A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
Rovatvezető: CSANAKY ELEONÓRA Magyar THURÓCZY / »/Í V 11 i i */ / »*.rvr U H i/tbU s wzio megbeszélésre jöttek össze, melybe mindkét részről csak néhány embert vontak be; Galeottót azonban, aki Mátyás király kíséretében volt, magukkal vitték a királyok magánszobájukba is, és ott kettesben beszélgettek. A beszélgetés befejeztével mindkettő a szállására ment. György király fiai — köztük az idősebbik is, a Victorinus nevű — apjuk parancsára elkísérték Mátyás kiráyt, és bementek Olmütz városába is. Mikor a pápai követ észrevette ezt. könyörögve kérte Mátyás királyt, hogy fejezze be győzelemmel a veszélyes és nehéz háborút, gondoljon a szentatyára, a kereszténységre, a súlyos veszteségekre. Ekkor a király megkérdezte a követet, mi módon volna ez lehetséges, hiszen a cseh nép a hadviselésben képzett, hadserege nagy, városai jól védettek. — Hiszen láttad — mondta —, milyen nehezen vívtuk meg Olmützöt is meg Brünn városát is. Erre a követ Így szólt a királyhoz: — Kezed között vannak György király fiai, különösen Victorinus. Ez igen ügyes ember, benne van apjának minden reménysége. Fogasd el öt is, a testvérét is, és vége lesz ennek a háborúnak, mert az apát összetöri fiai rabsága, és azonnal megadja magát. Mindezt pedig a gyalázat árnyéka nélkül viheted végre, hiszen téged követve jöttek be Olmützbe, és te nem adtad nekik sem szavadat, sem ígéretedet, hogy visszatérhetnek. Erre Mátyás király így felelt: — György király fiai azért léptek be velem a városba, mert hittek szavaimnak. Én ugyanis egész úton nyájasan beszélgettem velük különféle dolgokról. Ezért semmiképpen sem fogom elfogatni, sőt inkább teljes tiszteletadással küldöm el őket. Szerintem ugyanis egyet jelent, akár tekintetemmel, akár valamely bólintással, mozdulattal vagy más módon nyújtom a baráti indulat és jóakarat reményét. Mert aki csak írott vagy adott szava miatt engedi el épségben ellen•* Buda látképe Mátyás idejében felét, az nem a szavát félti, hanem a becsületét, hiszen nyomban árulással vádolnák meg, ha valamit tesz ellensége ellen, bár az fel tudja mutatni Írott szavát. Aki azonban őszinte szívvel ápolja a hűséget, mindig ugyanaz marad, akár írás, akár adott szó, akár egy bólintás vagy nyájas társalgás kezeskedik is csupán felőle. Ezentúl óvakodj tőle, hogy ilyenféléket tanácsolj országomban, mert mi az effajta példamutatástól mindig irtóztunk. Jeles tett Egy vitéz katona, akinek Mátyás király hadjáratai során gyakran igénybe vette szolgálatait, meghallotta, hogy háború tört ki Mátyás király és Frigyes római császár között, akinek ő valamikor esküvel megfogadta, hogy háború idején visszatér hozzá, bárhol legyen is. Megkérte tehát a királyt, hogy engedelmével hadd mehessen vissza a császárhoz, mert vissza akar térni. Mikor először kérelmezte, a király egy kissé indulatosnak mutatkozott, felhozta, hogy nem igazságos dolog, ha a katonák háború idején hagyják ott azt, aki őket békében táplál- 1 ta. Mert ki ad enni béke idején olyan katonának, akinek háborúban nem látja hasznát? De a katona megmondta távozásának okát ; esküvel adta szavát, és megengedjen a király, föltett szándéka, hogy semmi módon vissza nem vonja. E szavakra megindult a király, a katonát sok szép ajándékkal elhalmozva visszaküldte a császárhoz, s mindenki előtt dicsérte