A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-21 / 38. szám
9 Mécs József: BESZÉLGETÉS BATTA ISTVÁN MÉRNÖKKEL Ludvík Vaculík: A SZLOVÁK KÉRDÉS CSEH SZEMMEL Görföl Jenő: A KELETI VÉGEKEN Svinger István: A HELYSÉGNEVEK BESZÉLNEK A CUDAR ELÉGIÁK POÉTÁJA (Zs. Nagy Lajos 55 éves) Csukás László: BÚVÁRÉLMÉNYEK A VÖRÖS-TENGEREN Lapzárta: 1990. VHI. 29. Címlapunkon: Král Klára fotómontázsa A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvaid Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési díj egész évre 1 56,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. A közelmúltban több magyar sajtóorgánumban, így lapunkban is U U" megjelent egy felhívás a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány pályázatai címen, melynek meghirdetője a Rákóczi Szövetség (A Csehszlovákiai Magyar Kultúra Baráti Köre) volt Az itteni átlagolvasó eddig keveset hallott (hallhatott tevékenységetekről. Mutasd be. kérlek, pár szóval a szövetséget. — A Rákóczi Szövetség 1989. március 20-án alakult meg Budapesten, kizárólag kulturális szervezetként, azzal az elsődleges céllal, hogy folyamatosan tájékoztassa a magyarországi közvéleményt a csehszlovákiai magyarság életének eseményeiről és ébren tartsa a közérdeklődést az itteni magyarság sorsa iránt. Egyszersmind a magunk szerény eszközeivel támogatni is szeretnénk a kulturális tevékenység több formáját; így történt, hogy az alakuló közgyűlésen az alapszabály elfogadása és a vezetőség megválasztása mellett azonnal egy alapítvány létesítéséről is döntöttünk, remélvén, hogy a támogatás és ösztönzés formája egyre nagyobb teret kap régiónkban is. A szervezet megalakulását gyakorlatilag három mozzanat motiválta. Elsőként azokat a nagy erejű politikai és társadalmi változásokat említeném, amelyek végre igazán szabad és demokratikus társadalmak kialakulását, pontosabban ennek lehetőségét hordozzák magukban. Másodjára az a hiányérzet, amelyet a több mint negyven esztendő megalkuvóan szemérmes, hamis politikája keltett bennünk azzal, hogy teljesen sorsára hagyta a nemzetteströl leszakított magyarságot. A harmadik az az igazán nem elhanyagolható körülmény, hogy tagságunk nagy része közvetlenül is kötődik ezekhez a tájakhoz, sokuknak szülőföldje ez a vidék, bár szép számmal csatlakoztak hozzánk olyanok is. akiket „csak" a táj, az emberek, a múlt szeretete kötött ide. A szövetségről szólva szeretném hangsúlyozni, amit mindenütt igyekszünk kiemelni, hogy nem vagyunk politikai szervezet, nem szándékozunk belevegyülni a politikai harcokba. Amit felvállaltunk: hogy mindenkor figyelemmel fogjuk kisémi, miként alakul a csehszlovákiai magyarok sorsa, idevágó tapasztalatainkat feltárjuk és — a hazai valamint a nemzetközi nyilvánosság megítélésére bízva — közzétesszük. E problémakörről szólva hozzáteszem, hogy amikor szeretetünk és figyelmünk a csehszlovákiai magyarokra tekint, egyszersmind hasonló tapintattal és érdeklődéssel fordulunk a velük együtt élő szlovákok társadalmi és emberi problémái felé. Cd Hol működtök és kik a szervezet J* vezetői? — Budapesten az Ó utca 8—10 szám alatt van az otthonunk, de gyakran előfordulunk itteni rendezvényeken is. A szövetség vezetője dr. Hatczl József, jómagam dr. Selmeczi Elekkel az alelnöki teendőket látjuk el. Titkárok dr. Czenthe Miklós és dr. Balázs György, vezetőségi tagjaink még Símén András, dr. Göndöcs László, dr. Mezey András, Molnár Imre. dr. Cor István, dr. Vígh Károly. Beszéljünk röviden az alapítványról! — Az alapítványnak önálló kuratóriuma van és folyamatosan szeretnénk működtetni. Az idén, kezdetnek öt témában irtunk ki pályázatot, a jelentkezések határideje általában április volt, kivéve a második pontot, amely az itteni diákságot szeretné ösztönözni helytörténeti, honismereti dolgozatok megírására. s amelyre jelentkezéseket késő őszig elfogadunk 1828 Budapest, Dimitrov tér 8 címen (Közgazdasági Egyetem, CSMKA Alapítványi Interjú KUN FERENCZCEL, a Rákóczi Szövetség elnökével Ha arra kérnélek, fogalmazd meg röviden a szövetség és a mi együttműködésünk krédóját, mit mondanál? — Engedd meg, hogy oszlopos tagunkat, Dobossy Lászlót idézzem: „Nekünk, akik a Rákóczi Szövetségben arra vállalkoztunk, hogy térségünk bonyolult viszonyai közt a békés együttélés útjait egyengessük, s lehetőségeink szerint főképp a csehszlovákiai magyarság létének, fennmaradásának és kulturális fejlődésének az ügyét szolgáljuk, nincs kétségünk afelöl, hogy nemzetiségileg tiszta területek éppúgy nincsenek, ahogy fajilag tiszta közösségek sincsenek, nem is