A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
AZ EXKLUZÍV K O Z SI «m PERSZE FKREWC Jelentem tisztelettel a Kedves Olvasónak, hogy DEMJÉN FERENC „A Sza badság Vándora" című LP-je Aranyalbum lett. Gratulálunk Rózsi a Hét szerkesztősége nevében! Mint tudjuk, minden Aranyalbum egyfajta emlékmű is. De maradandóságuk mégiscsak a közönségtől függ. Talapzatára pedig odakerül a kritikusi koszorú is, szalagján egy osztályzattal: jeles. Rózsi azon művészek közé tartozik. akik elmondhatják magukról, hogy a szabadság vándorai. Turnézik belföldön és külföldön egyaránt. Mellesleg zeneszerző, szövegíró és hangszeres előadó is. — A legjobb hangú magyar rockénekesek egyike vagy. Komoly életmű áll már mögötted. Hogyan indult a pályád? — Kutyák (Dogs) volt az együttesem neve a hatvanas évek végén, itt kezdtem el zenélni a bátyámmal. Fergeteges sikereink voltak. Egész kiskoromtól a zene bűvkörében élek. Már az általános iskolában zongoráztam. A zenetanárom nagy jövőt jósolt nekem, zenei tanulmányaimban gyorsan haladtam előre. Talán ekkor jegyeztem el örökre magam a zenével. Egyébként vegyipari technikumot végeztem, de a kémia valahogy nem tudott úgy lenyűgözni, mint a zene világa. A hatvanas években a rock és pop zenét az akkori rendszer nem nézte jó szemmel. Azt gondolták: a fiatalok megrontása. Én és még nagyon sok zenésztársam ezzel egyáltalán nem értettünk egyet. Akkor úgy döntöttem, elme gyek nyugatra „vendéglátós" zenésznek, mert nálunk nem tudtam ötről hatra jutni. Hazajövetelem után fontos állomása volt életemnek a Bergendy együttes. Több dalunk sláger lett. Hogy csak egyet említsek a sok közül: az Iskolatáska. Jól éreztem magam a Bergendy együttesben. Szerettem volna azonban egy saját zenekart, ahol ötleteimet szabadabban megvalósíthatom. Ekkor megalakítottam a V'Moto-Rock együttest — tizenkét évig zenéltünk együtt. — Miért bomlott fel tulajdonképpen a sikeres V 'Moto-Rock? — Csak az képes produkálni, aki a tehetsége mellett menedzseri-üzletemberi tulajdonságokkal van megáldva, s jártas a reklámbizniszben is. Nálunk sok menedzselési és hanglemezkíadási probléma adódott. Tudomásul kell venni sajnos, hogy, a sikerhez vezető út nem mindig rózsás. Mindez csupán a dolog üzleti oldalára vonatkozik. Ezzel szemben a mi a tizenkét éves együttjátszásunk egy olyan időszak volt, amikor a zenekar tagjai egymás energiáját kimerítették. Kellett egy kis szabadság mindannyiunknak, hogy megpróbáljunk újat nyújtani, olyat, ami másoknak is érdekes. Menyhárt Jancsival, korábbi szerzőtársammal továbbra is együtt írunk dalokat. A „Szabadság vándora" c. LP-n ö írta a címadó dalt és a Szerelemvonat c. számot. Azzal, hogy feloszlattam az együttest tulajdonképpen lehetőséget adtam arra, hogy a fiúk egyénileg is bizonyítsanak. Úgy érzem sikerült. — A dalszövegeiden érezni, hogy a múzsa homlokon csókolt. Szövegeid önálló versként is megállnák helyüket. Mi az. amit fontosnak tartasz és ki szeretnél hangsúlyozni ? — Mindegyikünknek, akik ebben a szakmában, de bármilyen más művészeti ágban dolgozunk, alapvető feladata, hogy azok nevében, akik nem tudják költőien megfogalmazni érzelmeiket, megfogalmazzuk azokat. Én ugyanolyan egyszerű ember vagyok, mint bárki más. Pontosan ezt, a hétköznapi emberek érzéseit szeretném valahol visszaadni. Visszaadni azokat az örömöket, amelyeket nagyon sokszor elvettek tőlünk. Szeretném azt, hogy mindenkinek elvitathatatlan joga legyen a