A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 4. szám
O J.A szélenergia területén erőteljes kutatások indultak meg, és e több száz éves technológia területén rövid idő alatt gyors fejlődést lehetett tapasztalni. A szélenergia iránti figyelem azonban rövidesen visszaesett. Időközben ugyanis az olaj hordónkénti ára 17 dollárra süllyedt. Ezért aztán a magántársaságok nem voltak hajlandók pénzt fektetni további szélerőművekbe. Az amerikai költségvetés súlyos hiányai miatt a kormányzat is elejtette a szélenergia támogatását, miután az energiaválságot megszűntnek tekintette. Ennek ellenére a téma nem került le a napirendről. Kaliforniában ugyanis népszerű ez az energiaforrás. Itt máris az összes termelt energia 1 százaléka szélenergiából származik. Hawaiiban és a kanadai Quebecben is egyre hatalmasabb szélerőműveket hoztak létre, amelyek igen jól működnek. Mindezek ellenére az Egyesült Államok e tekintetben nem valami sokat tett eddig. Annál többet viszont az angolok, akik kiemelt fejlesztésnek tekintik a szélerőművek megtervezését és létrehozását. A Brit Energiatanács ebben az időben Délnyugat-Angliában, Észak-Angliában és Nyugat-Walesben három „szélfarmot" tervez. Ezek nagysága egyenként 750—1 000 hektárig terjed majd. E telepeket egyenként 25 energiatermelő „szélmalommal" szerelik föl, amelyek 30 méter magasak, és 300—500 kilowatt között termelnek elektromos áramot. A tervek szerint ezek a „széleröműfarmok" 15 ezer ember energiaigényét lesznek képesek biztosítani. AKAR EGY ATOMERŐMŰ Bár a szélenergia-termelést teljesen veszélytelennek tekintik a környezetre, az emberek mégis zúgolódnak miatta. Nemcsak azért, mert az energiamalmok működése zavarhatja a rádiós és televíziós vételt, hanem azért is, mert véleményük szerint elcsúfítják a szemnek oly kellemes angol és walesi tájakat. A baj ugyanis az, hogy Anglia legszelesebb vidékei egyben a legszebb vidékei is. Egyébként az angolok tervezik a világ első olyan széleröművét is, amely a tengeren működne. Ez a 750 kilowattos kísérleti turbina egy olyan háromlábú állványon fog nyugodni, amelyet az Északi-tengeren horgonyoznak le, közel öt kilométerre Wales partjaitól. Ha így helyezik el, kevésbé bántja á szemet, és sokkal több szelet is kap, mintha a parton szerelték volna fel. Mind a szárazföldi szélfarmokat, mind pedig a tengeren működő szélturbinát az 1990-es évek elején a tervek szerint üzembe is helyezik, és a tapasztalatok alapján döntenek arról, hogy a módszert továbbfejlesztik-e vagy sem. Ezzel a módszerrel — ha beválik —, a jövő század elején már körülbelül ezer megawatt elektromos energia állítható elő gazdaságosan. Ez körülbelül egy nagyobb atomerőmű kapacitásának felel meg. Hawaii szintén meglehetősen szeles hely, ám Nagy-Brítanniával ellentétben, nincs sem olaja, sem szene, az elektromos áram mintegy 90 százalékát import olajból nyerik. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy a hawaii energiaipar vezetői miért érdeklődnek oly erősen a szélenergia iránt már egy idő óta. A múlt évben ez a társaság egy igen figyelemreméltó szélturbinát állított üzembe. Ez ugyanis a világ eddigi legnagyobb vízszintes tengelyű szélturbinája. Ezt a különleges szélerőművet — amely Oahu szigetének 1 200 otthonát látja el elektromos energiával — az amerikai Boeing cég és a NASA szakemberei tervezték. Propellerhez hasonló turbinája 3,2 megawattot termel. A rotort, vagyis a forgórészt, amelynek átmérője több mint 10 méter, egy 60 méter magas torony tetejére szerelték. A LEGNAGYOBB „HABVERŐ" A szerkezet nemcsak hatalmas méretű, hanem csúcstechnológiát is képvisel. A legtöbb eddig üzembe állított turbina rotorja csak bizonyos meghatározott sebesség mellett képes energiát termelni — ezt a sebességet az általa meghajtott generátor paraméterei szabják meg. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a szél felerősödésekor sem foroghat gyorsabban a rotor, mert a generátor ezt nem engedi. Ennek eredményeként a tengelyen igen nagy forgatónyomaték jön létre, ami nemcsak a szerkezet épségét veszélyezteti, hanem a folyamatos energiaellátást is zavarja. Ezzel ellentétben a hawaii szélturbina rotorja rugalmasan változtathatja a sebességét a szél erejétől függően. Erősebb szél, netán vihar nemhogy zavarná, inkább fokozná a hatékonyságát. Viszonylag enyhe szélben is megállja a helyét, tehát a többi nagy szélturbinával ellentétben még az óránként 20 kilométeres szélerősségnél is megbízhatóan üzemel. Azonban mivel a forgó rész a földtől csaknem 70 méter magasságban helyezkedik el, a turbina karbantartása meglehetősen körülményes. Van egy további probléma is vele, amely a tengely vízszintes elhelyezkedéséből adódik; az egész rendszert számítógéppel kell irányítani, ugyanis a számítógép állítja a rotort szélirányba. Az a szélerömű, amely a québeci Cap Chat-n a múlt év óta üzemel már mentes ezektől a problémáktól. Ennek az erőműnek ugyanis függőleges a tengelye. Inkább úgy néz ki, mint egy habverő, mint egy propeller — a legnagyobb „habverő" a világon. A központi oszlop több mint száz méter magas, és a két hajlított pengeszerü rész, amelybe a szél belekapaszkodik, egymástól csaknem 70 méter távolságra van. Bármilyen irányból fújhat a szél, az erőmű számára ez közömbös. Mivel pedig a talajhoz közelebb van a tengelye szerelve, mint az eddigi szélerőművek, olyan szélben is még megbízhatóan működik, amely a nagy vízszintes tengelyű turbinákat meg sem moccantja. NINCS MINDIG SZÉL Ez a 3,6 megawattos Cap Chat mellett létesítendő turbina az utolsó kísérleti darab abban a sorozatban, amelyet a Kanadai Országos Kutatási Tanács alternatív energiaprogramja keretében létesít. A programot 1975-ben indították el, röviddel azután, hogy az OPEC felemelte az olajárakat, majd 1985-ben leállították. A hawaii turbina is az utolsó darab abban a hat szélerőmüves kísérletben, amelyet az Egyesült Államokban azért indítottak el, hogy megvizsgálják a nagy méretű szélerőművek műszaki kivitelezhetőségét . A kísérletsorozat biztató eredményekkel zárult. Bár a kísérletek sikerrel jártak, az 1985-ös olajárcsökkentés megakadályozta, hogy az eredményeket a gyakorlatban teljesen kihasználják. Ászéi végül is kevésbé megbízható, mint a szén, a kőolaj vagy a földgáz. Amit pedig környezetvédelem címén a szélerőművek működtetésével meg lehet takarítani, azt dollárban kifejezni egyelőre nem lehet. (IPM) Amikor az OPEC „jóvoltából" az 1970-es évek közepén háromszorosára emelkedtek az olajárak, több fejlett olaj importáló ország figyelme az újabb energiaforrások felé fordult. Elkezdtek foglalkozni a Nap, a szél és az árapály által szolgáltatott energia kiaknázásának ötletével. 16
