A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Püspöki Nagy Péter utószava František Braxator tanulmányához A független szlovák gondolkodás remek terméke František Braxator tanulmánya az európai kisebbségvédelemről. A nyitrai származású, de Spanyolországban és Svájcban élő szerző, aki hivatására nézve jogász és a Kanadában székelő Szlovák Világkongresszus Politikai Bizottságának vezetője, olyan széles látókörű megközelítésben tárgyalja a kisebbségi kérdés megoldásának problémakörét, hogy tanulmánya — bár másfél évvel ezelőtt látott napvilágot — aktualitásából mit sem veszített, sőt közlése most időszerűbb, mint annak idején. Időszerűségét az biztosítja, hogy Csehszlovákia immár néhány hónapja a demokratikus átalakulás útjára lépett, és vissza kíván térni Európába. Az ország politikai erői, az új kormányzat és a parlament egyaránt a törekvés alkotmányjogi kidolgozásával és biztosításával foglalkozik. Ez a tanulmány, amely végső soron az Európa Tanács kebelén született határozatok és szakértői vélemények feldolgozása, újszerű és eszményi megoldásokat nyújt a kisebbségek, a mi esetünkben Szlovákia legnagyobb kisebbségének, a gyakorlatban jól körülhatárolható tömbben élő magyarság helyzetének alkotmányjogi rendezésére. Újszerűsége abban rejlik, hogy a hosszú távú. gyümölcsöző egyetértés, a problémák forrásait gyökeresen kiküszöbölő területi autonómia, majd egy majdani részszuverenitást nyújtó államszövetség távlatát vázolja fel. Meggyőződésünk, hogy a kérdés svájci típusú megoldása felé haladó kodifikáció biztosítja egyedül időtállóan az immár hetven éve vitatott, de soha meg nem oldott kisebbségi kérdést. , Azokból a bekezdésekből, amelyek a szerző egyéni véleményét fejezik ki. Braxatomak a szlovákság érdekeit ittott érzelmekkel óvó, a távoli földön is hazafias gondolkodása bontakozik ki. Mégis ez a hazafiúság. amely főként az értelemre épít, mondatja ki vele azt. hogy Szlovákia területi épségének hosszú távú biztosítása érdekében valódi jogokat kell nyújtani a kisebbségeknek, s tudatában van annak, hogy a lojalitás elvárásának a valódi jogok biztosítása az ellenértéke. Egyedül ez lehet a hátsó gondolatok nélküli, baráti viszony és a kölcsönös bizalom alapja. Ki is mond olyan dolgokat, amelyeket az egyik oldalon a csehszlovák szövetségi és a szlovák nemzeti alkotmány megszövegezőinek, a másik oldalon pedig a nemzeti kisebbségek igényeit megfogalmazó képviselőknek nagyon komolyan fontolóra kell venni. Annál is inkább kell az alapvető hoszszú távú kisebbségi fejlődés biztosítékait éppen most minden szempontra kiterjedő őszinte és nyílt párbeszéd tárgyává tenni, és ennek eredményeit az alkotmánytörvény cikkelyeibe foglalni, mert Václav Havel köztársasági elnök 1990. január 27-i pardubicei beszédében nyilvánosan kijelentette, hogy elsősorban a nemzetiségeken és etnikai csoportokon múlik, hogyan szerveződnek és érvényesítik érdekeiket. A lehetőség tehát adott. Ettől fogva a két fél az államnemzet és a kisebbség képviselőinek tisztességes szándékán múlik, lesz-e vajon törvény, amely garantálni fogja, hogy a kisebbség lakta területeken a nemzetiségi hovatartozás meglevő arányait — a két fél valóban szabad megállapodásának esetét kivéve — tilos megváltoztatni, lesz-e vajon törvény, amely biztosítja a nemzeti kisebbségeknek a szülőföldhöz való jogát, amely elítéli a múlt bűneit, és tiltani fogja a jövőre nézve az ilyen szándékok felelevenítését, lesz-e vajon törvény, kér-e vajon ilyet a kisebbség, megadja-e vajon azt az államnemzet, hogy a nemzeti kisebbség helyzetét ne a szükségszerűen mindenkor hiányos részjogok sorozata szabályozza, hanem Olyan alapmegoldás, autonómia (véssük emlékezetünkbe: ez a megoldás az irredentizmus ellentéte, éppen az állam területi épségét garantálja), vagy az autonómiának a Beneš-féle IV. tervben annak idején a szudéta németek számára felajánlott, korunkhoz idő mítható változata, egy majdani államszövetség alapjait lerakó, területben is meghatározott önkormányzat, amely majd maga rendezheti az oktatás, a hely-, utca- és személynevek használatának kérdését; beleértve az asszonynevek anyanyelvi formáinak szabad használatát, biztosíthat munkahelyeket, stb. Hiszen a' területi önkormányzat létrehozásától kezdve már nem kell a szövetségi alkotmánytól, a törvényhozástól és az államigazgatástól követelni a hiányosan rögzített részjogok újabb és újabb kiegészítését, a megadottak betartását. Az eszményi megoldást egy demokratikus szlovák gondolkodó már felvázolta. Václav Havel köztársasági elnök úr pedig mindannyiunkat arra buzdít, hogy bátran kérjünk. Tőlünk függ hát, mennyit kérünk: vajon kevesebbet annál, mint amit a független szlovák gondolkodás már felkínált? — Ha ez így volna, miképpen nyugtatnánk meg tiltakozó lelkiismeretünket, miképpen adnánk számot az általunk képviselt kisebbségi magyarságnak? Hihetetlennek látszik, hogy most az Európa igazi arcát magán viselő demokrácia és a kölcsönös bizalom útjára léphetünk. — Meg kell próbálni! Ne feledjük, hogy a kevesebbet kérők lelkét éppen annyi felelősség terheli, mint azokét, akik a méltányosnál kevesebbet nyújtanak. Fotó: Gyökeres György Falukép: Sztbce 6
