondta a vele készült riportban egy hivatásos zenész. Ezzel a mondattal azt akarta megmagyarázni, miért alakult egy müvésztársának a pályája az övétől teljesen eltérően. A nem hasonszőrű zenei nyelv jelzős szerkezet nemcsak helytelen, hanem önkéntelenül is nevetnünk kell rajta, mert valamiféle szőrös nyelv képzetét idézi fel bennünk. De menjünk sorjában! A zenei nyelv elfogadott szókapcsolat, melynek jelentése lehet általában a zenének, mint művészi kifejezőeszköznek a megnyilvánulása, tehát a zene nyelve. Jelentheti egy-egy zeneszerző sajátos stílusát vagy egy bizonyos korszak jellemző zenei kifejezésmódját, illetőleg az egyes zenei műfajok meghatározott jegyeit. A zenei nyelv lehet hasonló, azonos, nem azonos, különböző, eltérő, csak éppen hasonszőrű vagy nem hasonszőrű nem lehet. A hasonszőrű melléknevet vagy főnevet ugyanis csak személyre vonatkozólag használjuk. Nézzük most meg, mi a hasonszőrű pontos jelentése! Valakihez hasonló társadalmi helyzetű, felfogású, meggyőződésű, jellemű. madvirágzásnak legjellegzetesebb verseit, mintegy fölmutatván hetven keserves esztendőnek vágyait, reményeit, botlásait és botladozásait, a múltunknak, jelenünknek azt a kétségtelen igazságát, hogy létezik a sokszor kétségbevont csehszlovákiai magyar költészet, irodalom, és tovább él a csehszlovákiai magyarság. A Szélén az országútnak az első olyan antológia, amely egybefoglalja hetven esztendő eredményeit. Mintegy tükör keretében mutatja be hét évtized hazai költészetének fényeit, árnyait. 1919-től 1989-ig hatvannégy ismert és egy ismeretlen költőt sorakoztat föl Tóth László. Az ember kíváncsian s tűnődve forgatja a könyv lapjait, elfelejtett vagy ismeretlen költők neveit mormolja, meghatottan, vagy fejet csóválva böngészi a jegyzeteket. Hiszen a könyv összehozója a költők legszűkebb adatait, sorsuk, munkásságuk körülményeit is feljegyezte kiegészítéséül verseiknek. A versek minősítésére itt nincs hely, annyit azonban a könyv átforgatása nyomán megállapíthatók, Tóth László ezúttal is igényes és hasznos feladatot végzett. Munkája nem volt könnyű, hiszen nemcsak a megfelelő verseket kellett összegyűjtenie, hanem a költők életrajzi adatainak is utána kellett néznie, s olyan verseket is fölkutatnia a háború utáni üldöztetések idejéből, amelyekről ez ideig kevesen hallottak. A szerző kísérletnek minősítette könyvét. Antológiája utószavát ekként kezdi: „Egyszerre felmutatás és kísérlet ez a könyv. Felmutatás: válogatás egy hetven-hetvenegy évvel ezelőtt nemzeti kisebbségi sorsba szorult néptöredék költészetéből. De kísérlet is s ezért vele összeillő személy. Például: Csak hasonszőrű fickókkal barátkozik; Mindig a hasonszőrűek közt érzi jól magát. A hasonszőrű melléknév vagy főnév gúnyos, rosszalló értelmű is lehet: olyan személyt jelent, aki rossz tulajdonságaiban, hibáiban valakihez hasonló, valakivel összeillik, vele egy húron pendül. Például: Hasonszőrű barátaival együtt lopja a napot; Hasonszőrű cimboráival kocsmázik; A hasonszőrűekkel rettegésben tartja a környéket; stb. Mindebből világosan következik, hogy a hasonszőrű melléknév nem lehet tárgynak vagy elvont fogalomnak — amilyen például a zenei nyelv is — a jelzője. A másik kérdés, amely az idézett mondattal kapcsolatban felvetődik: lehet-e valamilyen zenei nyelven — ha nem is hasonszőrű, hanem például eltérő, más, nem hasonló — zenei nyelven felnőni? Megállapíthatjuk, hogy a felnő ige egyik jelentése: valahol, valamiben, valamin nevelkedik, felnevelkedik, illetve fejlődik, kifejlődik. Mondhatjuk valakiről konkrét értelemben például azt, hogy rántott levesen nőtt fel, s átvitt értelemben például azt, hogy irodalmon, könyveegyben, mivel minden ilyen jellegű munka — a különböző értékelési és értelmezési lehetőségek egymásmellettiségét, az egyetlen abszolút értékrend hiányát vallva és vállalva — eleve csak kísérlet lehet.. Tóth László olyan ciklusokra osztja, évszámokhoz igazítja az antológia verseit, amelyek nem annyira az irodalomtörténeti koncepciókhoz, hagyományos elvekhez igazodik, inkább a „mozgékony, változó, a koncepcióktól eltérő életet" állítja törekvésének fókuszába. Mindez ellenében azt is meg kell kísérelnie, hogy a közel négyszáz oldalas könyvben „tematikai, világszemléleti, poétikai stb. sokféleségében a valósághoz lehető legközelebb eső képet mutasson fel hét évtized csehszlovákiai magyar költészetéről.” Tóth László antológiája nemcsak az olvasóknak nyújt élményt, hanem segítségére