A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-14 / 37. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Puntea A híd fogalma némileg problematikus. Hiszen kevesen, vagy alig maradnak rajta, meg is lehet kerülni, sőt: a hídfőt az átkelés után fölrobbantani.. . Tán más metafora kéne, de egyelőre nincs más mód a megértésre. Márpedig kölcsönösen tájékozódni kell, a másik félnek is tudnia kell, miről van szó. Így jellemezte Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője a Puntea fontosságát. Puntea pedig románul hid. Már röviddel a decembe-1 ri események után, január elején világos volt, hogy dialógus nélkül nem lehet továbblépni. Párbeszédet meg Romániában leginkább románul lehet folytatni, hiszen magyarul ez nemigen megy. Mivel a román lapok nem mindig alkalmasak erre, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége úgy határozott, hogy román nyelvű lapot indít, amely a kölcsönös megértés érdekében románul tesz hozzáférhetővé magyar szempontokat. S nem csak ez: gyakorlattá vált e február elejétől megjelenő hetilapban, hogy a román értelmiség is megszólal. A Puntea nem szabályos folyóirat. Csupán 1 500 példányban és xeroxban jelenik meg, különböző intézményekhez és külföldre juttatják el, értelmiségi szinten nagy az érdeklődés iránta. Az elképzelés az, hogy önálló szerkesztőség készítse a lapot, de egyelőre nincs szerkesztő, se papír, se nyomda, mindenki mellékesen csinálja. De csinálja, mert „nagyon fontos, kell ez: a dialógus igényének konkrét jelentkezése, a szeparatizmus konkrét cáfolata" (Kántor Lajos). Nem ez az első ilyen kezdeményezés Romániában. Például Nagyváradon a Bihari Napló mellett román nyelvű hetilap indult, amely idővel szélesebb közönséghez szóló lap lehet, míg a Puntea intellektuálisabb, szűkebb körhöz szóló elvi, publicisztikai, tájékoztató lap marad. Az elképzelés szép, nemes, bölcs, sőt követendő (hiszen az eltérő körülmények ellenére nálunk is hasznos lehetne az ilyen lap, amely tisztázhatná a nemzetiségi problémákból adódó félreértéseket, leépíthetné az ellenségképet, s melegágya lehetne a párbeszédnek, megértésnek, a szempontok magyarázatának és közelítésének). A kérdés csupán az, vajon elég-e ma Romániában románul szólni, hogy szót értsen az ember. Egy országban, ahol a hatalom egymás ellen uszítja a lakosság egyes csoportjait s az értelmiségben látja az (egyik legnagyobb) ellenségét, ott vajmi kevés tere marad a szónak, az érvnek. Másrészt ahol nincsen értelmes szó, ott nem is lehet megérteni azt. Marad hát a hit, hogy a mennyiség majd idővel minőséggé változik, s a sok falra hányt borsó után egyszer — egy demokratikus Romániában — majd kiderül: nem is volt az olyan hiábavaló igyekezet. Aich Péter FILM Az én XX. századom Kezdjük egy picinyke kitérővel. Szűkebb berkeinkben, a hazai magyar színházművészetben található a legeklatánsabb példája annak, hogy amatőrökből lett hivatásos színészek egyike-másika milyen szép eredmények elérésére képes akkor, ha szakember vezető keze alatt dolgozhat. Voltak példák arra is, hogy amatőrökből komoly eredményeket felmutató rendezök-dramaturgok lettek. Hirtelenjében Gágyor Péter és Szigeti László példája jut eszembe. Holott a művészet világában színházi és filmrendezők, dramaturgok sora alkothat a szakma tekintélyét kivívva magának. Csakhát legalább lehetetlenné ne tegyék őket, amint ez nálunk történik még ma is ... Enyedi Ildikó példaértékű tehetsége, világsikere is igy kezdődött. A történethez tartozik az is, hogy létezik Magyarországon egy avantgárd filmes „sziget", a BBS, vagyis a Balázs Béla stúdió. Tehetségek sorának alkotásai, kísérleti és dokumentumfilmek készülnek itt gyakran olyan rázós témákról és újszerű művészi eszközökkel, amelyek az állami filmgyártásban ^elképzelhetetlenek voltak. Az alkotások egy része a mai napig nem kerülhetett a nagyközönség elé. De legalább elkészülhettek. S mivel jegyzetemet a film és a mi színházi tengödésünk párhuzamával kezdtem; hadd világítsak meg még egy összefüggést. Nem átallom a magam példájával tenni ezt. Közel