A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-14 / 37. szám
MÁS SZEMMEL . Két év múlva 400 000 szlovákról kezdett beszélj a birodalmi külügyminiszter közbevetette, hogy ő Tiso úrnak, érdeklődésére, tudtára adta: pillanatnyilag gondolni sem lehet e kérdés rendezésére, de egyszer talán ennek az ideje is elérkezik. Lesz viszont komoly szava a magyarokhoz a szlovákokkal való bánásmód dolgában, ha már megismerte a Tiso által megígért anyagot. A Führer a német—orosz együttműködésre vonatkozó néhány értelmező szó után közölte Tisóval, hogy örömest kész bármikor személyes beszélgetésre, ha az elnöknek óhajai vagy aggodalmai lennének. Ezután teára hívta meg a szlovák urakat, majd a még mintegy félórás megbeszélés véget ért. * Nagy vihart kavart a hazai, az európai és a világsajtóban a Tiso-emléktábla leleplezése. Mi a most közölt cikket — Tiso Hitlerhez fűződő bensőségesen barátságos viszonyát bizonyítandó — Hitler hatvannyolc tárgyalásából vettük, amely 1983-ban a Tények és tanúk című kétkötetes könyvben jelent meg. Hitler Adolf tárgyalásai kelet-európai államférfiakkal 1939—1944 között alcímmel. KINCSÜNK AZ ANYANYELV Az nem hír, ha egy kutya megharap egy postást, a hír az, ha a postás harapja meg a kutyát — valószínűleg ezt, a sajtóberkekben oly gyakran hangoztatott igazságot tartották szem előtt egyik lapunk szerkesztői, mikor egy rövid hírnek ezt a címet adták: Lefülelt hasisültetvény. Micsoda szenzáció! Mégpedig kétszeres: egyrészt valószínűleg most történt meg először a világtörténelemben, hogy egy darab földet letartóztattak; az pedig bizonyára a tudomány szédületes fejlődésének tudható be, hogy azon a helyen hasis terem. A hírt elolvasva azonban az olvasó részben csalódni kénytelen, hiszen azt tudja meg, hogy az említett területen nem hasist, hanem indiai kendert termesztenek, a hasist ebből állítják elő. A címbeli másik szenzáció viszont igaz is lehet, mert a hírben már nem történik említés arról, hogy az ültetvényt vagy a tulajdonost kisérték-e be az őrszobára. Persze, az is megtörténhetett, hogy nincs szó semmi különleges rendőri eljárásról, csak a cím megfogalmazója nem volt tisztában a lefülel szó jelentésével. Ez pedig egyáltalán nem szenzáció, azaz feltűnést keltő, váratlan esemény, mert hasonló esettel nem eggyel találkozhatunk lapjainkban. Mi lesz két év múlva? Űj választások lesznek. S akkor kezdődik a valódi munka, a teljes demokrácia, az igazi (szabad) élet. Nö a termelés, emelkedik az életszínvonal, az emberi jogok (és lehetőségek) kiteljesednek. Két év múlva végleges változás történik mindenben! Működni fog a parlamenti demokrácia és a piaci mechanizmus, a pártok és intézmények munkája átszervezödik, két év múlva megkezdődik, aminek aztán folytatódni kell, a vágyott és valódi európai lét. Tehát majd két év múlva. Addig azonban várni kell. Addig minden átmeneti és ideiglenes. kísérleti, kiforratlan és tanulás jellegű. Az élet azonban nem ismeri a kísérleti jelleget, az élet mindig komoly, következetes és valós! Korunk nagy ellentmondása: mindig a valós, időben élünk. És sosem ideiglenesen! A múlt is erre tanít: tűzhetünk magunk elé ideálokat, ám a hétköznapjaink valóságosak. A dilemma abban van, hogy tennünk kell a holnapért, ám ahhoz, hogy tegyünk tudnunk kell(ene), mit tegyünk! Ezt azonban kevéssé tudjuk, ezért átmeneti a kor! Tudatosan átmeneti, ezért a meghatározás: két év múlva ...! Legfelsőbb államvezető intézményünk a nemzetgyűlés úgy látta jónak elősegíteni a probléma megoldását, hogy mindenekelőtt Az előbb említetthez hasonló eljárásra, vagyis arra, hogy tárgyakat vagy állatokat ruházunk fel emberi tulajdonságokkal, más példákat is felhozhatunk. Egyik újságírónk szerint a fogalmak is elhagyhatják vallásukat, feladhatják meggyőződésüket nemcsak az emberek, hiszen ezt irta: „Václav Havel és Göncz Árpád nem a barátság, nem a testvériség hit ehagyott fogalmait emlegette ugyanis, hanem emberként beszéltek róluk." Eddig abban a hitben éltem — a szótárírókkal egyetemben —, hogy a szélnek ereszt szólás jelentése .