A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Szabadi Judit: így élt Rippl-Rónai József Rippl-Rónai József neve ma már fogalom. Az egyik legmarkánsabb képviselője volt a magyar piktúrának, anélkül, hogy tagja lett volna valamilyen csoportnak, csoportosulásnak. Stilusteremtő volt, festőforradalfnár, bár a természete sosem volt szangvinikus. Lassan, csöndben forrott ki, mint a must, mégis országra-világra szóló meglepetést okozott. Fülep Lajos már 1910-ben fölismerte eredetiségét, nagyságát: „Rippl volt az egyetlen, aki friss, eleven vért hozott a magyar piktúrába .. . Ő egymaga volt a reakció az akadémiával s Nagybányával szemben, ő egymaga jelentette nálunk az arisztokratikus mozgalmat, melyről föntebb mondtam, hogy a naturalizmus hűhója mellett csöndben a legnagyobb meglepetéseket készítette elő." Szabadi Judit könyve jól megkomponált mű s végigvezet bennünket a festő életútján, származásától, születésétől fogva elmúlásáig. Az író elidőzik Rippl életének és fejlődésének kiemelkedő állomásainál, a müncheni időszaknál, a Munkácsy Mihállyal való találkozások hangulatánál, a párizsi éveknél, amelyek kialakították a festő művészi egyéniségét, egyediségét. Megismerteti az olvasóval a festő „fekete korszakát," amelynek képeit a magyar közvélemény értetlenül fogadta, a Fővárosi Lapok kritikusa is borzongva írt róla: „Egyik-másik valóságos fantom, amely véletlenül előbukkanva valóságos remegésbe ejtheti a gyengébb idegzeteket." Az elismerés tehát sokáig késett, mint mindig a mást akarók, az újat kreálók tekintetében. Megismerkedhetünk iparművészeti irányú munkásságával is, faliszőnyegeivel, üvegtárgyaival. Legszebb kerámiáit a Zsolnay gyárnak készítette. „Zsolnayéknál hál tam — írja Rippl — és másnap folytattuk a nézegetést, míg végre én elkezdtem dolgozni az ö legnagyobb bámulatukra és gyönyörűségükre, megcsináltam néhány müdarabot, és aztán elmentünk ebédelni — herczegi módon." Ideheza Kaposvárott vett birtokán hozta létre művészi telepét, azt a környezetet és életmódot, amely legteljesebben megfelelt elképzeléseinek. A könyv sok érdekes eseményt, arcot villant fel, korabeli történetek zamatos izeit érzi az olvasó, s közel kerül hozzánk az a különös, vonzó művész és ember, aki nyugodtságában is nyugtalanságot idézett elő festészetével a magyar tájakon. Ripplnek jó barátai voltak a korabeli nagy magyar írók is, Ady, Móricz, Babits, Szabó Lőrincz, stb. A róluk készített portrék elbűvölőek, csodálatosak. Mikor Móriczot festette, Így beszélt az öregedő festő: „... Mongyad, hogy van az, hogyha én ezt nézem ... akkor én nem látok színt... a természetet látom ... he ... a valóságot. .. fákat látok, meg dombot látok, meg eget látok... Ha meg más festőnek a képét nézem ... akkor meg föstéket látok ... sárga föstéket, meg kék föstéket,... hehe ... pedig az nem jó van úgy ... He?" Hát ilyen volt Rippl, akinek életrajza a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó sorozatában jelent meg, ebből 1250 példány a Ma dách emblémájával. (Dénes) Csupa fül vagyok Különleges élményeket kínál ifjú látogatóinak a New York-i gyermekállatkert. Ki lehet például próbálni, mit hall egy sivatagi róka rendkívül érzékeny fülével; a méretarányos fülekbe épített erősítőkön keresztül tízszeresére hangosítják azt, amit az ember normális körülmények között hallana. A kis látogatók számára építettek még prérikutya-alagutat, kötélből font pókhálót, fecskefészket, valamint egy mocsarat, ahol egy különleges szerkezet segítségével a gyerekek megtapasztalhatják: mekkorát ugrana a kecskebéka, ha akkora volna, mint ők. Levél Rodostóba Jóka, július 17-ik napja, az Úrnak 1990. esztendejében Kedves Bátyám (sokáig töprengtem a megszólításon, végül is a bátyám mellett döntöttem — a köztünk lévő 261 év korkülönbség