szabadságra. Bátran' vállaljuk fel önmagunkat. Ne akarjunk mások lenni! Nagyon fontos, hogy ne gáncsoljuk el egymást. Bízom benne, hogy a demokrácia és a tolerancia jóvoltából eljutunk arra a szintre, ahol természetes lesz az, ami ma még nem az. — A „Szerelemvonat" c. dalod nagy sláger lett. Ennek kapcsán önként adódik a kérdés: Te hogyan eled meg azt az édeskeserű kínt. amit szerelemnek hívunk? — Erre az érzésre mindenkinek szüksége van. A szerelemben mindenki egy pályán halad, azzal a különbséggel, hogy van, aki beszáll, van, aki kiszáll vagy éppen helyet cserél. Végül is senki sem ússza meg. Ez egyértelmű. Fontos a partnerkapcsolatban, hogy legyünk tekintettel egymás érzéseire. Ne bántsuk, ne gyötörjük egymást. Ha egyszer az érzéseink kiégtek, ne alakoskodjunk. Legyünk őszinték egymáshoz. A sérelem, addig él és virágzik, míg olyan tud lenni mint egy vulkán, amitől fantasztikus módon feldobódunk. Mikor ezek az érzések meghalnak bennünk, a tűz csak pislákoló parázzsá válik, akkor ez azt jelzi, hogy a szerelmi kapcsolat megszűnik életképes lenni. Itt kell tudni azután váltani és újra kezdeni mindent. — Az olvasók bizonyára kiváncsiak arra is. hogy milyen vagy mint férj? — Az ember szerethet valakit hosszú ideig, de gyakran előfordul az is, hogy kiég egy kapcsolat és felbomlik. Főleg az olyan csavargó életformában, mint amilyen az enyém. Kétszer váltam el, mindkét kapcsolatom zátonyra futott. A sok kudarc után mégis kegyes volt hozzám a sors. Ugyanis három éve boldog férj vagyok. A feleségem egy amerikai hölgy. Ö az a nö, akiben megtaláltam mindazt, amit arelött kerestem. KARDOS MÁRIA Találkozás Ordódy Katalinnal Az írónőt Ipolyságon izgatottan várta a könyvtárteremben összegyűlt közönség. Ordódy Katalin személyes varázsával elbűvölte a hallgatóságot. Ahogy az életéröl, pályájáról beszélt, regénybe illő mondatai, hasonlatai vonzásban tartották a közönséget. Kölcsönös nyitottság alkuit ki a hallgatók és az előadó között. Az írónő élete, pályafutása feszültségekkel, fodrulatokkal teli. Az olvasók, akik ismerik a regényeit, tudják, hogy a női lélek rejtett húrjait is meg tudja szólaltatni, fel tudja tárni az emberi szív és lélek titokzatos zárjait az olvasóközönség előtt. A szerelem, házasság a mindennapi problémák taposómalmát úgy ábrázolja, hogy az olvasó is ráismerjen belőle önmagára. Hisz mindenki szívében rengeteg olyan érzés van, amelyet soha nem mondhat el másoknak, már csak azért sem, mert kimondásukkal elértéktelenednének azok az értékek. Az író viszont kimondhat dolgokat, sőt sikerének titka éppen az, hogy tud-e arról szólni, írni, amiről mindenki hallgat. Az író regényein keresztül önmagát mutatja meg, s csak akkor fogadja el őt az olvasó, ha személyiségének mágikus hatása sugárzik a sorokból. Ordódy Katalin sugárzása a regényeiben is észlelhető, s az ipolysági író-olvasó találkozó közönsége is érezte ezt, talán azért sikerült jól a találkozó. A közönség vérbeli riporterhez méltóan kérdezte — családias hangulatban — az írónőt többek között arról, hogy tudott mindenütt egyformán helytállni, miközben 3 gyermek édesanyja volt, újságíróként is dolgozott és emellett születtek meg regényei. Ő ezen-kedvesen elmosolyodott, és azt mondta: „Valahogy soha nem éreztem azt, hogy számomra ez teher lett volna." Több ilyen író-olvasó találkozó kellene! Mert a testi táplálék mellett szükség van szellemi táplálékra is, amitől mindannyian gazdagabbak leszünk. K. M.