úgy bocsát el valakit a munkahelyéről, állásából, hogy nem törődik további sorsával1. Nemrég azonban ezt olvastam: „... összecsomagoltam, szélnek eresztettem vagy kihordtam a kukába az ingóságaimat". Megint csak vagy arról van szó, hogy a feltartóztathatatlan technikai haladás következtében már az ingó vagyontárgyak is állást vállalnak (akkor azonban miért kell a kukába dobni őket), vagy a mondat leírójának sajátságos újításával állunk szemben. Az ingóságok dolgoznak, a kioszkok pedig sátrat vernek, amint arról tudomást szerezhettünk egy riportból: „Karácsony rendezte a képviselők fizetését. Hivatásos politikussá — profivá — téve őket, jócskán megemelte jövedelmüket. Nem sajnáljuk tőlük a pénzt, a jó képviselőt meg kell fizetnil Lehetővé kell tenni, hogy profimód dolgozhasson. A tény anyagi vonatkozásai tehát kevésbé érdekelnek. Erkölcsi vonatkozásai annál inkább! S nemkevésbé az intézkedés célszerűsége, társadalmi haszna és indokoltsága. Jelen parlamentünk is „átmeneti", képviselőink (még) nem profik, munkamódszerük (vitáik) és eredményeik (jogalkotásuk) nem vall (még) hivatásos politikusokra. Anyagi biztosítottságukkal tulajdonképpen csak a lehetőségét teremtették meg. hogy azokká váljanak, amiknek lenniük keli! Előlegezték maguknak a jövőt! A sajtó már tett valamit e téren. Minden megjelenhet, minden megcáfolható, nyitott a papír s a betű. Szabad a vásár! Jótollú kollégám írja, hogy napilapunk az Új Szó akkor teljesíti majd sokoldalú küldetését, ha minden párt és fórum véleményének és érdekeinek helyt ad hasábjain. Megtoldanám és kiegészíteném: akkor áll majd helyzete magaslatán, ha minden pártérdek és vélemény helyet kap benne, de véleményezve is. azaz olyan formában, amely a szerkesztö(ség) önálló álláspontjára támaszkodik. Ezen álláspont pedig a szabad sajtó társadalmi előtt persze alkalmi kioszkok vernek sátrat a városi parkolóhelyeken." Nem tudom ugyan, hogy egy bódé hogyan verhet sátrat, de hát a technikai haladás ... Szintén nehéz elképzelni, milyen az, ha „az italbolt és az élelmiszerüzlet egy ütött-kopott főtéri épületben tanyázik", azaz befészkeli magát, illetve gyakran és sokszor időzik az említett helyen. v Példákat idézhetünk azonban az ellentétes esetekre is, vagyis amikor emberekkel kapcsolatban használunk olyan szavakat, melyek csak dolgokra vonatkoztathatóak. Ilyen például az elmos ige, melynek az értelmező szótár a következő jelentéseit sorolja fel: 1. [edény/eke/t] tisztára mos, 2. [víz] valamit a helyéből elsodor/ valamit szétáztatva eltüntet: Most már csak az a kérdés, hogyan értsük a következő mondatot: „A megáradt folyó még a háztetőkön menedéket kereső embereket is elmosta." Elfecsérelni, azaz haszontalanságokra elvesztegetni általában az időt, esetleg valakinek a tehetségét szoktuk. Egy újságcikkből azonban azt is megtudhattuk, hogy elfecsérelni embereket is lehet: „Nyugodt lelkiismerettel a legtehetségesebb személyeket fecséreljük el csak azért mert ez most »nem divat«." A példákat még tovább folytathatnánk. Megértjük persze újságíróinkat, hogy érdekes, a szokványostól eltérő fogalmazásmódra törekednek; tudniuk kell azonban, meddig „mehetnek el", ha ugyanis túlságosan eltávolodnak a szavak, kifejezések közkeletű jelentésétől. akkor