A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-17 / 33. szám
SIKETR\JD (Tetrao urogallus) Díszes, hegyvidéki, erdei madár. Az ivarok színre és nagyságra ugyancsak különböznek. A siketfajdkakas fényes palaszürke tollruhájú, melle zöldeskék árnyalatú, nyaka eleje és a 18 tollat számláló farka fekete. Csőre erősen hajlott s ragadozómadárszerű. A siketfajdtyúk termetre kisebb s tollazata dísztelen. Egyszerűen szürkés, illetve rozsdabarna árnyalatú. A pulyka nagyságú kakas röpte nehézkes és zajos. Elterjedése Európa és Ázsia tajga-zónájába esik. A Skandináv-félszigettől kezdve egészen a szibériai Lena folyóig előfordul. Európában a Pireneusok, az Alpok és a Kárpátok magashegységi erdeiben vannak számottevő populációi. Állandó madár. A kakas magányos remete-életet él s csak a tavasz beálltával keresi fel a gyengébb nembeliek társaságát. Április folyamán fékeveszettül hatalmába keríti a szerelem. Ezt a nevezetes időszakot a vadászjrodalom „dürgésnek" nevezi. A siketfajdkakas dürgőhelyét rendszerint egy-egy kimagasló bükk- vagy fenyőfán választja ki. Kora hajnalban, még pirkadat előtt kezdi először lassú majd mindig gyorsabbodó „tak-tak-tak" szózatát. Ezt többször ismétli, majd türelmetlenül szaporázza, míg végül is a szerelmi ének „kliköp-kliköp-kliköp" szólamban csúcsosodik ki. Ez utóbbi pillanatban siket a szó soros értelmében és éppen ezt az önkívületi állapotot hasnálják ki vadászaink, hogy a közelébe férkőzzenek. Nem mindennapos élmény a titokzatos hajnali megvilágításban az elörenyújtott nyakkal, alácsüggesztett szárnyakkal és legyezőszerűen széttárt farokkal díszelgő siketfajdkakast megfigyelni. A dürgés alatt a tyúkok az erdő talaján várják urukat. A poligám életet élő kakasnak 4—5 nősténye van. A dürgési idő leteltével a kakas szerepe véget ért s megkezdődik a faképnél hagyott tyúkok fészekrakása. A fészakaljak májusban 6—10 sárgásbarna alapszínű, meglehetősen nagy tojást tartalmaznak. Egyhónapos kitartó kotlás után kelnek ki a gesztenyebarna-pihés csibék. A siketfajd sikeres szaporodását nemcsak a ragadozók hanem a meglehetősen zord éghajlati viszonyok is gyakran veszélyeztetik. A májusi hózáporok, a hosszabb esőzések sok fészekaljat, illetve kikelt fiókát tönkretesznek. A csibék hőszabályozó rendszere nem tökéletes — ez különben vonatkozik minden madárfiókára — ezért szükséges, hogy esős, hideg időben a szülő melengesse őket. Huzamos esők idején sok fióka lehűl, éhen pusztul. A siketfajd táplálékát nyáron az erdő talajáról szedi. Étlapján főleg vegetáriánus koszt szerepel: zöld növényi levelek, bogyók, magvak. Jelentős a rovartáplálék is. A fiatal csibék előszeretettel szedegetik az anyjuk által kikapart erdei-hangya tojásokat, álcákat. Mint minden tyúkféle madárnál, úgy a siketfajd zúzájában is felhalmozódnak apró kavicsok (gasztrolitok), melyek segítik a keményebb növényi táplálék megőrlését, illetve megemésztését. Télen a siketfajdok a hólepte erdőn már nem tudnak a talajról táplálkozni. Ekkor áttelepszenek a fákra s kizárólag azok rügyeit, fenyőfák zsenge tűleveleit fogyasztják. A siketfajd közeli rokona a kisebb termetű nyírfajd (Lyrurus tetrix). Jellegzetessége a lant alakú farka. Előfordulása nálunk főleg a tőzeglápos helyekre (Árva megye, Tátraalja), illetve az erdőzóna feletti havasi legelőkre korlátozódik. Dürgése vadásznyelven „csukukkolás" másképpen történik mint a siketfajdnál. Nászéneke a „kli-köp-ki-köp" szótagok után felgyorsuló „siki-ski-ski" hangok inkább a köszörű nyikorgására emlékeztet. Érzelmei közben farkát legyezőszerűen szétterpeszti, szárnyait alácsüggeszti. A nyírfajd is poligám életet él. Háremével csak a nász alkalmával törődik. Mind a siketfajd, mind a nyírfajd állomány Szlovákiában az utóbbi időben annyira megfogyatkozott, hogy vadászatuk (április 1. — május 15. között) csak külön engedéllyel lehetséges. STOLLMANN ANDRÁS -Fotói S. Harvančŕk