elhatározását, hiszen adott szavát többre becsülte az előnyöknél és a király kegyénél. Bölcs mondás Valaki, mégpedig nyilván nem tudatlan ember a maga dolgára vonatkoztatva azt a Terentius-féle mondást idézte, hogy Hajolj meg, s már szeret, bíráld: gyűlölni fog. De Mátyás király nyomban nyilvánvalóan kimutatta, hogy helytelen, és az emberi természettel is ellenkezik, ha Így mondják. — Minden ember — Így szólt — természeténél fogva törekszik a megismerésre, mint a bölcs is tanúsítja, a megismerés pedig, hogy ugyancsak őrá hivatkozzam, elválaszthatatlan az igazságtól. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az igazság az ember természete szerint való. Kell, hogy aki magát embernek tartja, szeresse az igazságot. A köttök és a vigjátékirók mondásai a szereplők viszonyaira vonatkoztathatók, de nem felelnek meg az igazságnak, tehát nem lehet bizonyítani velük. Előfordul, hogy a rabszolgák és a szolgaleányok, valamint a kicsapongó ifjak meg a szerelmesek, akiket a költő elénk vezet, a szerint a poétikai szabály szerint beszélnek, hogy Tudja megadni, mi kell, a színész minden szerepének. Így történik, hogy vannak semmirekellő, elvetemült, az igazsággal, sőt önmagunkkal is ellenkező szentenciák. Elértette az a férfiú a király érvelését, elszégyellte magát, és nyomban átlátta, hogy a kiváló szellemeknek igazsággal, nem pedig alázatossággal és hízelgéssel kell kedvükre lenni. Mátyás gróf úr királlyá választása Midőn idegen tájról megjött a hir Magyarországba, hogy László király meghalt, sokan megszomorodtak, különösen azok, akik rábírták a királyt László gróf megöletésére; a kiontott vér bosszúállói azonban annál hevesebben, annál lelkesebben léptek fel, s úgy látták, véghezvihetik az óhajtott megtorlást. Ez meg is történt volna, ha az ország sorsáról intézkedni királyválasztásra össze nem hívják Magyarország nemeseinek egyetemes gyűlését. Ez megfékezte a bosszúra hevülö lelkeket. Rendelt napra az országgyűléstől nyüzsögtek Pest városának minden utcái, rengeteg nemes zajongott: a nótáriusok fürge, elmés tolla ekkor kezdte jegyezni az Úr 1458. esztendejét. Szilágyi Mihály, Mátyás grófnak már említett nagybátyja, a gróf anyjának bátyja, nagy vitéz fegyveres sokasággal érkezett a nemesek gyűlésébe. Szilágyi Mihályt hatalmas urak követték, akinek szivéből nem veszett ki néhai János gróf új jótéteményeinek emlékezete, nevezetesen Székely Tamás vránai perjel, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László és Szentmiklósi Pongrác, továbbá az erdélyi és alvidéki nemesek teljes serege. Mikor ezek Pest városába értek, és alkat-«matosan megszálltak, az érkezésük utáni első éjszaka meglátszottak az égen mind a nappali világosság által rejtett csillagok. A mennybeli Mindenható ezen az éjszakán fenekéig fagyasztotta be a Duna vizét, oly vastag, oly szilárd jég képződött, hogy másnap reggeltől mindenki hajó nélkül járhatott át a Dunán a jég hátán, akár a sík mezőn, semmi víz sem gátolta a járás-kelést. Garai László nádor. Újlaki Miklós vajda, Lindvai Bánffy Pál, a királyi ajtónállók elöljárója s a többi kevésbé nagyúri férfiak, ki László és Mátyás grófoknak romlását okozta, a budai várban volt; rettegő lélekkel nézte, mi folyik Mátyás gróf nagybátyja körül. Bizonyára mindenki elgondolja, hogy nagyon féltek, szorongtak! Bűnük megtorlói ott álltak vitézi