lehetnek. Érthető hát az a távlati törekvésünk, vagy legalábbis óhajunk, hogy a nemzeti kisebbségek életét és kulturális önkifejezésének lehetőségeit nemzetközileg szavatolt kollektiv jogok biztosítsák. Mi nem vagyunk államhatalmi szervezet. De a múltunk és a becsületünk feljogosít rá. sőt kötelességünkké teszi, hogy a saját népünk számára is igényeljünk annyi jogot, amennyi minden más nemzeti kisebbséget megillet. Semmivel sem többet, de nem is kevesebbet. Dü v Ha eddigi tevékenységetek rövid r összefoglalóját kérném... — ... lehetetlent kéméi. Most tényleg, félre az álszerénységgel: nagyon sokrétű a tevékenységünk. Kiragadott példák a teljesség igénye nélkül az elmúlt év történéseiből: 1989 márciusa, mint említettem, a megalakulás időpontja. Még ugyanebben a hónapban levélben tiltakoztunk Grósz Károlynál ama csehszlovákiai nyilatkozata ellen, amelyben köszönetét mondott az ottani nemzetiségi politikáért. Ugyancsak márciusban részt vettünk a Václav Havel bebörtönzése ellen tiltakozó tüntetésen. Részt vettünk azon a tájékoztatón, amely Budapesten, a Csehszlovák Kultúra Házában a Csemadok A Dd©G ?- fi&t r&e, a Rákóczi Szövetség tevékenységéről, a békés együttélésről, a gyökerekről Dq megalapításának 40. évfordulóján Sidó Zoltán, valamint Duba Gyula. Tözsér Árpád és Grendel Lajos tartottak. Március 14-én a Múzeum körúton megkoszorúztuk Czuczor Gergely bencés költőnek és nyelvésznek, Andód és Érsekújvár nagy fiának emléktábláját. Köszönöm, tapasztalom, érzem ezt az aktivitást, hiszen ideát is ofy sokszor tapasztalhattunk. Jöjjön akkor most a civil Kun Ferencz. Léván is nagyon sokszor jártál; mi az, ami mindig visszahoz ? — Nézd, sült pesti vagyok, aki elég otthonosan mozgok hisztérikus nagyvárosok utcáin, sodródok villamoson, metrólépcsön, ülök moziban, színházban, értekezleten, mindig sok ember között, tömegben, érzelmileg laza szövetségben. Persze, megtehetem, hogy a Zugligeten vagy a Hüvösvölgyön át magam mögött hagyjam Pestet és megmártózzam a budai hegyek erdeiben, friss levegőjében, de mindez kevés: a múltkeresés, az azonosság kutatása, magam meghosszabbítása, annak az érzelmi szövetségnek a megtalálása hajt. ami a fentebb leirt helyeken nem érint meg. Merthogy anyám Csontó Erzsébet volt és egy kis kutatás óta tudom, hogy minden anyai ősöm a Léva—Nagysalló—Komárom út mentén volt boldog vagy boldogtalan. A Csánki-féle középkori földrajz egy Csontópusztáról tud Bars megyében 1260-ban, azután egy 1813-ban kelt aranyosmaróti közgyűlési jegyzőkönyv is tudatja, hogy a Bars megyei Csont ók már „1704. december 24-én az ő kétségbevonhatatlan nemességük felöl a kiadott bizonyságlevelet felmutatták." Lettek azután reformátussá, hogy hoszszú emberöltőkön keresztül Bars, Hont és Komárom megyében mindig legyen lelkész ezen a néven. Az első volt a sorban Sallai- Csontó András, többszörös templomépitő még a gályarab-időkböl, az utolsó pedig Csontho Géza úr, aki még 1945 után is szolgált Garamsallón. És mire ezt megtudtam hűvös paplakokban, majdnem elfelejtett falusi egyházközségi iratokban, elkészült a „nagy mű", a Garam-vidék belém költözött, úgy érzem, én is a része lettem. Hogyne érezném magam otthon a vámosladányi dűlőben, amelyet Csontó-tagnak nevezett még egy múlt századi összeírás is, vagy Léván, ahol képtelen vagyok észrevenni a kultúrház-kalitkát vagy a szovjet emlékművet; az én szemem a városháza mögött ma is a Bars megyei Népbankot látja, talán még Schúbert Tódor urat is az elnöki szoba függönye mögött, a Teleky utca sarkán a Nagyfogadót, kicsit odébb az evangélikus templomot és iskolát, de látom a városháza közelében a református iskolát is, a vár mellett, a Majláth utcában a Katolikus Főgimnáziumot. Oda járt talán Rudnay Teréz írónő is, aki a jeges Dunában végezte 1946-ban Párkány és Esztergom között. És persze hogyne örülnék, ha újra látom a kitartó csemadokosokat. Dolnik Erzsit, Zoller Misit, Búra Pistát, aztán Stehlík Lászlót, Fazekas László tiszteles urat, hogyne esne jól Agg Zoli bácsi kedves felföldi á-zó kiejtése, Wirth Jenő és Török Frédi örökös jókedve — és az üldögélés Zoli bácsi szőlejében, ahol a Garam-vidék legjobb borát kóstolgatjuk. [/Íj* Egyszóval? — Amikor Ipolyságnál átjövök a határon, ritkán vagyok egyedül. Általában gépkocsik állnak előttem is, mögöttem is. Aztán, ahogy a vámvizsgálat után nekilódulunk, honfitársaim a mindig forgalmas 66-os úton általában északnak veszik az irányt, a Chopok. Lomnitz, Tátrafüred felé. Én a tompái elágazás után Léva felé fordulok. Kicsit hazafelé. CSÁKY PÁL 2