csak a címbelihez hasonló (ál)szenzációkkal tudnak szolgálni olvasóiknak. SZABÓMIHÁLY GIZELLA hivatásának önállóságán, felelősségén és erkölcsén alapul és egyetemes társadalmi érdeket tükröz. Az átmeneti idő — mentelmi idő, hézag (lehet) a közerkölcsben, vákuum a közéleti magatartás komolyságában, elbizonytalanodott aktivitás. A részletek látszata, az érdektöredékek között etvész a hiteles valóság, nem látható az igazság. Pedig erre vágyunk mindenekelőtt. A dolgok ismétlődnek. Megszűnik a káderezés, helyébe lép a feddhetetlenségi vizsgálat! Megvalósítása vagy megszüntetése annyi kételyt zúdít az emberre, amennyit csak elbír az idegzete és igazságérzete. Állítások és cáfolatok keresztezik egymást a közéletben, néha a tagadás tagadása sem lehet igaz! Így jutunk el — mint mindigl — az Emberhez. Egy cseh lapban olvastam, hogy a volt rendszer bukása okán napjainkban számosán még mindig politikai eufóriában élnek (Valtr Komárek nyilatkozata a spanyol El Pais c. Lapnak), akik áldozathozatalra is hajlamosak. Nem tudom. Az eufória azonban már nem általános, a népre széleskörűen nem vonatkozik. (Talán a politikusokra inkább!) Az emberek várnak, reménykednek, vannak, akik kiábrándultak. Az emberek gyors eredményt várnának, s főleg igazságot és biztató tetteket. Létbiztonságot, melyet az érvényes társadalmi etika garantál. Ne legyünk igazságtalanok, sem naivak! Gyors és kedvező változások nem lehetségesek! Az átmeneti korszak szükséges rossz, melyben a gazdasági-társadalmi gondok elmélyülnek. Hazai magyar lapban olvastam a sajnálkozó megállapítást, hogy az ősz végi forradalmi hullám alább hagyott, a felfokozott politikai hangulat lecsendesedett, csökkent az aktivitás. így igaz! A forradalmi változás pillanata lelkes (eufórikus), tisztázódási folyamata hosszadalmas és kifáradásra hajlamos. Olyan panaszt — politikai érvelést — is olvastam, hogy bár a központi szervek kicserélődtek, új törvények fogalmaznak új lehetőségeket, a vidék — sok helyen — a régi szervezettség szerint él. semmi nem változott! Ez is igaz lehet, részben legalább. Többet kell törődni az emberekkel. Marián Čatfa komnányelnök mondta egy interjúban, hogy a volt rendszer a szociális területekre összpontosította anyagi eszközeit. (A gazdasági eszközeit elvettük és a szociális területek rendelkezésére bocsátottuk." Rudé právo, 1990. 7.19.) A gazdaságot a szociális bebiztosítottság követelményeinek vetette alá, elhanyagolta az ökonómia fejlesztését s ebbe belebukott. Az emberek rájönnek, hogy az ökonómia-központú gazdálkodás, a piacgazdaság viszont nem szociális központú — kezdeteiben nem is lehetne az! —, és gyors, kiegyensúlyozatlan bevezetése nagy és fájó szociális feszültségeket eredményezhet. Ne a politikustól várjuk, hogy ezt elmondják a népnek! Ez a közírás, a sajtó küldetése, s a feladat visszautal a kérdésre: milyen legyen a független, önálló újságírás! S az irodalom, a művészetek feladata, melyek az emberi lelket gondozzák. A forradalmi változásoknak olyan lelki összetevői (is) vannak, melyek sokszor fontosabbak, mint a materiális tényezők. Negyven év — jó és rossz értelemben — nemzedékeket formált, jellemeket és emberközi kapcsolatokat alakított. a2 elmúlt idő idegeinkben, sejtjeinkben, reflexeinkben és erkölcsünkben él tovább. Lehet magatartást változtatni, kabátot fordítani, de beidegződéseink, gesztusaink és belső értékrendünk a maradandóság törvényeinek engedelmeskedik. Nincs máról holnapra érvényes, mélyenható és gyökeres emberi változás, mert a lélek ellenáll! Tehát két év múlva! Akkor (talán) meglátjuk, hogyan és meddig átmenet még. hogyan változik az élet és az Ember! DUBA GYULA
