A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-05 / 40. szám
£ estöi (s egyben történelmi levegőjű) környezetben került sor 1990. július 21—28-a között a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság I. Néprajzi Továbbképző Tanfolyamára Domicán. Hogy Miért festői, arról nem kell különösebben győzködni azokat, akik már jártak a Szilicei-fennsíkon és környékén. Akik viszont nem jártak volna — aránylag könnyen meggyőződhetnek róla ... S hogy miért „történelmi levegőjű”? Azért bátorkodtam ezt az esetünkben kissé tán nagyzolónak tünö szókapcsolatot használni, mivel 1969- ben az akkoriban alapított Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság (amely a mostaninak lényegében névrokona és szellemi elődje) itt rendezte meg első néprajzi szemináriumát. Az akkori érdeklődőket (akik egy része azóta megbízható mukát végző önkéntes néprajzgyűjtővé nőtte ki magát) a budapesti Kosa László napokon keresztül a néprajz alapjaira oktatta (lényegében az egész „anyagi kultúrát" átvették dióhéjban). Nos, a mostani rendezvény is valami hasonló célokkal jött létre. Elsősorban diákok és kezdő pedagógusok számára szerettünk volna bizonyos néprajzi alapismereteket átnyújtani, felvértezni őket az önálló néprajzi kutatómunkára, esetleg néprajzi szakcsoportok irányítására. Ennek érdekében az összejövetel első két napján a mintegy harminc résztvevő előadásokat hallgathatott meg neves magyarországi, erdélyi és hazai néprajzkutatók tolmácsolásában. Kosa László (aki egyedül képviselte a folytonosságot a jó két évtizede zajlott szeminárium és a mostani rendezvény között) egyrészt a Magyar Néprajzi Társaság múltjáról, jelenéről, illetve a reá váró feladatokról, a néprajznak mint tudományos diszciplínának megújulási tendenciáiról, lehetőségeiről beszélt, másrészt arról tartott előadást, milyen eredményeket hozhat a kisnemesi eredetű községek néprajzi kutatása. Lukács László, hasznos módszertani útmutatót is adva, a Dunántúl kulturális tagolódását, néprajzi határait ismertette, ill. bemutatta a Magyar Néprajzi Atlasz már elkészült néhány térképlapját. Ugyanő a Székesfehérvárott immár két évtizede évente megrendezett középiskolás honismereti táborok szervezési-módszertani tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Ehhez az előadáshoz kapcsolódott Halász Péter tájékoztató és gondolatébresztő ismertetése a magyarországi honismereti mozgalom főbb jellemzőiről. Ambrus Ferenc a demöi alapiskolában néhány évig általa irányított és vezetett honisFélig lebontott parasztház Kecsőhen mereti diákszakkör eredményeivel, módszertani tanulságaival ismertette meg a jelenlévőket, míg B. Kovács István a Rimaszécsen tervezett, ám különböző okok miatt meg nem valósult Rima-völgyi Honismereti Ház szervezése körüli gondokról, tapasztalatokról beszélt. E sorok írója a szlovákiai magyar néprajzi kutatások rövid történetét vázolta, ill. a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megalakulásának körülményeiről, terveiről, gondjairól is szólt. A közelmúltban Erdélyben létrejött Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Pozsony Ferenc betegség miatt, sajnos, nem vehetett részt a tanfolyamon. így vetették régen a gabonát Pelsöcardón Műem/ék-parasztház Kecsőben de előadását írásban megküldte. A Kriza János Néprajzi Társaság megalakulásának szervezési-módszertani kérdéseiről, terveiről felolvasott előadás szintén tanulságos volt a szlovákiai magyar hallgatók számára is. Faragó József, kolozsvári folklorista élénk visszhangot kiváltó előadásában a romániai magyar népköltészeti kutatások eredményeit, a néprajzi élet kibontakoztatásának lehetőségeit ismertette a hallgatósággal. Az elhangzott előadások, érzésem szerint, tanulságosak voltak a jelenlévő szakemberek számára is, ám mindenekelőtt a résztvevő önkéntes gyűjtőknek jelenthettek fontos tájékozódási alapot munkájukhoz. A tanfolyam hátralévő részében gyakorlati foglalkozások zajlottak, ami azt jelenti, hogy a kevés gyűjtési tapasztalattal rendelkező résztvevők Szanyi Máriának, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Pedagógiai Munkacsoportja vezetőjének az irányításával kutatási (témákat választottak maguknak, majd kisebb csoportokra tagolódva, szakképzett néprajzkutatók irányításával a közeli Kecsőben, ill. részben, szúrópróbaszerűen Hosszúszón és Pelsöcardón végeztek (most már biztosan tudjuk!) eredményes néprajzi gyűjtőmunkát. Azóta hasznos kis dolgozatok kerekedtek az erdővel kapcsolatos zsákmányoló gazdálkodásról (gombázás, erdei gyümölcsök, növények gyűjtögetése, az erdő állatvilágának hasznosítása stb.), különféle népszokásokról, (húsvét, Luca-napi szokások és hiedelmek, a gyermekkor szokásait, gyermeknevelés, temetkezési szokások stb.), viseletről, népi gyógyászatról stb. A tanfolyam résztvevői még Domicán kézbevették a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tájékoztató füzetének, a Hírharangnak első számát. Ebben a tervek szerint negyedéves időközönként megjelenő periodikában a Társaságot, ill. a szlovákiai magyar néprajzi életet érintő időszerű híreket, kisebbnagyobb adatközlő írásokat szeretnénk megjelentetni a jövőben is. így a mostani, domicai eredmények is ennek a kiadványnak a második számában nyernek majd publicitást (a Hírharangot egyébként a Társaság tagdíjat befizetett tagjai postán kapják kézhez, ill. megtekinthető a Csemadok járási titkárságain.). A tanfolyamról, amely a Csemadok OV és a hosszúszói Arany Kalász Földmüvés-szövetkezet anyagi támogatásával jöhetett létre, összegzésként elmondható: amellett, hogy az előadások és gyakorlati foglalkozások révén az érdeklődök néprajzi szempontból, szakmailag felvértezettebben mehettek haza; a kutatás számára is fontos adatokat rögzítettek. Bizonyítja ezt majd a Hírharang 2. számában megjelenő írások sora, ill. az a több száz adattári adatlap, amely ez ideig az egyes gyűjtőktől beérkezett. LISZKA JÓZSEF A szerző felvételei 8