húsz éve csinálok amatőrként színházat. Munkám eredményeit egyebek között a Jókai Napok három alkalommal elnyert „legjobb rendezés dija" (is) bizonyítja. Amikor a színház alkalmazottjaként stúdiórendezésért esedeztem, alig minősíthető iróniával utasította vissza kérésemet az akkori igazgató és rendező. Ráadásul még azt sem bírta elviselni, hogy a színház dramaturgiájának lektoraként egyáltalán „beleszólhassak" abba a művészeti vonalvezetésbe, amelynek eredményeit e helyütt szükségtelen külön ecsetelni . . . Hangsúlyozom: a magam példáját csupán azért hozom fel, hogy megvilágíthassam (ezzel is), hová vezet a korlátolt kicsinyesség, féltékeny tehetségtelenség. Persze, a szakdiplomával nem rendelkező alkotók útja sehol sem egyszerű. Enyedi Ildikó példája is ezt mutatja. Nem kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, igy a BBS-ben sikerült elérnie, hogy bizonyítsa tehetségét. Az én XX. századom c. filmjének forgatókönyvét benyújtotta a nyugatnémet (hamburgi) Filmhaus pályázatára, igy — természetesen mesébe illő kerülőkkel — sikerült magyar—nyugatnémet koprodukcióban megkezdenie a forgatást. A film 1977-ben készült el. Fekete-fehér anyagra forgatta ugyan Máthé Tibor operatőrrel, s a film „színei" éppen igy ragyognak fel csodálnivalóan tiszta fénnyel. A film hőse Edison. Főszereplője a fény: az ivlámpáké és a csillagoké .. . Valamint Dorotha Segda, a kettős szerepet játszó színésznő, akinek a nő ezer arcát kell megmutatnia: a butácska kislányt, a buja és szélhámos nagyvilági nőt a XX. században. Fények és árnyak közt élő tárgyak, állatok, emberek — a teljes univerzumban. Oly csodálatosan sodró poétikája van ennek a filmnek, amelyet szavakkal alig lehet érzékeltetni. Olyan ez, mintha egy verset akarnánk egy jegyzetben „elmondani". Elemezni lehet, de közelhozni, megmutatni nem. S a történethez tartozik még az is, hogy Enyedi Ildikó filmje Edinbourghtól Las Vegasig sorra aratta a fesztiválok osztatlan sikereit. Ráadásul a világ mindmáig legrangosabb filmfesztiválján, Cannes-ban megnyerte a legjobb első filmesnek kijáró Arany Kamera díjat. Ha belegondolunk, mennyi tehetség megy tönkre, felszínre sem juthat...! Ezért, azért, amazért . . . Mégis: hinni tudom, akiben munkál az alkotás feszítő ereje és mindez töretlen akarattal és munkával párosul; még a legostobább manipulációk embertelen taposómalmából is győztesen kerülhet ki.. . Nálunk sem dívik a tehetségekkel való okos és értelmes sáfárkodás. Csupán reménykeltő társadalmi jelei mutatkoznak meg annak, hogy talán majd holnap ... Szorítsunk hát az Enyedi Ildikóhoz hasonló tehetségeknek és valamivel nyíltabban merjünk kiállni a tehetségtelen és haszontalan álművészekkel szemben; értékeinkért! Kis Péntek József HANGVERSENY Bon Jovi — New Jersey Elismert egyéniség a heavy-metal zenében Bon Jovi, aki az amerikai west-coast irányzat egyik legnépszerűbb muzsikusa. Keményen, markáns hangzással indul legutóbbi, New Jersey című korongja is, a „Say Your Hands On Me" szinte rockkirándulásra invitálja a rockereket, s nyomatékként szolgál a dal utolsó néhány másodperce, amikor az énekes zene nélkül kiáltja a jelszót. Bon Jovi és zenekarára már évek óta jellemző a dallamosság, ezenkívül még a magas szintű technikai szakértelem, mely kitűnő zenével tetőzi- és bizonygatja a nem véletlen fordulatok tudatos előidézését. 1984-ben, amikor az első Bon Jovi nagylemez megjelent, már sejteni lehetett, a jó muzsikusokból álló társaság valószínűleg a jövőben is kritikus fülekre talál, igy ez majd a szint megtartására ösztökéli mindannyiukat. Az azóta eltelt évek során beigazolódtak az állítások, a 85-ben, majd 86-ban megjelent lemezek is dicséretre méltóak, sok slágerével szinte az egész világot bejárta az ifjú csapat. Ez a POL GRAM cég által kiadott korong is, melyet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat is átvett, színvonalas zenét tartalmaz. Szép, lassú dallamos felvétel a „Living In Din" című, ahol Bon Jovi kitünően éli bele magát az intellektualitás világába, hogy olykor-olykor váratlanul