van iskoláinknak, irodalomkutatóinknak, mindazoknak, akik szivükön viselik a csehszlovákiai magyar irodalom, s ezen belül a költészet sorsát. Az az érzésem, hogy a könyv megjelentetése sem volt könnyű, bizonyára annak is megvan a maga története. Annyi bizonyos, hogy a Magyar Művelődési Minisztérium jó szolgálatot tett az antológia kiadásának támogatásával. Egyébként a Szélén az országútnak a Széphalom Könyvműhely Regio Könyvek sorozatában jelent meg Pálinkás György szerkesztésében. Nincs tudásom arról, hogy a Madách átvett volna a könyvből akár egyetlen példányt is. Kár, hiszen erre az antológiára nálunk van a legnagyobb szükség. ken, verseken nőtt fel, azaz ezeken nevelkedett. A valamin nevelkedik jelentése a következő: tudást, ismereteit, műveltségét valamely forrásból gyarapítja, s így jellemét fejleszti, világnézetét alakítja. Például: Nemzedékek nevelkedtek Jókai regényein; Ponyvairodalmon nevelkedett; stb. Az idézett mondatokban a nevelkedik ige helyett a felnő igét is használhatjuk. Megfigyelhettük, hogy általában az, amin valaki nevelkedett vagy felnőtt, vagy gyűjtőfogalom, mint például az irodalom, a tudomány stb., vagy többes számú alakjában szerepel ebben a szókapcsolatban — például: verseken, regényeken stb. nőtt fel —, vagy pedig valamilyen mondatrésszel, leginkább jelzővel, közelebbről meg van határozva — például: korának szellemén nőtt fel, egy könyvön nevelkedett stb. Azt még mondhatjuk, hogy zenén nevelkedett, zenén nőtt fel, de azt már nemigen, hogy zenei nyelven nőtt fel, ha nem határozzuk meg, milyen zenei nyelvről van szó. Az opera zenei nyelvén, korának zenei nyelvén, a klasszikus mesterek zenei nyelvén nőtt fel — ezek elfogadható szerkezetek. Az idézett „képzavaros" mondatnak is lehet az állítmánya a felnő ige megfelelő alakja — az adott esetben a nőttünk fel —, ha a zenei nyelv határozóhoz a hibás hasonszőrű helyett más, odaillő jelzőt teszünk. Tehát: Nem azonos zenei nyelven nőttünk fel, vagy: Nem ugyanazon a zenei nyelven nőttünk fel; Más-más zenei nyelven nőttünk fel. MAYER JUDIT Kedves Barátom! Elolvastam a könyvet, amit adtál. Azt tudom mondani, hogy az olyan embereknek, mint amilyen Ingrid Bergman, örökké kellene élniük, hogy vérhús „isteneket" imádjunk, ne pedig elvont, képzelt alakokat Milyen izgalmas élete volt. Igaz, hogy az élet egy színház. Minden emberben hatalmas drámák, komédiák, tragédiák olvadnak össze. Kezdet és vég. De ami közte van ?! A kicsi meg a nagybetűs élet együtt A művészet nem más, mint az étet úgy, ahogy van. És az a jó író, aki ezt hitelesen vissza is tudja tükrözni. Csakhogy a szemünk nemcsak azt látja, ami elé tárul, hanem azt is, amit látni szeretne. így keveredik össze a valóság a valótlannal És parancsolj, szemezd ki mi az igaz és mi nem az. Talán, ha egy szemünk lenne, könnyebben menne. De hát kettő van, és képesek vagyunk nem ugyanazt látni az egyikkel, mint a másikkal. Én, lehet, hogy hamarosan semmit se fogok látni, annyira fáj a szemem. A Bergman könyv után azonnal belekezdtem egy másikba. Komikus módszerrel olvasom. Kb. minden ötvenedik lap után leteszem a könyvet, és a szememre kamillás borogatást teszek. így előzöm meg a szemfájást Olyan rég olvastam romantikától csöpögő könyvet, hogy hagytam magam rábeszélni a „ Csak egy szó a szerelem" című könyvre. A cím jó. A német író meg profi abban, hogyan kell egy sikeres regényt megírni. A 252. oldal után úgy éreztem, mindjárt elcsöppenek. A 297. oldalnál meg azt hajtogattam, ó ha filmrendező lennék, milyen izgalmas filmet tudnék csinálni ebből a csepegtetősből. (Tényleg, miért nincs a szlovákiai magyarságnak egy önálló játékfilmje se?). ■' Helyenként nagyon frappáns párbeszédeket lehet olvasni benne. „Azt hiszitek a szerelmet úgy ki lehet kapcsolni, mint a rádiót?" Jó kérdés, mi? A szerelmet tényleg nem lehet úgy kikapcsolni, mint a rádiót Éppen ezért képtelenség, mert a szerelem nem csak egy szó. És mer nem az, nem semmisülhet meg szavaktól. A szerelem azt csinál velünk, amit csak akar. Nem parancsolhatunk neki. Esetleg szabályozhatjuk a hőfokát, hogy ne égessen annyira, hogy szétfolyjunk. Jaj, meg ne ijesszen az okoskodásom! Egyébként amikor kellene, nem tudok okosakat mondani. Ami meg a szerelmet illeti: ha beleesem valakibe, pontosan úgy viselkedem, mint egy Rák. (Ha kíváncsi vagy rá, hogyan, nézz utána valamelyik horoszkópos könyvben). Légy jó, de csak ha tudsz! Üdvözöl: BALÁZS ZSUZSA D. Gy. KINCSÜNK AZ ANYANYELV
