A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-17 / 33. szám
FRANCOIS SOUCHON Ügyes fickó vagyok Először is engedjék meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Michael Delaporte és harmincesztendös vagyok. Mind ez ideig nőtlen maradtam és általában azt sugdossák a hátam mögött, hogy ügyes, talpraesett fickó vagyok, akire szép jövő vár. Tulajdonképpen akkor kezdték erplegetni azt a bizonyos „szép jövőt”, amikor Georges Rosati felkarolt. A müanyaggyáros Lille város egyik leggazdagabb emberének számított. Az első pillanatban felmértem a helyzetet. A cég a tönk szélére jutott. Ezzel nem mondtam semmi újat, hiszen Rosati is érezte, hogy bizony valami nem stimmel a kréta körül. A felesége halála után a gyáros alkoholba fojtotta nagy bánatát és az üzletnek befellegzett. Öreg volt, tele előítélettel mindaz iránt, ami korszerű ... fafejűsége páratlan. Bennem duzzadt az erő. Egyesek szerint erőszakos természetemnek köszönhettem mindent. A célom az volt, hogy megnyerjem Rosati bizalmát és valahogy elrendezzem a dolgokat a gyárban. Mit tagadjam? A gyáros leánya is megtetszett. Talán ezzel kellett volna kezdenem, de most rátérek a lényegre. Rosati őrülten szerette tizenkilenc esztendős leányát és féltékenyen — szinte betegesen — vigyázott minden lépésére. Mireille minden tekintetben megfelelt az ízlésemnek és a tervemnek. Halk szavú volt és romantikus. Mint egy alvó tündér, úgy repdesett az édesapja és a szigorú nevelönö között. A villában — a város szélén laktak — Mireille jelentette a tavaszt. Előbb őt kellett táncba vinni. Egymás kezét fogtuk és sokat sétáltunk a parkban. Végül a városba is kimerészkedtünk, de minderről a papa semmit sem sejtett. Egyre gyakrabban találkoztunk. Az ökör is láthatta, hogy a leánynak tetszem, és alig várja a házassági ajánlatot. Csak a papájával gyűlhet meg a bajom, tudtam, de nagy bátran színt vallottam. Az öreg éppen jó hangulatban kortyolgatta a bort, amikor tapintatosan a tárgyra tértem. Beszéltem az érzéseimről és Mireille-röl, de Rosati az első mondat után félbeszakított. — Várjon — mondta gorombán —, ne folytassa. Mindent értek. Mireille-t nem magának szántam, tehát kopjon le róla. Jól vésse az agyába, amit mondtam, ha a gyárban szándékozik maradni Értjük egymást? Elhallgattam, de azon az estén úgy dühöngtem, mint a vadkan. Mireillenek volt kulcsa a lakásomhoz, tehát még aznap felkeresett. Mindent elmondtam, de Mireille nem verte magát a padlóhoz, hanem elkezdett sírni, mint egy kisgyerek. Kiötlöttem valamit: elrabolom, botrányt csapok, tudom is én, hogy mit csinálok, de az öregnek a nyakára teszem a kést. — Neked is jogod van a boldogsághoz — súgtam Mireille fülébe. — Azonnal költözködj a lakásomba. Ekkor belátja majd, hogy hozzám vonzódsz és áldását adja a frigyre. Mireille rémülten nézett a szemembe. — Elhagyni a papát? Te megörültél! Szüksége van rám, szeret engem. Nem hagyom el öt semmiért és senkiért. Öt elhagyni? Soha, soha! A legszívesebben képen töröltem volna, de tudtam, hogy ezzel nem töröm meg a leányt. Ekkor elhatároztam magamban, hogy az öreget egyszerűen hidegre teszem. A leánynak a tervről egy szót se szóltam. A gyanút semmiképpen sem tereltem magamra. Mireille álomvilágban él. Maradjon ott a rózsaszínű felhők között. A gyanúnak még az árnyéka is elkerüli Michel Delaportét, uraim és hölgyeim, hiszen az öreg szerencsétlenség áldozata lesz. Ügyes