A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-17 / 33. szám
Magyar égtájak Ephraim Kishon (Kishont Ferenc) SZEMESNEK Ál I A VILÁG — Efrájim — kérdezte az asszony —, szép vagyok én? — Igen — feleltem, — miért? Csakhamar kiderült, hogy a kicsike már hosszú idő óta, foglalkozik ezzel a problémával. Tudja ö jól, jelentette be, hogy nincs rajta semmi különös, de azért feltétlen van benne valami, különösen, hangoztatta, ha nem volna szemüvege... — Szemüveges asszony — mondta —, olyan az, mint a préselt virág ... Ezt, persze, olvasta a kicsike valahol. Egy újsághirdetésben olvasta, a kor legdöntőbb technikai újításával kapcsolatban, amelyet úgy hívnak, hogy „contact lens". Csuda nagy divat ez most az egész világon, két kis üveglencse, csupán öt milliméteres átmérővel, amelyet egyszerűen be kell tenni a szembe és Íme, a társadalom nem sejt semmit és a ragyogó szemek mindent látnak, valami nagyszerű dolog, különösképpen rövidlátó színésznők, kosárlabdázók és férjezetten hajadonok részére. Már az országban is elterjedt. „Egy haifai maneken — mesélik nekem barátnői —, csak néhány hónappal ezelőtt kezdte a mikro-lencséket hordani és ma már egy fess dél-amerikai milliomos elvált felesége .. Mindenki ajánlja a csodalencséket. Le a régi, elavult, kényelmetlen szemüvegkeretekkel, amelyek válaszfalat képeznek közöttünk és a szép női szemek között. — Megkaptam egy szakértő címét — így a kicsike —, jössz velem ? — Én? — Talán nem számodra akarok szép lenni?... A szakértőnél találtunk vagy ezer kuncsaftot a váróteremben, nagyrészük már igen otthonos volt a mikrolencsék használatában. Egyesek annyira hozzászoktak, hogy nem is tudják már, vajon most benn vannak-e a lencsék, vagy sem. Valószínűleg azért jöttek az optikushoz, hogy ezt tisztázzák, mi más okuk lehetne? Egy középkorú úr éppen demonstrálta, milyen könnyedén helyezi a kis üvegdarabot a szemébe: először ráteszi az ujja hegyére, aztán, íme, egyenesen a szemgolyó felé közelíti és a szeme meg se rebben, amikor — hopp! — hol van a lencse? Leesett a padlóra! Nem mozdulni! Nem mozdulni! ... Felhasználtuk a zűrzavart és beosontunk a szakértőhöz. Fiatal, szimpatikus optikus volt, tele hittel és lelkesedéssel, igazi optimista. Mindez igen egyszerű — magyarázta nekünk —, a szem fokozatosan hozzászokik az idegen testhez és csakhamar természetessé válik a dolog ... — Pillanat — szóltam közbe —, milyen hamar? — Attól... függ . .. A szakember néhány pszichoszomatikus vizsgálatot eszközölt és megállapította, hogy nejem szemhajlata különösen alkalmas mikrolencse viselésére. Ő is bemutatta, miképpen helyezzük el az üveget mutatóujjunk segítségével a szemgolyó közepére és miképpen vesszük ki újból hat óra múltán, egyetlen könnyű kézmozdulattal. Az asszony nehezen lélegzett, de a szépségért minden áldozatra kész volt. Pontosan egy hét múlva, intim háziünnepség keretében, megkapta a saját, jólcsiszolt mikrolencséit, tetszetős plasztiktokban, potom 300 izráeli font lefizetése ellenében. Még aznap megkezdte a fokozatos hazzászokást, az utasításoknak megfelelően: az első nap 15 percig, a második nap 20 percig, a harmadik nap ... A harmadik? Hol vagyunk mi a harmadiktól? Vagyis, ez idegkérdés, kezicsókolom. Az asszony leöblítette a lencséket, ahogy az elő van írva, ráültette az ujja hegyére, azután közeledni kezdett vele a szemgolyó felé, mintha vádolná. J'accuse! Erre mi történik, kérem? Az ujj nö, nő, mint a moziban, míg