miatt)! Tehát: kedves bátyám, levelet az ember futár által (a te korodban) kap, tenger sós vize is partra vet néha palackba zárt üzenetet. Nékünk postáskisasszonyok hordják házhoz a híreket — jó, jó, néha morcos postás bácsik dobják a szomszéd levélszekrényébe. A Te leveleidet — hallottam már róluk, néhányat olvastam is, de most az összes Törökhonból írottat — együtt leltem meg a Bécs melletti Pozsony magyar könyvesboltjában. Gondoltam, válaszolok. Hiszen levelet azért ir az ember, hogy választ is kapjon néha. Kimosom tehát beszáradt töltőtollamat, mert Te Írtad: Íráshoz kell fogni, postákot kell küldözni, a híreket fel kell ébreszteni. Ám, hogy szépszínű és jószagú híreket írhatok-é, bizony nem tudom. Váratlan dolgok történnek az utóbbi időben nálunk. Az 1720. március 2-án, Jénikőböl keltezett leveledben Szent Pált emlegeted. Jut eszembe róla: sokan járnak mostanság felénk is a damaszkuszi úton. S válnak Saulusból Paulussá ... S vágnak később olyan ábrázatot, mintha Saulusok sohasem is lettek volna. Nagyot néznél kedves bátyám, ha mostanság megjelennél nálunk. Oly dolgok történnének Veled, mint a Szigetvári Hőssel, mikor Mikszáth urunk jóvoltából életre kelt lelkes csapatával együtt. Persze, Te Mikszáthról sem tudhatsz. író volt ő is — majdnem azt írtam: szintén „levelész" — mint Te. Jut eszembe róla: Úgy vélem ismét divatba jön most. Mert képviselő is volt, s ebbéli tapasztalatait szintén papírra vetette. Most, hogy a már emlegetett változások miatt talán ismét Parlament lesz a parlament, sok képviselőnek jöhetnek kapóra az ö tapasztalatai. Szóval: mindenféleképpen változott a világ. Leveledben azt írod: Angliában, ha az asszonyok a korcsmára mennek, azért senki nem ítéli meg őket — mert ott úgy szokás. Már mifelénk sem ítélik meg őket. Ki is használja egy némelyik az alkalmat meg azt, hogy már nálunk is így szokás. Nálunk szégyen lenne dohányozni egy úri asszonynak. Írod. Annyit változott csak a dolog, hogy manapság mifelénk az számít úri asszonynak, aki úgy szívja, mint a török. Elnézést, hogy most száműzetésedet juttattam eszedbe. A tatár menyasszonyok megfúrják az orrokat, s karikákat vonnak bele, olvasom leveledben. Mifelénk most a férfiak is megfúrják — no nem az orrokat, hanem a fűtöket, s hordoznak beléakasztva minden elképzelhető!. Igaz, némelyiköknek legalább menyasszony kinézetük van. írod, otta csak az újjokkal esznek, még mifelénk késsel, villával. Igen, csakhogy lassan nem lesz érdemes piszkolni az evőeszközt, teszem azt a kis vendéglői adagokkal. Vagy majd nem viszi rá a lelke az éhes embert, hogy az olcsó késsel-villával érjen a drága betévöfalatjához ... Mert egyre több dolog kerül többe, mint megszoktuk volt. Mikor könyvedet megvásároltam, szerettem volna fiamnak is venni valami neki való olvasmányt. A kinézett meséskönyv bizony éppen azokat a 140.— koronákat vitte volna el tőlem, melyeket arra kaptam az államtól, hogy a megdrágított tejet, vajat és mindenfélét megvásárolhassak néki. Szóval a kevés szóra egyelőre sokan vagyunk. Igaz lesz, hogy több az eszkimó, mint a fóka? Erről megint író jut eszembe. Méghozzá az a Madách, aki az előbbi sorokat papírra vetette, s akinek a nevét viseli az a könyvkiadó is, ahol leveleidet kinyomtatták. Kedves Bátyám, Írod egy másik leveledben : tegnap ebédet Ázsiában ettél, vacsorát pedig Európában. Ezt mi is megtehetjük bármikor: a távolságot már régen legyőztük, sőt mostanság már Bécsbe is bármikor mehetünk. De többnyire Európában eszünk. Habár, ki tudja. Annyit olvashatunk mostanában az Európába vezető útról, melyre ideje volna rátérnünk, hogy tudja az ég, hol is reggelizünk, ebédelünk — élünk. Hosszúra nyúlik már levelem. Azért még azt leírom, hogy ellenetek a portán a német ágált — ellenünk az itteni portán mások. Titeket is szerettek