fickó vagyok, mi? A vén Rosati részegen is beül a kocsiba és azon a végzetes éjszakán — a boncolás során minden kiderül — nekihajtja valaminek a Senatort. Ez minden... Szerdán este találkoznunk kellett egyik ügyfelünkkel. Egy előkelő vendéglőben üljük majd körül az asztalt. Tulajdonképpen én beszéltem meg a találkát 19.30-ra. Miért? Elmondok mindent. A rádió 23 órakor helyszíni közve—titést ad az ökölvívó világbajnokságról. Ez a közvetítés lesz az alibim, de csak abban az esetben, ha fültanúja leszek mindannak, ami a szorítóban történt. Minden lehallgatható egy magnetofon segítségével, nincs igazam? Este hat órakor a lakásomon átöltöztem. A rádióra rákapcsoltam a magnetofont. Néhány perccel 23 óra előtt a gép önműködően bekapcsol és a korongok elkezdenek forogni. Egy percet sem késtem. Rosati gyorsan lehajtott néhány pohárkával — ezúttal méregerős gint ivott — és nem volt nehéz leitatni. A vacsora után hullarészegen motyogott valamit a feleségéről. A vendégünk mindent látott, tehát az üzlettárs lesz az ügyben a koronatan ú. Pontosan 22.30-kor elváltunk. Az ügyfél taxit hívott és azt mondta, hogy a szállodába viteti magát. Rosati tántorgott. Óvatosan a gépkocsihoz vezettem. A volán mögé ültem és a gazdám a következő pillanatban a váltamra zuhant. Elhelyeztem az ülésen. Ha meglátott valaki, meglátott. Azt vallom majd, hogy egy ideig én vezettem, de Rosati kiragadta a kezemből a volánt, mert sietett haza. Engem kidobott alcocsiból. A gazda a gazda, tehát engedelmeskednem kellett. Nagy nehezen sikerült elhagyni a várost. Az aszfalt síkos volt és ez a körülmény is az én malmomra hajtotta a vizet. A Senator órájára néztem: 22.55. A lakásomban a magnószalag elkezdett forogni. Rosati aludt. Tíz perc múlva letértem az útról. A völgyben néma csönd. A keskeny autóúton vezettem a kocsit. A villa felé tartottunk. Hirtelen lefékeztem. A kabátom felső zsebéből előrántottam a franciakulcsot és azzal vágtam kupán az öreg öszvért, majd a helyemre ültettem. A volán mögé. Újra begyújtottam a motort és alaposan meglöktem a kocsit. Néhány pillanatig a Senator mellett szaladtam és fél kézzel a volánba kapaszkodtam, de félreugrottam abban a pillanatban, amikor a gépkocsi lecsúszott az aszfaltról. M egveregettem a saját váll am at: ügyes fickó vagyok. Az a nagy dög Senator egynéhányszor megfordult a tengelye körül. Micsoda tánc. Haláltánc — ha úgy tetszik. A kerekek átkozottul csikorogtak. Ezután elült minden zaj. Szélsebesen a kocsihoz futottam, hogy pontot tegyek az ügy végére. Az égő gyufaszálat a motorba dobtam, amely mellett a tartályból már szivárogni kezdett a benzin. Tiszta munka. A lángok azonnal felcsaptak ... majd egy hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt. Ijedten futottam valamerre és felbuktam egy sziklán, de azonnal feltápászkodtam. Vísszaloholtam az útra és egy fa mögül terepszemlét tartottam. Sehol senki. Az eső is elállt és hideg szél fújdogált a völgyben. Most pedig, drága fiam, siessünk haza. • Csak a városban vettem észre, hogy sáros vagyok, de szerencsére senki sem látott meg. A hídon a franciakulcsot bevágtam a hullámokba. Otthon majd letörlöm a sarat a nadrágomról és a kabátról, a tus alá állok és lehallgatom a magnószalagot. Végül is tudnom kell, hogy van-e a franciáknak új világbajnokuk... Nem találkoztam senkivel. A házvezetőnő ilyenkor az igazak álmát aluszsza a macskák között. Gyorsan fellopakodtam a lépcsőkön. Nesztelenül ajtót nyitottam és besurrantam a szobába. A nappaliba siettem, hogy kikapcsoljam a magnetofont és ekkor földbe gyökeredzett a lábam. Az egyik karosszékben Mireille foglalt helyet. Szelíden nézett rám, de ugyanakkor ijedtnek is látszott. Mellette egy bőrönd. Az isten verje meg. Mireille éppen ezen az éjszakán határozta el, hogy mégis elhagyja a papáját és hozzám költözik. Különleges horoszkóp Általános jellemrajz Vízöntő (I. 21.