A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-21 / 38. szám
fejfájásom. Migrénre gyanakodtak, kaptam egy injekciót, azóta „csak" tompa fejfájást érzek, de azt állandóan. Hétfőre csökkent a látásom ötven százalékkal, főleg a bal szemem hagyott cserben. A dunaszerdahelyi szemészetről beutaltak Pozsonyba, nagyon jó kezelést kaptam, minden lehetséges vizsgálaton átestem, egy röntgenlelet mutatott foltot a bal szemem mögött, de amikor két hét múlva újra megnézték, már nem volt ott semmi. Öt hét vizsgálat után hazaküldtek, s most nem tudom higgyek-e a vizsgálati eredményeknek, melyek szerint nincs kimutatható szervi elváltozás, vagy ne higgyek, mert a látásom azóta sem javult és a tompa fejfájást azóta is érzem. — Miért gondolja Ön, hogy a fejfájásának és a látászavarainak köze van az abonyi tűzhöz? — Azért, mert a kertszomszédom is ugyanakkor feküdt ugyanezekkel a tünetekkel kórházban, neki egyik napról-a másikra elment a látása, a kolléganőm férje is foltosán lát, nekem is vannak olyan pillanataim, amikor mindent elolvasok a szemorvos tábláján és egy pillanat múlva a felső sort sem tudom elolvasni. És Várkonyból is volt ott két hölgy ugyanezekkel a tünetekkel. Ezeket az összefüggéseket nem tudom magamnak megmagyarázni. Ha nem az abonyi tűz alkalmával levegőbe került vegyi anyag, akkor mi okozza ezt az egybeesést? Amikor az orvosaimtól megkérdeztem, hogy miért látom a bal szememmel csak a világosságot és a sötétséget, és az alakokat csak elmosódottan, nem tudtak magyarázatot adni. Még egyszer hangsúlyozom, nem a hanyagságuk vagy a nemtörődömségük miatt nem tudtak magyarázatot adni. mert nagyon jó orvosi ellátásban részesültem. Az őszinteségükben sem kételkedem. De mindenütt mindig megkérdezték, hogy nem kerültem-e közvetlen kapcsolatba vegyszerekkel és figyelmeztettek, hogy kerüljem a vegyszereket. A miértre nincs válasz és nincs is bizonyíték. Felelőtlenség lenne tőlem, ha azt állítanám, hogy a betegségem szoros összefüggésben van az abonyi tűzzel. Nem, erre nincs bizonyíték és szeretném is hinni, hogy nincs, szeretnék hinni az orvosi vizsgálatok negatív eredményeinek, mi szerint: egészséges vagyok. Tényleg csak .véletlen egybeesés lenne, hogy öt ember, ugyanarról a területről, ugyanazokkal a tünetekkel, ugyanakkor került kórházba? Az elmaradt golgotái öt stációt a csallóközi emberek feltételezései alkotják. VÉGSŐ STÁCIÓ Mérgező-e. ami mérgezett? — Igen. — Mikor és hogyan mérgező? — Például akkor, ha kiborítjuk a földre s az eső belemossa a talajba. Akkor a talajvíz elszennyeződik. Emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik. Fejfájást, hányingert válthat ki, ha valaki hosszú időn keresztül belélegzi egy adott konténer — amelyből például a metation szaga árad — bűzét. Ahogy permetezés alkalmával hasonló meg is esik. — Okoz-e ez a bűz mérgezést ott, ahova eljut ? — A PNZZ abonyi telepén, ahol ezek a konténerek négy és fél hónapig voltak, megvizsgálták az ott tárolt babot, lencsét, napraforgót és nem találtak benne mérgező anyagokat. Megvizsgálták a takarmányt is, abban sem találták szennyezettségnek nyomát. Aggodalomra a számok, a tények, a vizsgálatok eredményei nem adnak okot. De a vizsgálatok tovább folynak, mert csak így nyerhetünk teljes bizonyosságot. FISTER MAGDA A szerző felvétele ••• A kassai Csámborgó parasztzenekar neve bizonyára ismerősen cseng már a hazai népzenekedvelők fülében. A zenekar tagjai idén áprilisban úgy döntöttek, hogy „profiként" folytatják pályájukat, és — a hazai, hasonló műfajban működő együttesek közül elsőként — kizárólag a muzsikálásból kívánnak megélni. Kissé merész döntésnek tűnhet ez a mai bizonytalan társadalmi és gazdasági helyzetben. Felkerestem tehát Kováts “* Marcellt, a zenekar vezetőjét, hogy arról faggassam: milyenek is voltak az első „profi hónapok"? A zenekart a kassai Csemadok székházában találtam meg, pontosabban a székház udvarán lévő próbatermükben — ha ugyan nem túl fellengzős megnevezés ez egy jobb napokat is látott garázs számára. Úgy tűnik azonban, ha az emberek dolgozni akarnak — és ha azt csinálhatják, amihez értenek, és amit szeretnek —, alkalmazkodnak a szerényebb körülményekhez is. Szerencsére a Csámborgót éppen egy próbaközi szünetben leptem meg, így lehetőségem nyílt arra, hogy egy interjú erejéig lefoglaljam Kováts Marcell idejét. — Igaz, hogy ti vagytok ebben a műfajban MERRE „CSÁMBOROG” A CSÁMBORGÓ? Ezt eleinte magánszervezéssel oldottuk meg. Mondanom sem kell, ez a munka nagyon igénybe vette az időnket és az energiánkat. A Csemart (a Csemadok koncertügynöksége) sietett a segítségünkre, elvállalta a zenekar