elszabaduljanak indulatai, s kemény, rekedtes hangjával adja közre magábafojtott érzéseit. Slágergyanús refrén ismétlődik néhányszor, mely azért is íródhatott, hogy a heavy-metaltól távolállók is odafigyeljenek a „kemény" emberekre, vagy hogy bebizonyítsák : a faldöngető zene nem letiprás, rombolás. Veszélyt jósló gitárszólóval indul a lemez B oldalának kezdő szerzeménye, mely különben az egyik legkeményebb dal, (Homeboind Train) tipikus koncertszám, mellyel a rajongókat nagyon jól lázba lehet hozni. Ebben a szerzeményben kiemelkedik a gitárszóló, nem sok a szöveg, hogy minél inkább a zenei hangzásra lehessen összpontosítani. Csúcsérdekesség a „Ride Cowboy Ride" című rövid dalocska, melyben az éneklést csupán egy közönséges gitárjáték kíséri, s mindezt egy réges-régi tölcséres lemezjátszón, azaz megafonon keresztül. Furcsa, hatást keltő betétről van szó, amit azért nem említek különálló dalegységként, mert időtartama nagyon minimális. Ennek testvéreként a lemezzáró „Love For Sale-t" említeném meg, mely hátat fordít a metálzenének, s inkább a blues felé hajlik, kedvezve ezzel egy másik olyan zenei stilus híveinek, akikből Amerikában sokan vannak. Bon Jovi legutóbbi LP-je meglepetéskorong! Szabad mozgás a heavy-metal úgy látszik egyre szélesedő skáláján. KOLLER SÁNDOR Nagyon gyengédre sikerült ez a forradalom — panaszkodik egyik vidéki ismerősöm, s ahányszor falvainkban járok riportúton, mindig fölmerül a kérdés: Meghagyni-e posztjukon a volt kommunista vezetőket? Miképpen akadályozni meg, hogy törvényes formában látványos hatalomátmentés tanúi lehessünk? Mert míg a parlament összetétele a szabad választások után teljesen megváltozott és nagyjából megfelel az ország politikai összetételének, mig a helyi közigazgatási szervek a novemberben esedékes helyhatósági választásokon alakulnak újjá, addig a gazdasági szervezetekben szép sorjában visszakerülnek, pályázatok és versenytárgyalások útján, a régi vezetők. Mindezek ellenére nemrég tudtam meg, hogy a vágsellyei Duslo Vegyikombinát igazgatói posztjára új ember került. Öt hónappal a bizalmi szavazások után miért kellett megismételni a választások körüli hercehurcát? Furcsa hírek kaptak szárnyra a városban. Egyesek rosszallóan csóválták fejüket, mindenféle új totalitást emlegetve, hiszen miért kell leváltani valakit csak azért, mert kommunista. Egyesek tudni vélték, hogy Vágsellyén Duslo-igazgatónak lenni nemcsak gazdasági, hanem főleg politikai funkció. Érthető az efféle gondolkodás, hiszen a város számos lakosa éppen a vegyikombinátból él és bármilyen vállalati döntés fontosabb az emberek számára, mint az, hogy miről tárgyal a Városi Nemzeti Bizottság megválasztott tanácsa. Ezekután tudtam meg, hogy a februári igazgatóválasztások nem a legtisztességesebb formában zajlottak A manipulációhoz hozzájárult az üzemi lap néhány munkatársa is. A vállalat vezérkarában csak Lenonnak becézett igazgató (egy kis etimológia: len on — csak ő) szakmai képességeivel valami baj van. Az idén márciusban a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese még arról beszélt lapunk hasábjain, hogy az új gazdasági mechanizmusban a gyár termékei sokkal jobb áron adhatók el a világpiacon, igy a gyár egyértelműen nyereséges tud lenni. Majd idővel kiderült hogy egyre drágább a szovjet földgáz, amely a gyár egyik nélkülözhetetlen alapanyaga, majd kiderült, hogy a néhány milliós beruházással megépített Agro-2 üzemrész termékei a világon a kutyának se kellenek, mert védelmi idejük (permetanyagok esetében) az európai átlagos norma háromszorosára kitolódik, hogy az Antioxidant amely világpiaci árakon eltartaná a vállalatot, sajnos nem kell nyugaton, mert gyártják mások, gyorsabban és olcsóbban ,.. Minden vállalatunknak rendelkezésére állt egy év, hogy kidolgozza gazdasági stratégiáját a következő időszakra s $ Duslóban minden állt. Hát kérem, a kombinát igazgatója nem azért hagyja el felelősségteljes állását, mert a CSKP tagja. Egyszerűen azért mert semmi keresnivalója ott. Még akkor sem, ha ‘éppen kormánypárti lenne. LOVÁSZ ATTILA
