A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-25 / 21. szám

Magyar égtájak

Ferdinándy György írásai elé

Ferdinándy György írásaival a magyarországi sajtóban már korábban is találkozhattunk, bár ritkán. Tavaly nyáron, a Hatvan közelében rendezett „nemzetközi" magyar irótalálkozón, amikor arra a kérdésre kellett volna választ találni, hogy „Mit ér az ember, ha magyar?", személyesen is megismerhettem Ferdinándy Györgyöt, a Puerto Ricóban élő és alkotó írót. Ferdinándy György 1935-ben született, tanulmányait Budapesten kezdte, de

1956-ban, a forradalom leverése után elhagyta Magyarországot. Ezt követően különböző fizikai munkák mellett a strasbourgi és a párizsi egyetem hallgatója volt, s 1969-ben Strasbourgban irodalomtörténészi diplomát szerzett. Közel egy évtizeden át a Szabad Európa Rádió irodalomkritikusaként tevékenykedett. Több regényt írt francia nyelven. Főbb müvei: Látószeműeknek (versek). Futószalagon (elbeszélések). Valenciánál a tenger. Mám mutte mető (kisregények) A vadak útja (elbeszélések)

Ferdinándy György jelenleg a Puerto Rico-i egyetemen a humán tudományok rendes tanára. GÁL SÁNDOR

te)üü

Acélszürke bakelit, fényesre fagyott.

Feszülő fehér bőr, görcsbe merült ujjpercek, tapadó lila köröm. Kormány.

Nem mozdul: a pálya nyílegyenes. Kilométeróra, sebességmutató. Mozdulatlan az is. Bádog hamutartó, enyhén remegő. Pereg, kavarog a hamu.

Gáz. Mozdulatlan, néma rohanás. Lila köd: sebesség bádogozza az ablakot.

Kajla visszapillantó tükör: fekete vonalat festett a szeme alá valaki. Félrecsavarta. Azóta nem pillant vissza sehová.

Kulcscsomó, térkép, cigaretta. A vezető mellett üres az ülés.

A tükör nyelére akasztva, fekete cérnán táncol a Troli. Tenyeres-talpas báb, anyaszült meztelen, vörös kóchaja láng.

Kerek, párnás hasa hívogató, alacsony homlokát aggódó ráncba szedi. Pisze kutyaképe komoly, nagy sárga szemei a vezetőn. Konok, kifejezéstelen, akár a vadállat. Két tömzsi karja kitárva. Vár.

Szánalmas, védtelen. Ha soká nézed, mégis mintha nevet.

Gáz. Magányos, néma robogás.

Kulcscsomó, térkép, cigaretta. Vastag fekete vonal a szem alatt. A lány beszél :

— Nevem Good-Luck-Troll, az amulett.

— Tudom — bólint a vezető.

— Dániában születtem.

— Igen.

— Foglalkozásom szerencsehozó.

Kajla mosoly.

— Nem szúrok, nem vágok, nem harapok.

Esetlenül bókol, billegeti magát.

— Légy üdvöz, fáradt idegen. Társnőd köszönt, Troli, a szomorú erdei manó. Mától kezdve te vagy az uram.

Neked hozok szerencsét, nyugodalmat, ez a munkám. Erős vagyok, meglásd, állhatatos. Pajtásod leszek, társad, szeretőd. Ha úgy akarod, örökre veled maradok.

— Örökre. Tudom.

Jéghideg kormányon a kéz. Lila ködben a világ. Mint fáradt dromedár előtt a csalétek, a tükör nyelére akasztva, fekete cérnán táncol a Troli.

— Mit keresel?

— A kormány a helyén van.

— A sírban.

— Ezt közlöm az ország népével és a világgal.

Sajnál? Sír? Vigyorog?

Kilométeróra, sebességmutató. A pálya nyílegyenes. Lila ködben a vezető, és a társa a Troli.

— Mikor állsz meg.

Tíz lila köröm. A visszapillantó tükör nem pillant vissza sehová.

— Nézd — a lány beszél.

— Mit nézzek?

— Két gyerek szalad a mezön.

— Nyálkás köd tapad az üvegre.

— A kislány karján sárga nyaláb.

— A törlögumi fekete péppé keveri.

— Gyermekláncfű, árvacsalán. Nézd!

— Mit nézzek?

— Jószagú tégla. Meleg. Ón, vízszintmérő. Ó, lassíts, ne rohanj! — Nem látok semmit. Mit mondtál? Szennyes aszfalt veri szemembe a fényt.

Szomorú erdei manó. Szerencsét, nyugodalmat. Pajtásod, társad, szeretőd. Sajnál?Sír? Vigyorog? Pereg, kavarog a hamu.

— Kérlek — a lány beszél. Lassíts. Csak egy keveset.

Kóró, üstökös, lavina.

Gáz. A tükör nyelére akasztva, fekete cérnán táncol Troli, a szerencsehozó. Tenyeres-talpas báb, vörös kóchaja teljesen befedi. Konok, kifejezéstelen, akár a vadállat. Két tömzsi karja kitárva. Vár. Dermesztő, néma rohanás. A Troli-lány szeméből szivárog a könny.

19