aztán a végén olyan óriási lesz, hogy az valami szörnyű. — Efrájim — rebegi az asszony — én félek az ujjamtól... Oda se neki, biztattam a kicsikét, ha másért nem, akkor a háromszáz fontért érdemes folytatni. Az asszony összeszedte magát, halálraszántan bandzsított a közeledő ujjhegy felé és — hopp! — amikor az ujj beérkezett, félreszaladt a tekintete és a lencse cuppanva rátapadt a szemfehérjére. Sosem volt mesterlövész a kicsike, meg kell hagyni. Jó félórába telt, amíg a lencsék lomhán rágördültek a pupillára. De akkor aztán nagyszerű volt! Nincs szemüveg és ugyanakkor a szem megőrzi természetes szépségét, ragyogását, valóságos csoda! Természetesen, voltak még bizonyos kísérőjelenségek, vagyis, hogy a fejizmok ideiglenesen megbénultak, az arc a plafon felé meredt, hogy ezáltal lehetővé váljék nejem részére pislogás nélkül kikukucskálni az úgyszólván teljesen leeresztett szemhéj alól. A pislogás ugyanis még nem ment. Az igazat megvallva, a lábujjaknak legkisebb mozdulata is a szent inkvizíciót megszégyenítő kínokat okozott nejemnél. Az asszony ott ült a széken, mint egy mélyenhűtött ponty, mozdulatlanul és csak a könynyek záporoztak égnek meresztett szemeiből. Negyedóra leteltével pánikszerűen távolította el a lencséket... Vagyis eltávolította volna. Azok ugyanis kitűnően érezték magukat a pupilláin. A szerencsétlen asszony félőrülten próbálta kikaparni őket, ahogy azt a fiatal szélhámos tanította, de azok nem hátráltak egy tapodtat sem. — Mit ülsz itt és bámulsz?! — süvítette a kicsike, mint egy csapdába esett menyét. — Csinálj valamit! Csinálj valamit! ... Én is fel voltam indulva. Végső fokon miattam szenved szegényke. Kapkodva kutattam a fiókokban valami segédeszköz után, de csak egy használt harapófogót találtam. És ő sír, az istenadta. Fáj, kajabálja, fáj! Felhívtam a mentőket : — Segítség! — üvöltöttem. — Két mikrolencse beleesett a feleségem szemébe, azonnal kiszállni! — Drága uram — igy a mentők —, menjen az optikusához. Levittem az asszonyt a vállamon az autóhoz és elrobogtunk a szakértőhöz. Fél pillanat alatt elegánsan kiszedte az üvegeket. Első napnak nem rossz, mondta, folytatni fokozatosan. Ezenkívül adott nekünk ajándékba egy kis gumipumpát is, amely hasonlít arra, amivel a bedugult lefolyókat szokták tisztítani, csak természetesen, sokkal kisebb. Ezt az apró pumpát hozzá kell tapasztani a pupillán lovagló lencséhez, vákuum jön létre és minden különösebb nehézség nélkül levehető ... Nejem felbátorodva folytatta a kísérletezést a mikróval. Sosem hittem volna, hogy az emberi szem mikre képes. Minden reggel, pontosan tíz órakor. VIRÁG BARNA: A kéj és a fájdalom mert Nagy terpeszkedő rák a hatalom itt Vízöntő És gyakran fertőz és süket Trónjához az oroszlánnak Nem jut el jaj-szó — emberi hang — ... És elmerülsz Hát most mondd meg anyám Mint a halak szótlanul Themisz mérlegén mennyit nyom A hallgatás mélyeibe „Ne szólj szám..." hallgatásunk A rend törvényeit figyelni S hogyan bírjuk S egymás szív-hápogását A kétely skorpió fullánk jak Hogy ne fakuljunk el És ne fulladjunk meg A malomkő-nehéz áramlatok örvényeiben A közöny sűrűjében Mit indulatos kos-szarvain Lángszakállú bakok Lebegtet az önzés vagy Lázálmaitól űzötten... Máshol az arénák kegy-kedvének ... És én is Odavetett bika-konc Maradjak vízöntő Szoborrá torpanását látod A forrást kínálni Esélytelenségében az eszelősség ellen És senki se köpje ki Amit ikrekként párosít Szívemet... 12