volna elmozdítani helyetekről, minket is honi nagy folyónk másik partjára küldöznek egyesek időnként. No, de ez nem az az európai út, amelyet a többség óhajt. Reméljük. Térjek vissza Pál apostolhoz. Együtt emlegetnek néha benneteket, nagy levélírókat. Ám nem is olyan régen mifelénk még voltak olyan emberek, akik a rosszmájúak szerint annyi levelet megírtak mindenféle fő — meg végrehajtó helyekre, hogy kettőtökön együttesen is túltettek. De ez már szóbeszéd, ezért neveket nem is említek. Ha valamiről érdemes lesz, majd ismét írok. Addig is jó egészséget kívánok száműzetésedben is. Ámen. GÖRFÖL JENŐ r , A, ü :|iiisiy- / Érdekes volna egyszer fölmérni. Európa mely országai függnek az idegenforgalomtól. Mert hogy az újkori népvándorlások idején néhány ország a száliodahálózafából, éttermeiből, turisztikai látványosságaiból él, az biztos. A hetvenes években a magyar tömegtájékoztató eszközöknek köszönhetően figyelhettük a magyar kormány abbéli igyekezetét, hogy az idegenforgalomba fektessen be pénzt, amely majd valutában térül meg. No nem biztos, hogy ez Magyarországnak sikerült, mi is csak a látvány szintjén figyelhettük, hogyan épül a Continental Szálló, majd szépen sorjában a Budapest, a Hilton, a Novotel, az Átrium, a Fórum és legutóbb a Taverna Mennyire nyereséges vállalkozás ez, nem tudom, de bizonyára az lehet, ha csillagászati áraik ellenére a szállodák évi kihasználtsága 70—75 % körül mozog, és a turistaszezonban lehetetlen Budapesten Szállodai szobához jutni. A helyzet valamivel kedvezőtlenebb a Balatonnál, mert európai árak mellett még mindig nem európai szintű az ellátás. Persze, Magyarország nem az egyetlen példa, de számunkra a legközelebbi, hisz nem ismerek csehszlovákiai magyart, aki legalább bevásárló turistaként ne járt volna Magyarországon. Miért fontos mindez? Azt hiszem, kis hazánk rendelkezik olyan természeti adottságokkal és olyan műemlékekkel, amefyek vonzzák a turistát, arról nem is szólva, hogy nyugati szomszédainknál divatba jött a falusi turizmus. így hát meglepő volt a napilapok hasábjain májusban leközölt rövid tudósítás: "Üresek a Magas Tátra szállodái, nem számíthatnak még fele olybn bevétellel sem, mint tavaly ilyenkor." Vajon miért? — teszi föl a kérdést a tollforgató ember és szabadság ide, szabadság oda, csak utánanéz dolgoknak, ha már a Tátrában van. A helyzet valóban'szömyü. Az egyébként majdnem nagyvárosi forgalomra emlékeztető főbb turistautak (Hrebienok. Studená dolina) majdnem üresek, a Csorba-tónál kevesebb mint húsz autót láttam a parkoló ban, a büfék, söntések tulajdonosai, fagylaltárusok panaszkodnak, hogy tönkremennek, ha a nyár így folytatódik. Pedig ingyen adjuk a Tátrát. Nem hiszik el? Betértem a FIS szálló kávéházába és rendeltem egy sört. Tudván, milyen árakra számíthatok bármely pozsonyi szállodában, elővettem egy húszast és nem vártam sok visszajáró pénzt. A pincér szárazon közli a sör árát: Uram, hét hatvan. Nem hittem a fülemnek. 1346 méteres tengerszint feletti magasságban, egy nemzetközi sportcentrumban, színvonalas szállodában az ár másodosztályú. (Megtudtam, hogy ugyanígy a szállodai szoba is.) A másik helyszín a Panoráma szálló, amely a jelzés szerint A de Luxe, tehát a pozsonyi Kyjev vagy Bratislava szállók szintjén dolgozik Mindez a Magas-Tátrában, Hát kérem, ennek ellenére üres legnagyobb hegyeink turistakőzpöntjainak fele, sőt a téli megrendelésekből a hotel FIS-be még egy sem érkezett meg. Mi okozhatja ezt? Hiszed teljesen világos. hogy egy — nem a legjobban kiépített — turistacentrumba nem mennek el sem hazaiak, sem külföldiek, ha drága. De ilyen olcsón lassan már a páti fürdőben sem lehet nyaralni. Kérdésemre választ nem kaptam, de azt hiszem, az idegenforgalom körül valami baj van. Nagyon nagy baj.. . LOVÁSZ ATTILA 9