A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-14 / 37. szám
Dr. Jozef Tiso találkozásai Adolf Hitlerrel FELJEGYZÉS A FÜHRER ÉS TISQ SZLOVÁK ÁLLAMELNÖK KÖZÖTTI, 1940. JÚLIUS 28-i BESZÉLGETÉSRŐL A BERGHOFON Jelenlevők: a birodalmi külügyminiszter, Tuka professzor, szlovák miniszterelnök és külügyminiszter, Mach belügyminiszter, von Killinger követ Tiso elöljáróban megismételte táviratban kifejezett gratulációját a német győzelemhez, egyben tolmácsolta a Führemek a maga és a szlovák nép legjobb kívánságait a Német Birodalom távolabbi jövőjéhez. Szlovákia mint nép Németország védelme alatt marad, és szívesen vesz részt Európa újjárendezésében. ahogy azt a Führer tervezi. Ha ő. Tiso most ismételten hitet tesz Németország mellett, akkor ezt azért teszi, hogy a szlovák nép hangja szóljon belőle. Mert — így hangzik hazájának egyik közmondása — néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Csakhogy Szlovákia a Führer atyai gondoskodása alatt jól érzi magát, és ezért ügy akarja háláját leróni, hogy a maga szerény részvételével segit az új Európát felépíteni. A Führer megköszönte Tiso elnök szavait. A Német Birodalom a mostani háborúban többet harcol, mint a saját érdekeiért. A régi Európa elavult, és valami újnak kell a helyébe lépnie. A gyarmatosítás ugyan Európából indult el gazdaságilag, de ennek hasznát gyakodatilag csupán két állam monopolizálta a maga részére. A közép-európai gazdasági térség nem részesült a koloniális vívmányokból, mert — szemben a nagy, egységes politikai képződményekkel, mint a Brit Világbirodalom, Oroszország, az Egyesült Államok — sok kis egységre forgácsolódon szét. Ennek ellenére éppen ez a közép-európai térség gazdagította rendkívüli mértékben az egész kontinens kultúráját. Ennek a térségnek az országai, Dánia, Belgium, Svájc, Svédország most már nem tudtak így tovább élni; mindannyiuknak nagyobb gazdasági befolyásra volt szükségük a világban. Politikailag hosszú távra kell a viszonyokat tisztázni Európában. Mert gazdasági vonatkozásban hosszú időre szóló intézkedés csak akkor lehetséges, ha nem kell többé attól tartani, hogy az ember mindenkor ki van téve ellenséges bombatámadásoknak. A sors arra kényszeritette Németországot, hogy megvívja a harcot Európa megújhodásáért és ezt győzedelmesen be is fogja fejezni. Európa újjáalakításánál Németország mindenekelőtt politikai érdekeit követi majd. ami egyértelmű védelmi érdekeivel, s aminek célja ama veszélyek elhárítása, amelyek a Birodalmat fenyegethetnék. A Führer rámutatott, hogy ö megkísérelte e veszedelmeket békés úton, szerződéssel elhárítani. Részletekbe bocsátkozva bizonyította, milyen nagyvonalú volt Lengyelországnak tett utolsó javaslata, de gondolatai felkarolása helyett terror és gúny lett osztályrésze. Az angolok Mussolini utolsó (1939) szeptember 2-án tett békejavaslatát szabotálták, mert nem akarták, hogy Európában konszolidálódjanak a viszonyok. Németország pedig erre a konszolidációra törekedett. Október 6-án Anglia és Franciaország újabb békeajánlatot kapott. Welles amerikai államtitkár a ffolyó) esztendő) elején tett látogatása során érdeklődött Németország háborús célja felöl. A Führer azt válaszolta, hogy a béke az. Ennek kapcsán természetesen a gazdasági problémákat is meg kell oldani. A gyarmatokat, amelyek Németország megvásárolt tulajdonai, vissza kell adni neki. Utólszor történt, hogy a Führer nemrégiben tartott beszédében kezét nyújtotta Angliának, és nem követelt megalázó feltételeket ettől az országtól. Minthogy Anglia nem akarja a békét, végig kell hát küzdeni ezt a harcot; ámde Németország politikai célja semmiképpen sem más országok leigázása: csupán saját védelmét akarja biztosítani, és erős gazdasági együttműködést akar létesíteni olyan népekkel, amelyek belső beállítottságuk révén különösképpen alkalmasak erre az együttműködésre. Ilyen módon jöjjön létre egy gazdasági célszövetkezés, amelyhez más államok is csatlakozhatnának. Egyes országokra térve a Führer kijelentette, mint már a Romániával és Bulgáriával folytatott tárgyalások alkalmával is tette, hogy Németországnak a Balkánon nem politikai, hanem csupán gazdasági érdekei vannak, és hogy számára ezen a területen a nyugalom és a béke fenntartása fontos. Ami a Szlovákiához fűződő viszonyt illeti: itt a politikai érdekeltség a Kárpátok lényegileg katonai okokból szükséges biztositásából áll. Németország nem engedné harc nélkül, hogy egy másik nagyhatalom áttörjön a Kárpátokon. Gazdasági területen Szlovákiáyal — mint más államokkal is — jó üzleteket akar kötni. Itt a Führer hangsúlyozta Németország nagy