koncertjeinek szervezését. Így ez a gond július elejétől már nem a mi vállunkat nyomja, ismét több időt szentelhetünk a próbáknak, készülhetünk a fellépésekre. — Ha már a fellépésekre terelődött a szó: merre jártatok az utóbbi hónapokban? — Az év elejétől kb. 50—60 fellépésünk volt Szvorák Katalin népdalénekessel. Hajnalvárók című közös műsorunkkal jártuk a magyarlakta falvakat, városokat. A Jeles napok című templomi hangversenyünket az egyházi vonatkozású népénekekből és szokásdalokból válogattuk össze. Felléptünk — A hazai fellépéseken kívül merre „csámborogtatok" még? — Elsősorban a pécsi Nemzetközi Folkfesztivált és a budapesti Malév Interfolk Fesztivált említeném. A Malév Interfolk Fesztiválon élő rádiófelvételt készítettek a fellépésünkről, ezenkívül stúdiófelvétel is készült velünk. — Úgy tudom, nemrég érkeztetek haza Olaszországból, áhol 4 hetet töltöttetek. Hogyan sikerült megszerveznetek ezt a koncertkörút át? — Ebben egy kis szerencse is közrejátszott. A sátoraljaújhelyi Hegyalja táncegyüttes vezetője keresett meg bennünket, hogy kísérjük őket olaszországi turnéjukon, mivel zenekar nélkül maradtak. Kisérőzenekarként indultunk útnak, de miután az újhelyiek olasz menedzsere meghallgatott bennünket, megtetszett neki a műsorunk, és önálló föllépéseket is szervezett számunkra. Sőt, ígéretet kaptunk tőle, hogy jövőre már a Csámborgónak is szervez egy külön turnét. Ezenkívül van egy burgenlandi meghívásunk is. De ez még a jövő zenéje. Visszatérve az idei koncertkörútra: főleg az „olasz csizma" északi részében, alpesi üdülőhelyeken léptünk fel. az egyetlen profi magyar zenekar Szlovákiában? — kezdtem a beszélgetést. — Az elsőség bennünket illet — válaszolta Marci —, de úgy tudom, hogy mára már a Varsányi és a Ghymes együttes is követte példánkat. — Miért szántátok el magatokat erre a lépésre ? — A legnyomósabb érv, azt hiszem, a zenekar színvonalának megőrzése volt. Úgy gondoljuk, tisztelnünk kell a közönség igényeit, a jó műsor összeállítása, begyakorlása pedig szinte lehetetlen állandó próba nélkül. A jelenlegi napi 6—7 órás próbáinkat képtelenek lettünk volna megoldani másodállásban. Ezért döntöttünk úgy, hogy főállású zenészekként dolgozunk tovább. — Kaptatok-e valakitől anyagi támogatást? — Hát, a mai gazdasági helyzetben nehéz támogatókat találni — mosolyodon el Marci. — A városi Csemadoktól — szűkös anyagi helyzetére való tekintettel — inkább erkölcsi támogatást kapunk, továbbá ők biztosítják jelenlegi próbatermünket, az udvaron található garázst. — Ki foglalkozik a fellépések szervezésével és az ebből adódó gazdasági ügyekkel? vele már sok helyen, most hirtelen Szepsí, Gömör, Putnok, Pozsony (az Orsolyák temploma) és Győr -környéke jut az eszembe. Ezenkívül van egy összeállításunk a Fiatalabbak számára. „Uccu dárom, madárom" címmel rendhagyó énekórát is tartunk általános iskolás gyerekeknek. Ez a műsorunk a gyermek táncházakban közkedvelt állatos énekeket és táncdallamokat, gyermekjátékdalokat, a felnőttek világát utánzó lakodalmas — és párositódalokat, valamint a jeles napok szokásdalait tartalmazza. Szvorák Katit ugyan május vége óta nélkülöznünk kell, mert kisbabát vár, de előreláthatóan 1991-től újra együtt lépünk majd fel. — Szavaidból az derül ki, hogy Szvorák Katalin és a Csámborgó munkakapcsolata gyümölcsözőnek bizonyult. — Valóban — erősíti meg kijelentésemet Kováts Marci — egy közös lemezanyagon is dolgozunk, amely többek között a zenekar mai fő profiljára, a cseh, morva, szlovák, magyar, román dallampárhuzamokra épül. — Hol fog ez a lemez megjelenni? — Magánkiadásra gondoltunk. így még előttünk áll a nagy feladat: szponzorokat kell keresnünk. mint például Cogue Assanov, Bolzano, Riva del Garda, Arco, Folgaria. — Milyen meghatározó élményed volt Olaszországban? — Elsősorban az olaszok sajátos élete. Szavakkal nem is lehet igazán jól visszaadni. Nincs az a nagy rohanás, mint nálunk, van idejük egymásra, egyszóval — tudnak élni. A sport az életük természetes velejárója, szinte minden apró falu mellett sportpálya, teniszpálya található. Keveset isznak, keveset dohányoznak — legalábbis személyes tapasztalataim alapján ezt mondhatom. — Nemrég érkeztetek haza egy egyhónapos fellépéssorozatból. A komoly próba alapján ítélve azonban ismét készültök valahová!. .. — A Csemart szervezésében a csallóközi falvakban lépünk fel. Ez ideig nagyon kevés lehetőség nyílt arra, hogy az autentikus magyar népzenét megszólaltató zenekarok eljussanak a magyarlakta vidékekre. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy itthon minél több faluban léphessünk fel. MISLAY EDIT (Fotó: Gyökeres) 15
