A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 4. szám
J. OSEKÁ Vállalati értekezlet — Sokat nem ígérhetek önöknek — mondta az igazgató az egybegyúrt munkatársaknak —, de jobb is, ha nem Ígérek, hiszen úgysem tudnám megtartani. Nehéz időket élünk, ez világos. Ez persze a béreken is érezteti hatását. Béremelést sem Ígérhetek önöknek. Egyszóval: semmit. — Botrány! — hangzott többfelöl a teremből. — Csak bíráljanak, kedves kollégák — biztatta őket az igazgató. — Bátran bírálhatnak! Egyvalamit biztosan ígérhetek: a bírálat teljes szabadságát! A feltétlen szólásszabadságot! — Vezetőink felelőtlen emberek! Halvány fogalmuk sincs a helyes munkaszervezésről! — Bátrabban! Csak bátrabban! — szólt az igazgató. — Öntsék ki nyugodtan, ami a szivüket nyomja. — A szivünket maga nyomja, igazgató úr! Hiszen maga legföljebb egy piaci árudát tudna igazgatni, nem pedig egy ipari nagyüzemet! Maga sohasem állt a helyzet magaslatán! — Hogy én nem álltam a helyzet magaslatán?! Miért csűrnek-csavarnak. beszélnek Hasonlít-e férj és feleség ? Szinte földünk minden táján elterjedt néphit, hogy aki sokáig él valakivel házasságban, elöbb-utóbb hasonlítani kezd élete párjára. A michigani egyetemen most megpróbálták kideríteni, van-e igazságmagja e hitnek, mondván. a népi gyógyászat és a népi meteorológia tanaiból már annyit igazolt a tudomány, hogy erre a népi feltételezésre is érdemes jobban odafigyelni. Önkéntes vállalkozókat keresve, érdekes kísérletbe fogtak hát. Lefotózták harminc öt éve és harminc huszonöt éve esküdött házaspár mindkét tagját külön-külön, s a képeket összekeverve szétosztották két kísérleti csoport tagjai között azzal, hogy próbálják újra összehozni a párokat, azaz állapítsák meg, melyik aszszonynak ki a férjura. Ez az ezüstlakodalmukon túl lévök 86 százalékánál sikerült is, az ifjú pároknak azonban mindössze 2 százalékánál. A kísérlet céljáról mit sem tudó válogatók be is vallották, hogy az előbbieknél a szembetűnő hasonlóságra építettek, míg az utóbbinál a véletlenre kellett bízniuk magukat, csak tippelni tudtak. A hasonlítás tehát idős házasokra valóban jellemző, s a kísérleteket vezető pszichológus szerint elsősorban nem a közösen átélt élményekből vagy a közössé vált gondolkodásmódból ered, hanem abból, hogy akivel sokat együtt van az ember, annak idővel önkéntelenül utánozni kezdi az arcjátékát, és a mimika rögzül az arcvonásokon. Kell-e a zene ? Bizony kell. Kiváltképp ifjú korban. Hisz a zene hozza közelebb egymáshoz a sziveket, az vezeti le a fölös energiákat, oldja a fe szültségeket. Az idősebbek mégis minden korban gyanakodva figyelik a fiatalok zenerajongását. A gyerekek és az unokák ugyanis általában más húrokat pengetnek, más zenét HÉTVÉGE ilyen kíméletesen? Miért nem mondják meg nyíltan, hogy én korlátolt idióta vagyok? Hogy közönséges tökfilkó vagyok? — Bizony, valóban tökfilkó, ezt el kell ismerni — hallatszott ki az egyik hang a sok közül. — És éppen nekünk jutott osztályrészül ez a szerencsétlenség, hogy maga az igazgatónk! — Én már régen megmondtam, hogy maga ostoba — hallatszott egy másik hang. — Tökfej. — Igen, tökfej vagyok. Önöknek igazuk van — jelentette ki az igazgató. — A maga fejében egy csöpp ész sincs! — Csődbe sodorta a vállalatot! Ökör! — Agya lágyult! — Kretén! Még sokáig hallatszottak ilyesféle hangok a teremből, de már egyre ritkábban. Az értekezlet résztvevői lassan lecsillapodtak. Sokan tulajdonképp elégedettek voltak, mert végül sikerült tiszta vizet önteni a pohárba. Végül lassan szétszéledtek. Azután az igazgató is készülődni kezdett, helyettesével együtt, hogy elmenjen. Az mérgesen dohogott: — Ki látott ilyen szemtelenséget?! Hogy merészeltek Így beszélni! — Nincs igaza, barátom — állapította meg az igazgató. — Nekik is kell valami. Inkább ezt választom, mint azt, hogy a béralap túllépéséért büntetést fizessek. A szidásért a bank legalább nem számit kamatot! Ford: Géllért György kedvelnek, mint ök. De hát ez mindig is így volt. Nagyanyáinkon ifjú korukban azért botránkoztak meg, mert lovacskáztak, és az ügetötánc közben olykor összekoccant a