A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
meg): „Ezek után most már — azt hiszem — nincs akadálya magyar kiadásnak. Az előfeltétel: a szlovák levélpéldányok szétküldése megtörtént és az én személyem most már ne legyen akadály." Sőt, a memorandum (magyarországi) kiadását véleménye szerint az is indokolja, hogy „a magyar közvéleményt is fel kell világosítani". Sajnálja például, hogy Károlyi Mihályhoz nem jutott el az emlékirata, mert ellenkező esetben „pozitivabban írhatott volna Benešnek." Jónak látná továbbá, ha Jan Masaryk külügyminiszter is kapna A vádlott megszólalból, Clementisnek viszont, akit az „egész akció rossz szellemének" tart, ö nem küldött volna belőle. Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy végül is miért nem jelent (illetve, miért nem jelenhetett) meg Magyarországon a fentiek ellenére sem A vádlott megszólal. Ennek közvetlen magyarázatát továbbra sem ismerjük, találtam .viszont egy ide vonatkozó közvetett utalást, melyből egyúttal a kérdésre adható válaszra is következtetni lehet. Fábry 1947. szeptember 17-én újabb levelet írt Szalatnai Rezsőnek — a február 13-a óta eltelt közbeeső időszakból egyelőre nem ismerhetünk egyetlen, a tárgyunkkal kapcsolatos levelet, dokumentumot sem —, melyhez az apropót Esterházy Jánosnak a távollétében meghozott halálos Ítélete adja. A Fábry Zoltán Esterházy-képe és Esterházyhoz való viszonya szempontjából A vádlott megszólalnak a politikusról szóló passzusaival azonos mértékben fontos levél ismertetésére ebben a vonatkozásban itt most nem térek ki — megtettem ezt másutt, a levél teljes szövegének közlésével párhuzamosan —, csupán a jelen dolgozat szempontjából lényeges részt emelem ki belőle. Ebből megtudható, hogy A vádlott megszólal „megjelentetésének egyik magyarországi követelménye épp az Esterházykomplexum (sic!) kihagyása, illetve megváltoztatása" volt. Köztudomású, hogy a stószi író a szlovákiai magyarság antifasizmusa, kiállása, tisztán maradása melletti legfőbb érve Esterházy János és pártjának 1938-tól, a fasiszta Szlovák Köztársaságban tanúsított politikai magatartá(Kiegészítések a Vádlott megszólal történetéhez) Fábryról úgy tudtuk — s az eddigi irodalomtörténeti összefoglalók sem szólnak másról —, hogy a szóban forgó idő alatt, tehát 1945 és 1948. december 15-e között, az Új Szó első számát indító cikkéig, nem jelent meg írása. S hogy A vádlott megszólal is csupán 1968-ban láthatott először nyomdafestéket. Nos, teljesen ez sem igaz így. Illetve, ha szabad úgy fogalmaznom, általánosságban véve igaz, csak éppen nem egészen pontos. Bár tény, hogy a nevezetes memorandum teljes egészében csupán az Irodalmi Szemlében s a Stószi délelőttökben jelent meg először, egy részlete már 1947-ben is olvasható volt nyomtatásban. Méghozzá az „áttelepített és áttelepítendő szlovákiai magyarok budapesti lapjában", az Új Otthonban, amely ugyancsak fájdalmasan és méltatlanul kiesett a csehszlovákiai magyarok emlékezetéből, a csehszlovákiai magyar kisebbség- és irodalomtörténeti vizsgálódások látóköréből. A „becsületes hangú" lap Mi volt a szlovákiai magyarság? címmel adott helyet 1947. augusztus 16-i számában A vádlott megszólal néhány oldalának. De nem ez volt az egyedüli Fábry-közlés az Új Otthonban: Kell-e még Tegnapról hív tanú cimü, Adyról szóló jegyzetét a lap 1948. február 21-i száma közli — egyébként.mindkettőt számon tartja Reguli Ernő Fábry-bibliográfiája is —, a következő megjegyzéssel: „Ennek az írásnak 1942 karácsonyára kellett volna a pozsonyi Magyar Hírlapban megjelenni. A németszlovák fasizmus cenzúrája nem engedélyezte." (Reguli Emö 1941 decemberére teszi az írás keletkezésének idejét.) A cikket egyébként Fábry 1948. január 13-án küldte el Szalatnai Rezsőnek, s ő juttatta el aztán az Új Otthon szerkesztőinek. Egyelőre megválaszolatlan a kérdés, hogy miért nem publikált Fábry többször az Új Otthonban, jóllehet erre minden lehetősége megvolt, s elvi kifogása sem lehetett ellene, mint ahogy arról említett két közleménye (is) tanúskodik. Nem találkoztam eddig utalással arra vonatkozólag sem. hogy 1946-ban, 1947-ben szóba került, sőt, amint azt néhány levélbeli utalásból tudni lehet, készült A vádlott megszólal magyarországi kiadása is. Ez a tény véleményem szerint azért fontos és azért árnyalja eddigi Fábry-képünket s a memorandum történetével kapcsolatos ismereteinket, mert arra utal, hogy annak címzettjeit illetően Fábry eredetileg nemcsak a cseh és szlovák értelmiségre, hanem publikálásával a szélesebb nyilvánosságra is gondolt. S mivel erre Csehszlovákiában nem volt lehetősége, maradt szóba jöhető megoldásként a koalíciós idők viszonylag szabadabb légkörű Magyarországa. Az általam ismert levelek közül az 1946. június 14-én Szalatnai Rezsőnek írt sorai arról tanúskodnak, hogy ennek terve rögtön a memorandum megszületésével párhuzamosan, vagy közvetlenül azt követően fölmerülhetett. A Kassáról küldött levél szerint a magyarországi megjelenés feltétele — S-ék (Simái Béláék?) javaslatára —, hogy A vádlott megszólalnak előbb a szlovák és cseb címzettekhez kell eljutnia:......az odaáti kiadásnak csak akkor szabad megtörténni, ha itt már mindenki megkapta a szlovák kéziratot, úgyhogy ezt kell minél előbb befejezni." Fábry Zoltán hagyatékában pedig 2. megtalálható Peéry Rezsőnek az a levele, melyet Budapestről írt közvetlenül A vádlott megszólal elolvasása után a stószi írónak. E keltezés nélküli levél, mely valószínűsíthetően nem sokkal a memorandum elkészülte után, tehát 1946 májusában, júniusában íródhatott, arról tanúskodik, hogy A vádlott megszólalt Peéry megmutatta Gyulának, s ő javasolta annak kötetbeli megjelentetését. Illyés, Szabó Zoltánnal együtt a „Magyar Ifjúság Demokratikus Szövetsége (MADISZ) címkéjével" megjelenő' Valóságot ajánlotta erre a célra, mely egy füzetsorozat indítását tervezte, s ennek három első kötete A vádlott megszólal ill. Szalatnai Rezső és Peéry Rez.'ő egy-egy dolgozata lett volna. (Sőt, Peéry levelének tanúsága szerint A vádlott megszólal „más nyelvű" kiadásának a gondolata is fölvetődött!) Következő meglévő levelében Fábry még ugyanazon év október 9-én érdeklődik Szalatnai Rezsőnél — meglehetősen keserű hangot megütve — memorandumának sorsa felöl: Semmit nem tudok sorsáról, csak annyit, hogy úgy látszik, hiába Íródott meg." E levél szerint a memorandum szlovák fordítása ekkorra már befejeződött, s első példányai is útjukra indultak címzettjeik felé. Erre utal a szlovák változat alatt áltó időpontmegjelölés — Štós, na jeseň roku 1946” (azaz: Stósz, 1946 őszén) — is. Tehát, amit Fábry ír A vádlott megszólal Irodalmi Szemle-beli közléséhez csatolt jegyzetében, t. i. hogy „szlovák fordításban 1947 januárjában" jutott el a „cseh és szlovák politikai és kulturális élet minden tényezőjéhez", e levél s dátumozás fényében úgy is értelmezhető, hogy 1947 januárjáig. ill. januárjával bezárólag megkapta azt „államfőtől, miniszterektől főszerkesztőkig, pártvezetőktöl, Íróktól püspökökig" lényegében mindenki. Erre utal egyébként Fábrynak az az 1947. január 2-án keletkezett, ugyancsak Szalatnai Rezsőnek címzett levele is, melyben egyrészt örömét fejezi ki afölött, hogy „a Vádlott útjára indul" — tehát annak ügye valami folytán elakadhatott —, másrészt viszont afelöl érdeklődik, hogy ki kapott már belőle, s ezekről a személyekről névjegyzéket kér. Érdekesnek tűnik ebben a levélben az a megjegyzés, miszerint Fábry azt szeretné, ha memorandumát „minél kevesebb politikusnak és inkább minél több szellemembernek" küldenék el, jelezve az iró politikusokba vetett bizalmának végzetes és végletes megrendülését (is). (A vádlott megszólal sokszorosított szlovák példányait Fábryék levélként, az alábbi sorok kíséretében küldték el a „cseh és szlovák értelmiség címére" — a szöveget itt magyar fordításban közlöm —: „Mélyen tisztelt Uram, mellékelten megküldöm Önnek ezt a hosszú levelet és kérem Önt, hogy ne tagadja meg az elolvasását. Eredetileg a sajtóban akartam megjelentetni, de a szlovákiai magyar írónak erre ma nincsen lehetősége. Ezért választottam ezt a módszert, hogy mégis eljusson azokhoz, akiknek címeztem. Kiváló tisztelettel: Fábry Zoltán, Stósz, Kassa mellett.”) A következő, A vádlott megszólal történetének rekonstruálása szempontjából igen fontos levél keletkezésének ideje: 1947. február 13. Ebben engedélyezi ugyanis Fábry művének magyarországi kiadását (a fentebb említett részlet az Új Otthonban három nappal később jelent 10