fogyasztóképességét; ez lehetővé teszi, hogy hosszú időn át necsak szállítson, hanem vásároljon is termékeket, s ilyen módon kialakítson egy katonai-gazdasági blokkot, amely kereskedelmét az aránytól függetlenül, amelyet nemzetközi zsidó csalásnak kell nevezni, a lakosság munkájára és szorgalmára alapítva folytathatja. Ennek politikai téren szükséges feltétele a stabilitás. A független Szlovákia gondolata. Németországnak ez a szívügye egyáltalában nem illik bele az összes európai kancellária koncepciójába. Vele szemben más országokban ezeréves határokat, idegen nacionális törekvéseket és szociális problémákat emlegetnek. Ezután a Führer kiemelte a garanciát, amelyet Németország nyújtott Szlovákiának, s amely az utóbbit érő mindennemű támadás esetén a porondra szólítaná a német hadsereget. Olyan garancia ez, amely mögött 200 hadosztály áll, s amely nem kíván esetleg és angol módra katonai teljesítményeket a garantált országtól. Németország ellenszolgáltatásként azt kívánja, hogy Szlovákia belpolitikai tekintetben tegyen lojálisán és egyértelműen hitet a német ügy mellett. Kényszert nem szándékszik alkalmazni. Ha ezt Szlovákia nem akarja, akkor Németország csupán a kárpáti határt védelmezné, s egyebekben ugyanúgy visszahúzódnék, mint a balti államoktól, amelyek még megnemtámadási szerződést sem akartak kötni Németországgal, és most bizonyára bánják ilyetén magatartásuk egyenes következményeit. Ezután a Führer — a románok és a bolgárok előtt kifejtettek szellemében — rávilágított Románia kétértelmű magatartására, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: ennek az országnak a politikája és a balti államok magatartása késztette őt arra, hogy az oroszokkal tisztázza a helyzetet. A német—szlovák együttműködés gondolatának viszont nemcsak a kormányzatban kell eluralkodnia, hanem a népben is rögződnie kell. Olaszországban és Németországban nem kerül nyilvánosságra olyan hírlap és könyv, nem hangzik el olyan beszéd, amely más irányba mutatna, mint a német—olasz együttműködés felé, mert a Führer és Mussolini a két ország közötti szövetséget népeik körében igyekeznek megalapozni. A franciákkal korábban szövetséges angolok csakis azért sülyeszthették el Oranban a francia flottát, mert az angol—francia szövetség pusztán a kormányok, a pénzemberek, a szabadkőművesek és az újságírók ügye volt. a két oldal népeinek nem. Ellenkezőleg: az angolok lenézték a franciákat, és a franciák egyáltalában nem rokonszenveztek az angolokkal. A legfontosabb tehát, ha két ország együttműködésre készül, hogy népeiket közel hozza egymáshoz. Ez az egyetlen oka annak, hogy Németország figyelemmel kiséri a szlovák belpolitikai eseményeket. A népeknek nem szabad egymástól elkülönülő életet folytatniok. Mert tisztában kell lenni azzal. hogy Európában működnek olyan erők (zsidók, szabadkőművesek és hasonló elemek), amelyek a két nép együttélését akadályozni szeretnék. Ki kell emelni a másik nép pozitív tulajdonságait, és keresni kell azt, ami közös. A magunk országában azokat kell pártolni, akik pozitívan viszonyulnak az együttműködéshez, nem pedig azokat, akik ezt aláásni igyekeznek. Egyébként még egyszer határozottan biztosíthatja Tiso elnököt Tuka miniszterelnök és Mach belügyminiszter jelenlétében, hogy Németországnak a kárpáti határral összefüggő katonai érdekén kívül semmi egyéb érdeke sem fűződik Szlovákiához. Egyetlen célja, hogy az országot és a népet egészségesnek és erősnek lássa, és önálló, autonóm, szuverén népi és állami léthez juttassa. Tiso elnök ezt a nyilatkozatot nagy megelégedéssel fogadta. Utolsó betűjéig aláírhatja, és továbbra is lelkesen síkra fog szállni a két ország együttműködése mellett. A Führer nem fog csalatkozni a szlovák népben. Kéri egyébként az elnök, hogy a netán felmerülő kétséges kérdéseket mindig közvetlenül, élőszóval fejthesse ki a Führer előtt, ami által egyáltalán nem kerülhetne sor félreértésekre. Ezután Tiso szóba hozta Szlovákia állítólagos hajlandóságát Oroszország iránt egy pánszláv politikai törekvés keretében. Hogy a pánszláv politika mit jelent, azt ö az elmúlt húsz esztendőben átélhette Csehszlovákiával és Lengyelországgal kapcsolatban. E tapasztalatokkal semmi kedve sincs Oroszországgal egyetemben harmadszor is erre a területre tévedni. Ebben a tekintetben igen nagyoknak ítéli a kulturális és vallási akadályokat is. A Szlovákiában terjesztett röplapokat, amelyek ilyenfajta politikát pártolnak, Tiso a zsidók, magyarok és csehek arra irányuló mesterkedéseinek nevezte, hogy Szlovákiát befeketítsék Németország előtt. Mikor még a magyar uralom alatt élő in