gömbölyűbb felük, anyáinkon meg azért, mert szambáztak, és e tánc úgynevezett belépő figuráját minden öregedő hölgy obszcénnak találta. Aztán az akkor ledérnek mondott fiatalok is öregedni kezdtek. Becsületes esztergályosok lettek belőlük, szorgos könyvelők vagy rangos professzorok. És mintha mindent elfeledtek volna, most ök botránkozgatnak meg azon a zenén, amelyre a mai srácok ringanak. Pedig hát a fiatalok is, az idősek is „emberből vannak". Egybe tartoznak, kár őket folyton két táborra osztani. És épp az idősebbeknek kellene belátóbbaknak lenniük. Mert a fiatalok még nem voltak öregek, de ök már voltak fiatalok. Mire jó a karika ? Egykoron sokfelé az a hiedelem járta, hogy a fülben hordott fémkarika élesebbé teszi az ember látását, mivel a cimpából egy érzőszál, azaz ideg közvetlenül a szembe vezet, és továbbítja azt a mágneses erőt, amit a fém a levegőből magába szív. E hit jegyében hordtak a fülükben karikát a kalózok, akiknek az éleslátás létérdekük volt. Másutt viszont azt terjesztették, hogy a karika alakú fülbevaló megvéd a szemmelveréstöl és más boszorkányságoktól. Ezért hordtak a fülükben szívesen karikát a minden mágiában hivő régi cigányasszonyok. Századunk harmincas éveiben már e badar babonák egyikében sem hittek. Ellenkezőleg, azt hirdették, hogy úrinő nem hord karika fülbevalót, mert az a magukat kellető utcalányok viseleté, feltűnő, ízléstelen, még ha platinából van, akkor sem elegáns. És most tessék! Újra itt a karika. Netán szemüvegpótlónak hordják? Vagy szemmelverés ellen ? Vagy erotikus céllal? Ugyan! Egyszerűen azért, mert divat. És a divat a babonánál is nagyobb hatalom. EMBERI SORSOK Egy pohárral sem ... Egy hazai vizsgálat szerint az ittas járművezetések számának növekedésével mind többen vallják, hogy egy pohár szeszes ital még korántsem veszélyes; szerintük a gyakorlott gépjárművezető egy üveg sör vagy egy féldeci után is ugyanolyan jól vezet, mintha nem ivott volna. Nos, ez a vélemény jól hangzik, csak éppenséggel nem igaz. Klinikai vizsgálatokkal bizonyított tény ugyanis, hogy már 0,3 ezrelék véralkohol-koncentrációtól kezdve jelentkezik az ital hatása. Ez a mennyiség ugyanis már oldja a feszültséget és fokozott kockázatvállalásra késztet. Egy két ezrelékkel magasabb véralkohol-koncentrációnál már észlelési zavarok lépnek fel, romlik a szem adaptációs képessége, ami jelentős mértékben zavarja az észlelés pontosságát. A 0,5—0,8 ezrelék véralkohol-koncentrációnál zavarok jelentkeznek a mozgásban, késnek az összetettebb reakciók. Ez az állapot orvosi szempontból még csak közepes alkoholos befolyásoltságnak számit, viszont súlyos következményei lehetnek a vezetés biztonságára. Ugyancsak a statisztikai adatok bizonyítják, hogy a legtöbb, ittasság miatt bekövetkezett közlekedési baleset ősszel, éjszaka és rossz látási viszonyok között történik. Az ittas, illetve józan járművezetők által okozott balesetek sebességelemzése azt mutatja, hogy amíg az 50 km/h alatti „sebességtartományban" a nem ittasok szerepe a nagyobb, addig az ennél magasabb sebességek köz- - ben előfordult baleseteknél már az ittas járművezetők játsszák a nagyobb szerepet. Ebből következően — ugyancsak statisztikai adatokkal bizonyíthatóan — az ittas járművezetők által okozott balesetek körében lényegesen magasabb a halálos, vagy „csak" súlyos kimenetelű karambolok aránya. Nem árt azt sem megjegyezni, hogy az ittas embernek — akár járművezetőként, akár gyalogosként — a baleset sokkal súlyosabb következményeket okoz, mint egy nem ittas embernek. S az imént említett súlyosabb következmények a viszonylag alacsony, tehát az egy-két ezrelékes véralkohol-tartalomnál fordulnak elő — vagyis abban a „tartományban", amelyben a legtöbb ittassággal Összefüggő közlekedési baleset történik . . . — Az alkohol felszívódása már a szájüregben megkezdődik, és általában egy-másfél óra múlva fejeződik be — állítja a törvényszéki orvosszakértö. — Egy hetven kilogramm súlyú ember szervezete óránként körülbelül hét gramm alkoholt képes lebontani. Ez a mennyiség nem egész két ezrelékkel csökkenti a véralkohol-koncentrációt. Jó tudni azt is, hogy az alkoholfogyasztást követő lebomlási idő letelte után csupán akkor szabad azonnal ismét jármüvet vezetni, ha a megivott alkohol mennyisége nem haladta meg az 50 grammot. Ennél több alkohol esetén ugyanis már jelentkeznek a posztalkoholos állapot tünetei. Az esetleges szédülésen túl. a legnagyobb veszélyt a reakcióidő jelentős megnövekedése jelenti. És ezzel kapcsolatban egy tévhitet is érdemes eloszlatni : egyértelműen bizonyított, hogy a koffein, tehát a kávé teljesen alkalmatlan a vezetési biztonság visszaállítására. Egy találó hasonlattal élve: a hatása olyan, mintha egy halálosan kifáradt lovat korbáccsal ösztökélnének ... Az alkohol leépülését a kávé nem segíti, ellenkezőleg, kifejezetten lassíthatja. Az ivás melletti kávé fogyasztása megrövidítheti ugyan a reakcióidőt, erősen romlik viszont a reakció minősége. Ráadásul a sok kávé önmagában is megzavarja a szívműködés és a vérkeringés rendjét. Persze, sorolhatnánk tovább a véralkoholszint „elvarázsolásának" más, ugyancsak „holtbiztosnak" vélt módjait: olajos hal, hideg tej, savanyúkáposzta, eröleves, satöbbi... Lényegében ezektől sem lesz józan az ittas ember. Az igazság ugyanis az, hogy az alkohol hatása semmivel sem csökkenthető. Legfeljebb a véralkoholszint maximális értékének eléréséhez szükséges idő módosul kisebb-nagyobb mértékben ... Leginkább a forgalmisták és a balesetrendészek a megmondhatói, hogy az ittas járművezetők mennyire kínosan ügyelnek arra, hogy betartsák a közlekedési szabályokat: ritkábban előznek, a kereszteződésekben is különösen óvatosak és ha nem váltak gátlástalanokká, akkor óvakodnak túllépni a megengedett sebességet. Magyarán: nem akarnak feltűnni... Ha viszont kritikus helyzetben gyorsan kell dönteni és helyesen reagálni, akkor a következmények már meghaladják teljesítőképességüket, s ilyenkor szinte biztos, hogy balesetet okoznak. Sőt! A balesetek típusai is jellemzőek. Nos, az ittasságból eredő szerencsétlenségek közül több következik útkanyarban és kevesebb a főútvonalon ; viszonylag gyakori eset az útról való „kiröpülés". Hasonlóképpen érdekes vizsgálati eredmény, hogy a fiatal járművezetők általában kevesebb alkoholt fogyasztanak vezetés előtt mint az idősebbek — mégis gyakrabban keverednek ittasan balesetbe. Ennek több oka is van: vezetési gyakorlatlanság, tapasztalatlanság, az alkohol hatására fokozódó kockázatvállalás, ami egyébként különben is jellemző a fiatalokra. Aligha árt tudni, hogy a kisméretű alkoholos befolyásoltság — körülbelül 0,8 ezrelék véralkoholszintig — inkább a saját teljesítőképesség túlértékelésével, mintsem a valódi teljesítőképesség csökkenésével jár. Az ilyen vezetők hajlamosak „rálépni a gázpedálra", s nem érzékelve vagy felismerve saját helyzetüket, nemritkán már csak az út menti fának ütközve állnak meg ... Az ennél több italt fogyasztó járművezetők jellegzetes „szokása". hogy — lényegében tudat alatt — jobban eltávolodnak az úttest jobb oldalától, mint hinnék. Az esetleges következmény: frontális ütközés. Általában kisebb követési távolságot is tartanak, Így megnő az úgynevezett ráfutásos baleset, azaz hátulról elkövetett karambol veszélye. Emellett gyakran elfelejtik bekapcsolni a fényszórót, ami már önmagában is rengeteg baleset forrása lehet. Megemlítendő még, hogy az alkoholfogyasztásnak nemcsak a balesetek létrejöttében, hanem a sérülés súlyosságának alakulásában is szerepe van. Számtalanszor elhangzott, ennél is többször leirt tény, hogy a járművezetés előtti alkoholfogyasztásban nagy szerepe van a társas környezet hatásának. Ezért korántsem elegendő — a közlekedésrendészek véleménye szerint —, ha az ittas vezetés elleni harc csak a járművezetőket veszi célba. Hatni kell(ene) azoknak a felelősségérzetére és magatartására is, akik vezetés előtt alkohollal kínálják a járművezetőt! Ami pedig öt magát illeti — neki valóban nem kell igazodnia a környezetéhez . .. Döntenie viszont igen — mielőtt még kézbe venné az itallal töltött poharat. Döntenie abban, hogy az italt vagy a vezetést választja-e?! A kettőt együtt — soha ... (M) 19