fegyverekkel, nagy hadi sokasággal; ott látták őket tőszomszédságukban. Ha a Duna folyótól reméltek oltalmat, megcsalódtak, mert a jégtáblák tömeggé fagytak. Az országgyűlés választása és Szilágyi Mihály nekik biztosított menedéke nem sok jóval kecsegtette őket; elmondhatjuk, hogy Budavár magas falának oltalmában sem igen bízhattak; ha az első éjszaka sűrű fekete sötétjében szétszaladnak, biztonságosabb helyre igyekeznek. Végül biztosítékot nyerve, lejöttek Pest városába, és csatlakozva azokhoz, akik a városban voltak, királyválasztásról tárgyaltak, számos napot töltöttek értekezéssel. Szilágyi Mihály, a hozzá csatlakozott egész nemzet és szinte Magyarország minden nemesi sokasága ragaszkodott ahhoz, hogy Mátyás grófot válasszák királlyá. Az említett Garai László nádor. Újlaki Miklós vajda, Lindvai Bánffy Pál és a hozzájuk csatlakozónak azonban úgy vélekedtek, hogy bűnükért nagy lesz a megtorlás, ha Mátyás gróf jut királyságra. Ám kedvük szerint teljességgel el sem utasíthatták, mert a László gróf haláláért bosszúra gyűlt tömegek mindenfelől zajongva vették őket körül. Végül józan határozatra jutottak, elkerülendő az életüket és javaikat fenyegető veszedelmet, miután Szilágyi Mihály hittel esküdött arra, hogy a jövendő idők folyamán ezt a bűnt nekik soha felhánytorgatni nem fogják, és László gróf megöletéséért sem rájuk, sem örököseikre megtorló büntetést nem mérnek: ök is beleegyeztek abba, hogy Mátyás grófot emeljék a királyi trónra. De mit is tehettek volna egyebet, mint hogy beleegyeznek? Magyarország egész népe a város széles utcáit járta, a gyerekek mindenfelé csapatostul futkostak, kiáltoztak és nagy hangon lármáztak: — Mátyást akarjuk királynak, isten adta oltalmunkra, mi is öt válasszuk! Ily nagy szeretettel kívánkozott utána mind a gyűlésben levő nép, kivéve azokat, akik bűnük miatt féltek tőle; minden gyönyörűségek felett kívánták, hogy Mátyás jusson a királyi trónra. Az urak, főpapok, bárók és országnagyok nemes tanácsa tehát megállapodott ebben. Tetszett ez mind a magyar nemzetnek, hogy Mátyás grófot ékesítik fel a királyi méltósággal, ö uralkodjék Magyarországon. Meg is fogadták hiv esküvéssel, hogy az ö királyi pálcáját tisztelik és félik ezután. Miután azt is gondolták, hogy Mátyás gróf gyermeki válla még el nem bírhatja ily nagy ország ügyeit, nevezett nagybátyját a megválasztott király mellé kormányzóul rendelték, még csak a nap szekere öt esztendőt be nem fut. De mily csoda dolog: az ünnepélyes választás még folyt a házban, még hire nem szivárgott ki a néphez, és a pesti egyházban máris felhangzott az ünnepi ének, a hálaadás az óhajtott választás miatt. Mikor aztán az egész nép megtudta a dolgot, az egész magyarság ujjongott nagy örömmel. A templomokban mindenfelé meghúzták a harangot, harsogtak a kürtök, szóltak a sípok, zengett az istent dicsérő ének, nagy hangon énekeltek szerte, úgyhogy megtelt vele a levegöég. Mindenfelé futottak a hírnökök, s tudatták az örvendetes választást azokkal, akik távol voltak; mindenütt sok ajándékot kaptak. Miután predig elkövetkezett az esti homály, az éjszakát sok tűzrakás világította meg; annyi farakást égettek, hogy szinte nappali világosság volt. Elmondhatjuk, hogy a magyar történelem kezdete óta soha még királyválasztás ily nagy örömben, ilyen nagy dicsőséggel végbe nem ment. (Geréb László fordítása) 13
