A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-17 / 33. szám

SZAFARI-PARK! Hírlapírói szenzációnak sem rossz, így rögtön írásom legelején papírra ve­tem a lényeget: aki kíváncsi, az Közép- Európa kellős közepén — talpalatnyi Afrikára lelhet! Egészen pontosan: Bécstöl és Po­zsonytól egyaránt 30—30 kilométerre, az ausztriai Gánsendorfban, ahová a bergi osztrák—csehszlovák határátke­lőhelyről Hainburgon, Schlosshofon, Lasseén és Obersiebenbrunnon át lehet eljutni; s ahol a 680 ezer négyzetmé­ternyi Szafari-parkban olyan természe­tességgel nyúl be a nyitott autóablakon ormányával az elefánt, mint ahogy a fegyelmezetlenebb autós szokta ugyan­itt kihajítani az almacsutkát... Nem a riporter, hanem a korábbi rendszer szégyene, hogy eleddig bizony nem ismer(het)tük ezt a sok élményt kínáló Szafari-parkot, ahová Bécs Déli­pályaudvaráról esztendők óta félórán­ként gyorsvonat indul; s amely tulaj­donképp fordítottja az élő múzeumnak számító hagyományos állatkertnek, hi­szen itt az oroszlánok, a tigrisek, a vízilovak, a tevék, a zebrák, a struccok, a zsiráf és a többi állat is teljesen szabadon jár-kel — a látogató viszont „guruló ketrecébe", azaz az autójába vagy a szafaribuszba zárva utazgat a parkon át.. . Eközben a világ, de főként Afrika ezernyi tájának több mint 650 állatát figyelheti, fényképezheti, filmez­heti közvetlen közelről. Ismétlem, nem a riporter bűne, hogy olvasóinak zömével egyetemben eled­dig mitsem tud(hat)ott erről a vadas­parkról, amely az 1972 nyarán tartott kapunyitás óta évről évre mindig virág­vasárnaptól október utolsó vasárnapjá­ig, délelőtt fél tíztől sötétedésig tart nyitva, szünnap és ebédszünet nélkül! Hogy mostanában viszont mekkorát változott a világ, azt mi sem bizonyít­hatná jobban, mint például az, hogy a Szafari-park irodájában egy olyan fiatalasszony fogadja mosolyogva a kí­váncsi újságírót, akiről néhány percnyi társalgás után kiderül: ő szintén pozso­nyi, az idei esztendő tavaszáig a Kijev­­szálló alkalmazottja volt. Murinová asz­­szony, mert így hívják a szóban forgó hölgyet, németül, magyarul, szlovákul és ki tudja hány nyelven beszél még kitünően; s naponta ingázik Pozsony meg Gánsendorf között. Ö is egyike azoknak, akiket a Szafari-park tulajdo­nosa és igazgatója: Edwin Wiesinger — élve az új idők új lehetőségeivel — ebben a szezonban Ausztria határain túlról alkalmazott. Hogy nem ö itt az egyetlen külföldről szerződtetett mun­kaerő, az onnan sejthető, hogy gépko­csim rendszámtáblájára pillantva szlo­vákul szólított meg a Szafari parkolójá­nak forgalmát irányító legényke; de ha­sonló nyelven társalgott egymással a vadaspark szuvenírboltjának két eláru­sítója is — miközben jómagam a szoci­alista boltok jobbára üres polcainak kínálatán nevelkedve azon ámuldoz­tam, hogy itt, a Szafari kellős közepén a képeslaptól a babapelenkáig és az afri­kai népművészeti'tárgyaktól a csinos pólóingig szinte bármi megvásárolható. Igaz, az árakat nem az én, többnyire a feketepiacon szerzett valutaellátmá­nyomhoz mérték... Egyébként jó, hogy fordult egyet a világ kereke és legalább utazgatnunk lehet „innen — oda", mégha költekez­ni nem is tudunk különösebben. Jó, mert aki az állatokat szereti, annak laposabb zsebbel is érdemes elruc­cannia Gánsendorfba. Indoklom is rög­vest, hogy miért?! Például azért, mert itt úgy elröppen négy-öt óra, hogy az ember észre sem veszi... Aligha kell részleteznem, hogy a Szafari-park már önmagában is élmény; ám a belépő­jegy árában a Kalandpark meglátogatá­sa is benne foglaltatik. A Kalandpark az a hely, ahol — akár egy forgószínpadon — valami más, valami újabb kezdődik. A szabadtéri színpadon például fóka­műsor, a játszótéren barnamedve-is­­kola, a dzsungelpavilonban papagáj­­revű és óriáskigyó-parádé van; a cirku­szi sátor alatt pedig BMX-sztárok és gördeszka artisták adnak műsort. De mindezen kívül van itt úgynevezett „si­mogató állatkert" is, ahol törpekecs­kékkel, bárányokkal, szamarakkal és egzotikus kisállatokkal barátkozhatnak a gyerekek. Mindez és még sok minden más a Szafari-park elölről, az autókból és a sétányok felől szemlélve. Hasonlóképpen érdekes ez a vadas­park hátulról, pontosabban : a háttérin­formációk felöl szemlélve. Kevesen sejtik például azt, hogy csak a vastag­­börüek (az elefánt, az orrszarvú, a vízi­ló) naponta 400 kg szénát, 50 kg ke­nyeret, 70 kg zabot, 45 kg répát esz­nek meg, s mindehhez még különböző zöldségeket és gyümölcsöket is fo­gyasztanak. Jó étvágyuk van a nagyra­gadozóknak is, hiszen az oroszlánok és a tigrisek naponta 350 kg húst falnak föl... Ugyancsak a hirháttérhez tarto­zik, hogy megfordult már itt Elisabeth Taylor, Diana Rigg, Harold Prince, Franz Klammer, Niki Lauda, sőt Abu Dhabi sejkje is. Őszintén szólva nem csodálom, hogy ellátogattak a gánsendorfi Szafa­riba! Csakhát nekik nem jelentett gon­dot az, ami a magamfajta turistának annál több fejtörést okoz. Nevezetesen az, hogy a belépődíj e szafari- és kalandparkba, illetve annak minden műsorára személyenként 130 shilling a felnőtteknek és 75 a gyerekeknek. Nyári csábításnak azonban Így is megéri! MIKLÓSI PÉTER Fotó: František Rakovský 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom