A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-17 / 33. szám
SZAFARI-PARK! Hírlapírói szenzációnak sem rossz, így rögtön írásom legelején papírra vetem a lényeget: aki kíváncsi, az Közép- Európa kellős közepén — talpalatnyi Afrikára lelhet! Egészen pontosan: Bécstöl és Pozsonytól egyaránt 30—30 kilométerre, az ausztriai Gánsendorfban, ahová a bergi osztrák—csehszlovák határátkelőhelyről Hainburgon, Schlosshofon, Lasseén és Obersiebenbrunnon át lehet eljutni; s ahol a 680 ezer négyzetméternyi Szafari-parkban olyan természetességgel nyúl be a nyitott autóablakon ormányával az elefánt, mint ahogy a fegyelmezetlenebb autós szokta ugyanitt kihajítani az almacsutkát... Nem a riporter, hanem a korábbi rendszer szégyene, hogy eleddig bizony nem ismer(het)tük ezt a sok élményt kínáló Szafari-parkot, ahová Bécs Délipályaudvaráról esztendők óta félóránként gyorsvonat indul; s amely tulajdonképp fordítottja az élő múzeumnak számító hagyományos állatkertnek, hiszen itt az oroszlánok, a tigrisek, a vízilovak, a tevék, a zebrák, a struccok, a zsiráf és a többi állat is teljesen szabadon jár-kel — a látogató viszont „guruló ketrecébe", azaz az autójába vagy a szafaribuszba zárva utazgat a parkon át.. . Eközben a világ, de főként Afrika ezernyi tájának több mint 650 állatát figyelheti, fényképezheti, filmezheti közvetlen közelről. Ismétlem, nem a riporter bűne, hogy olvasóinak zömével egyetemben eleddig mitsem tud(hat)ott erről a vadasparkról, amely az 1972 nyarán tartott kapunyitás óta évről évre mindig virágvasárnaptól október utolsó vasárnapjáig, délelőtt fél tíztől sötétedésig tart nyitva, szünnap és ebédszünet nélkül! Hogy mostanában viszont mekkorát változott a világ, azt mi sem bizonyíthatná jobban, mint például az, hogy a Szafari-park irodájában egy olyan fiatalasszony fogadja mosolyogva a kíváncsi újságírót, akiről néhány percnyi társalgás után kiderül: ő szintén pozsonyi, az idei esztendő tavaszáig a Kijevszálló alkalmazottja volt. Murinová aszszony, mert így hívják a szóban forgó hölgyet, németül, magyarul, szlovákul és ki tudja hány nyelven beszél még kitünően; s naponta ingázik Pozsony meg Gánsendorf között. Ö is egyike azoknak, akiket a Szafari-park tulajdonosa és igazgatója: Edwin Wiesinger — élve az új idők új lehetőségeivel — ebben a szezonban Ausztria határain túlról alkalmazott. Hogy nem ö itt az egyetlen külföldről szerződtetett munkaerő, az onnan sejthető, hogy gépkocsim rendszámtáblájára pillantva szlovákul szólított meg a Szafari parkolójának forgalmát irányító legényke; de hasonló nyelven társalgott egymással a vadaspark szuvenírboltjának két elárusítója is — miközben jómagam a szocialista boltok jobbára üres polcainak kínálatán nevelkedve azon ámuldoztam, hogy itt, a Szafari kellős közepén a képeslaptól a babapelenkáig és az afrikai népművészeti'tárgyaktól a csinos pólóingig szinte bármi megvásárolható. Igaz, az árakat nem az én, többnyire a feketepiacon szerzett valutaellátmányomhoz mérték... Egyébként jó, hogy fordult egyet a világ kereke és legalább utazgatnunk lehet „innen — oda", mégha költekezni nem is tudunk különösebben. Jó, mert aki az állatokat szereti, annak laposabb zsebbel is érdemes elruccannia Gánsendorfba. Indoklom is rögvest, hogy miért?! Például azért, mert itt úgy elröppen négy-öt óra, hogy az ember észre sem veszi... Aligha kell részleteznem, hogy a Szafari-park már önmagában is élmény; ám a belépőjegy árában a Kalandpark meglátogatása is benne foglaltatik. A Kalandpark az a hely, ahol — akár egy forgószínpadon — valami más, valami újabb kezdődik. A szabadtéri színpadon például fókaműsor, a játszótéren barnamedve-iskola, a dzsungelpavilonban papagájrevű és óriáskigyó-parádé van; a cirkuszi sátor alatt pedig BMX-sztárok és gördeszka artisták adnak műsort. De mindezen kívül van itt úgynevezett „simogató állatkert" is, ahol törpekecskékkel, bárányokkal, szamarakkal és egzotikus kisállatokkal barátkozhatnak a gyerekek. Mindez és még sok minden más a Szafari-park elölről, az autókból és a sétányok felől szemlélve. Hasonlóképpen érdekes ez a vadaspark hátulról, pontosabban : a háttérinformációk felöl szemlélve. Kevesen sejtik például azt, hogy csak a vastagbörüek (az elefánt, az orrszarvú, a víziló) naponta 400 kg szénát, 50 kg kenyeret, 70 kg zabot, 45 kg répát esznek meg, s mindehhez még különböző zöldségeket és gyümölcsöket is fogyasztanak. Jó étvágyuk van a nagyragadozóknak is, hiszen az oroszlánok és a tigrisek naponta 350 kg húst falnak föl... Ugyancsak a hirháttérhez tartozik, hogy megfordult már itt Elisabeth Taylor, Diana Rigg, Harold Prince, Franz Klammer, Niki Lauda, sőt Abu Dhabi sejkje is. Őszintén szólva nem csodálom, hogy ellátogattak a gánsendorfi Szafariba! Csakhát nekik nem jelentett gondot az, ami a magamfajta turistának annál több fejtörést okoz. Nevezetesen az, hogy a belépődíj e szafari- és kalandparkba, illetve annak minden műsorára személyenként 130 shilling a felnőtteknek és 75 a gyerekeknek. Nyári csábításnak azonban Így is megéri! MIKLÓSI PÉTER Fotó: František Rakovský 4