-II. 19.) A Vízöntő a legritkább embertípus. Valamennyi jel között legkevesebb Vízöntő ember születik a Földön. Szereti a művészetet, a tudományt, minden érdekli ami szokatlan. Nagy benne a megismerési vágy, bele akar hatolni a természet titkaiba. Idealista, lelkesedésre hajló, képzelöereje határtalan magasságokig ragadja és valódi alkotóművészetre képesíti. Türelmes, tapintatos, becsületes, megbízható. Környezetét rendkívül ügyesen, teljesen észrevétlenül befolyásolja. Nagy az igazságérzete, ezért jó közvetítő, békítő, szerény és mértékletes modora lekötelező. Emberismerete szinte látnoki, belelát a vesékbe, megérzi más ember terveit, szándékait. Nagyon finom érzésű, eszmevilága eltér a mindennapitól és ezért az emberek csak ritkán képesek megérteni. Miként a víz, bármilyen felületen, vagy edényben rögtön egyenletesen helyezkedik el, bármilyen formába öntsék is, éppen így a Vízöntő ember is kitűnő alkalmazkodó. Szeretetreméltó és társaságkedvelő, annak ellenére, hogy van benne valami visszavonultság is, egyedüllétre hajtó kényszer. Nagy a szellemi függetlensége. Szereti, ha elismerik, de messze áll tőle, hogy nevét népszerűsítsék. Nem hagyja magát kalandokba csábítani. Az emberek ezért gőgösnek tartják, holott csak távoltartja magát az eseményektől, barátságosan visszautasító, csendesen gúnyolódó mosollyal. Mivel a kivárás embere, szándékait nem árulja el. Könnyen felindul, de hamar le is higgad, megbocsát és visszatér víg kedélye. Melankóliája abban nyilvánul meg. hogy majdnem mindig hordoz szívében egy állandóan motoszkáló csendes fájdalmat. A legönzetlenebb típus, teljesen átlátszó, mégis álarcot merevít magára, embertársai nehezen értik meg tökéletes önzetlenségét, nemes jóakaratát és emberszeretetét. Néha sokkal könynyelmübb, mint anyagi ereje engedné. A Vízöntő ember szerelme bizonyos fokig mindig szellemi, esztétikai alapokon nyugszik. A partner jellemét, lelkületét kutatja, állandóan új és új tulajdonságokat akar benne felismerni. Néha elszomorodik, ha már valami érdekeset nem talál benne. Sokkal inkább a barátkozásra, barátságra van beállítva, mint a szerelemre. Ezért szánja el magát olyan nehezen a házasságra is. Szerelme nem érzelgős, inkább szórakozás vagy játék, hogy újabb embereket ismerjen meg. A Vízöntő nő szívesen játszik a férfiakkal, a változatosság szórakoztatja. Ezt nem is lehet tőle rossz néven venni, hiszen a karnevál gyermeke. Ki nem állhatja a mindennapos, kitaposott, közönséges utakat. Inkább könynyelmü, mint szenvedélyes, de sohasem sülylyed a sárba. Házasságra a középrendü típus a legmegfelelőbb, mert kitűnő alkalmazkodóképessége lehetővé teszi a harmonikus együttélést. A magasabbrendü típus is igen jó házastárs. aki mélyen tud szeretni és társához hű marad. Néhány híres ember, akinek a születésnapja a Vízöntő jelébe esik: Nagy Sándor görög hadvezér, Galilei, Kopernikusz, Mozart, Schubert, Darwin, Mendelssohn stb. 23
