A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-21 / 38. szám
NEGYEDIK STÁCIÓ Viola József, a PNZZ igazgatója — A raktár a Poľnopo vállalaté volt. A vállalatok önállósodása folytán lett a PNZZ a jogutód. — Szép kis örökség: 32 konténer vegyszeres törmelék és tízezer liter vegyszeres „koktél". — Lehet, hogy anyagilag rámegy a vállalat, mire a tűz következményeit felszámoljuk. — Egyelőre csak az ideiglenestől ideiglenesig jutottak. Mi indokolta az átszállítást? — Az előbb hallhatta, hogyan vélekednek az itteni emberek. Ahol eddig voltak a konténerek, az alig kétszáz méterre van a lakóházaktól. A metation és a novozir nagyon büdös. A szag állandó jelenléte már nagyon nyugtalanította az embereket. Itt olyan a széljárás, hogy többnyire a falu felé fúj. Amióta eloltották a tüzet, azon fáradozunk, hogy elvigyük innen a hulladékot. Nem találunk átvevőt. — A tűz éjszakáján és másnapján mindenki segítséget ígért. Sajnos, a segítő kéz azóta elfogyott. Még áprilisban levelet írtunk Čič akadémikusnak, az akkori miniszterelnök úrnak. Azt a választ kaptunk, hogy a „legközelebbi években megvizsgálják a lehetséges megoldásokat" — szól Edmár Mária. — Ez bizony csak olyan „nesze semmi fogd meg jól" válasz. Hány millió korona is folyt be a kormánykasszába az elmúlt húsz évben az abonyi kataszter jövedelméből ? — Amikor itt járt Tirpák környezetvédelmi miniszter, ő is segítséget ígért — teszi hozzá Viola József. — A kerületi vízvédelmi hatóság mérnöke, Fratričová asszony a törvényt idézte: Nem szabad védett területen tárolni, a konténerek alá pedig teknöt kell tenni, hogy az esetleges szivárgást felfogja. A tetejét, ha majd egymás mellett lesznek az alistáli telepen a konténerek, még egyszer letakarjuk fóliával. Így mindenképpen védve lesz. És csak addig marad így, amíg végleges megoldást nem találunk. Az alistáli telep messzebb van a falutól és a szél nem a falu felé fújja a szagot. A nagyhizlalda miatt arrafelé úgyis bűz van. Ez a mi üzemünk szemete, nekünk kell eltakarítani, senki sem akarta tölünk feldolgozásra átvenni, így csak egy másik telephelyünkre szállíttathattam. — Higgyék el, elégetnénk Nagyabonyban, ha lenne itt égető — teszi még hozzá búcsúzóul Edmár Mária. ÖTÖDIK STÁCIÓ Alistál. nemzeti bizottság. Fazekas István — Tudott Ön arról, hogy idehozzák ezt a hulladékot ? — Nem. A lakosságtól tudtam meg. Nagyon kellemetlen volt. Mivel nem ismerem a jegyzőkönyveket, nem láttam a vizsgálatok eredményeit, így nem tudom, hogy ténylegesen mennyire mérgező ez a hulladék vagy menynyire ártalmatlan. Nagyon felháborodtam amiatt, hogy csak úgy szó nélkül idehozzák ezt a szemetet. Amikor magyarázatot kértem a járási nemzeti bizottságon, azzal vigasztaltak, hogy a Slovnaft is büdös, mégis élnek ott emberek. A nagyabonyi kolléganő is azt állítja, hogy nem mérgező, a járási vízügyi hatóság is nyugtat, de ... Ha ártalmatlan, akkor miért viszik el Abonyból? Nem lett volna szabad szó nélkül idehozni! Meg kellett volna mondani, hogy miért van szükség az átszállításra. Az igaz, hogy az ö telepük, de a mi kataszterünk! És ott gabona és nem vegyi hulladék tárolásáról volt szó. Engem sem nyugtatnak meg azzal, hogy jó helyen van ott, mert messze van a falutól és a falum népét sem fogja ez megnyugtatni. HATODIK STÁCIÓ Járási erdő és vízgazdálkodási hatóság. Elek Péter mérnök — Huszonkét fajta vegyszert tároltak abban a raktárban. Egy részét megmentették, egy része a vízbe került. Ez a víz most utazik Kassáról vissza. Mert mi elküldtük Sellyére, de onnan visszaküldték, nem veszik át. Közben elveszett a vasúton, Kassán találtuk meg. Tízezer literről van szó. Része annak a 35 ezer liternek, amelyről azt mondták, hogy a Duslo visszaveszi. De csak annyit vett vissza, amennyit akkor rögtön teherautóval oda tudtunk hordani. Ennyit az ígéretekről. Nekem már nagyon elegem van ebből az ügyből. Az én feladatom csak annyi, hogy ellenőrizzem a törvény betartását. A közigazgatási hatóságot képviselem. De attól, hogy kiírom a büntetést, a szemét még nem lesz biztonsággal tárolva. Inkább segítek. így aztán úgy néz ki, mintha én tehetnék a keletkezéséről is, nemcsak arról, hogy még mindig a járás területén van. Ennek a hulladéknak az elégetéséhez 1 500 fokos kemence kell. Olyan pedig nincs az országban. Dél-Morvaországban több évvel ezelőtt volt hasonló eset — ott is a Duslóból származó vegyszer gyulladt be — ök sem tudtak mihez kezdeni a keletkezett hulladékkal. Azt a megoldást választották, amely pillanatnyilag számukra is az egyedülinek ígérkezik. Vasbetonba ágyazott páncélkazettában eltemették. Ezt a módszert több helyen is alkalmazzák. Például a Dimitrovka Budmericében ily módon helyezi el a mérgező hulladékát. Kértük őket, fogadnák be ezt a hulladékot is. Elutasítottak, mivel a napi termelésből eredő hulladékot is már alig tudják óda elhelyezni, és a budmericeiek sem engednek több kazettát építeni. —7 Miért nem értesítették előre az alistáli embereket? Miért nem magyarázták meg, hogy a sok rossz közül ez a kevésbé rossz megoldás? Talán megértették volna? — Nagyon rossz tapasztalatom van az előre értesítés ügyében. Az embereknek eddig nem volt módjuk mást mondani, mint igent. Most pedig csak nemet tudnak mondani. A nagymegyeri állami gazdaságnak is van elöregedett vegyszere, ök is általam vélik megoldani ennek tárolását. Mivel a már említett kazettát is csak a védett vízgyűjtő területen kívül lehet megépíteni, és ilyen csak kevés van a járásban, de Nagymegyer határa éppen ilyen, ezért megegyeztünk, hogy ott építjük meg a kazettát. Mire tettre került volna a sor, elálltak a tervtől. Inkább tárolják a saját hulladékukat szabadon, de a kazettát nem fogadják be. Azt terveztük, hogy Ekecsen építjük meg az ipari hulladéktelepet. Mert Ekecs sem esik a védett vízgyűjtő területbe. A politikai pártok és a tanács együttes ülésén akartuk megmagyarázni, hogy miért van rá szükség és milyen biztonsággal építenénk, de egyszerűen nem hisznek a szakembernek. Felkínáltam a tervdokumentációt. tanulmányozzák, nevezzenek ki bizottságot a soraikból, amely ügyel az építkezés idején. De nem. Azt mondták, ők ehhez nem értenek, de a kazetta megépítésébe sem egyeznek bele. Sajnos, ilyen a jelenlegi helyzet. Ezért vagyok borúlátó. Nem hiszem, hogy akad falu, amely befogadja ezt a kazettát. — Más megoldás nincs? — Keressük. Tirpák környezetvédelmi minisztertől még várjuk a választ. Most tudtam meg, hogy a Geofond feltérképezte az elhagyott bányaterületeket éppen abból a célból, hogy ezeket használjuk fel a mérgezett hulladék tárolására. Már írtam nekik, választ még nem kaptam. HETEDIK STÁCIÓ Horváth József dunaszerdahelyi lakos — Május húszadika körül azt vettem észre, hogy a bal szememmel nem látok jól. Mintha úszott volna benne valami. Épp az idő tájt virágoztak a jegenyék, azt hittem annak a pelyhes virága ment a szemembe, az okozza a látászavarokat. Huszonhatodikán ehhez erős fejfájás társult, másnap, vasárnap, felkerestem az ügyeletet, mert olyan erős volt a Lapunk nyomdába küldésének idején még itt, a szőlő árnyékában, a csupasz földön voltak a konténerek és még mindig csak várták az Ekoconsult szakértőit, akik majd megmondják, hogy mit s hogyan tovább 14
