A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 4. szám

O J.­A szélenergia területén erő­teljes kutatá­sok indultak meg, és e több száz éves tech­nológia terüle­tén rövid idő alatt gyors fej­lődést lehetett tapasztalni. A szélenergia iránti figyelem azonban rövidesen visszaesett. Időközben ugyanis az olaj hordón­kénti ára 17 dollárra süllyedt. Ezért aztán a magántársaságok nem voltak hajlandók pénzt fek­tetni további szélerőművekbe. Az amerikai költségvetés súlyos hi­ányai miatt a kormányzat is elej­tette a szélenergia támogatását, miután az energiaválságot meg­szűntnek tekintette. Ennek ellenére a téma nem ke­rült le a napirendről. Kaliforniában ugyanis népszerű ez az energiafor­rás. Itt máris az összes termelt energia 1 százaléka szélenergiá­ból származik. Hawaiiban és a ka­nadai Quebecben is egyre hatal­masabb szélerőműveket hoztak létre, amelyek igen jól működnek. Mindezek ellenére az Egyesült Ál­lamok e tekintetben nem valami sokat tett eddig. Annál többet vi­szont az angolok, akik kiemelt fej­lesztésnek tekintik a szélerő­­művek megtervezését és létre­hozását. A Brit Energiatanács eb­ben az időben Délnyugat-Ang­­liában, Észak-Angliában és Nyu­­gat-Walesben három „szélfar­mot" tervez. Ezek nagysága egyenként 750—1 000 hektárig terjed majd. E telepeket egyen­ként 25 energiatermelő „szélma­lommal" szerelik föl, amelyek 30 méter magasak, és 300—500 ki­lowatt között termelnek elektro­mos áramot. A tervek szerint ezek a „széleröműfarmok" 15 ezer em­ber energiaigényét lesznek képe­sek biztosítani. AKAR EGY ATOMERŐMŰ Bár a szélenergia-termelést teljesen veszély­telennek tekintik a környezetre, az emberek mégis zúgolódnak miatta. Nemcsak azért, mert az energiamalmok működése zavarhatja a rádiós és televíziós vételt, hanem azért is, mert véleményük szerint elcsúfítják a szem­nek oly kellemes angol és walesi tájakat. A baj ugyanis az, hogy Anglia legszelesebb vidékei egyben a legszebb vidékei is. Egyébként az angolok tervezik a világ első olyan szélerömű­­vét is, amely a tengeren működne. Ez a 750 kilowattos kísérleti turbina egy olyan három­lábú állványon fog nyugodni, amelyet az Északi-tengeren horgonyoznak le, közel öt ki­lométerre Wales partjaitól. Ha így helyezik el, kevésbé bántja á szemet, és sokkal több sze­let is kap, mintha a parton szerelték volna fel. Mind a szárazföldi szélfarmokat, mind pe­dig a tengeren működő szélturbinát az 1990-es évek elején a tervek szerint üzembe is helyezik, és a tapasztalatok alapján dönte­nek arról, hogy a módszert továbbfejlesztik-e vagy sem. Ezzel a módszerrel — ha beválik —, a jövő század elején már körülbelül ezer me­gawatt elektromos energia állítható elő gaz­daságosan. Ez körülbelül egy nagyobb atom­erőmű kapacitásának felel meg. Hawaii szintén meglehetősen szeles hely, ám Nagy-Brítanniával ellentétben, nincs sem olaja, sem szene, az elektromos áram mint­egy 90 százalékát import olajból nyerik. Nyil­ván ez a magyarázata annak, hogy a hawaii energiaipar vezetői miért érdeklődnek oly erősen a szélenergia iránt már egy idő óta. A múlt évben ez a társaság egy igen figyelemre­méltó szélturbinát állított üzembe. Ez ugyanis a világ eddigi legnagyobb vízszintes tengelyű szélturbinája. Ezt a különleges szélerőművet — amely Oahu szigetének 1 200 otthonát látja el elektromos energiával — az amerikai Boeing cég és a NASA szakemberei tervez­ték. Propellerhez hasonló turbinája 3,2 mega­wattot termel. A rotort, vagyis a forgórészt, amelynek átmérője több mint 10 méter, egy 60 méter magas torony tetejére szerelték. A LEGNAGYOBB „HABVERŐ" A szerkezet nemcsak hatalmas méretű, ha­nem csúcstechnológiát is képvisel. A legtöbb eddig üzembe állított turbina rotorja csak bi­zonyos meghatározott sebesség mellett ké­pes energiát termelni — ezt a sebességet az általa meghajtott generátor paraméterei szabják meg. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a szél felerősödésekor sem foroghat gyorsabban a rotor, mert a generátor ezt nem engedi. Ennek eredményeként a tengelyen igen nagy forgatónyomaték jön létre, ami nemcsak a szerkezet épségét veszélyezteti, hanem a folyamatos energiaellátást is zavar­ja. Ezzel ellentétben a hawaii szélturbina ro­torja rugalmasan változtathatja a sebességét a szél erejétől függően. Erősebb szél, netán vihar nemhogy zavarná, inkább fokozná a ha­tékonyságát. Viszonylag enyhe szélben is megállja a helyét, tehát a többi nagy széltur­binával ellentétben még az óránként 20 kilo­méteres szélerősségnél is megbízhatóan üze­mel. Azonban mivel a forgó rész a földtől csaknem 70 méter magasságban helyezke­dik el, a turbina karbantartása meglehetősen körülményes. Van egy további probléma is vele, amely a tengely vízszintes elhelyezkedé­séből adódik; az egész rendszert számító­géppel kell irányítani, ugyanis a számítógép állítja a rotort szélirányba. Az a szélerömű, amely a québeci Cap Chat-n a múlt év óta üzemel már mentes ezektől a problémáktól. Ennek az erőműnek ugyanis függőleges a tengelye. Inkább úgy néz ki, mint egy habverő, mint egy propeller — a legnagyobb „habverő" a világon. A köz­ponti oszlop több mint száz méter magas, és a két hajlított pengeszerü rész, amelybe a szél belekapaszkodik, egymástól csaknem 70 méter távolságra van. Bármilyen irányból fúj­hat a szél, az erőmű számára ez közömbös. Mivel pedig a talajhoz közelebb van a tenge­lye szerelve, mint az eddigi szélerőművek, olyan szélben is még megbízhatóan működik, amely a nagy vízszintes tengelyű turbinákat meg sem moccantja. NINCS MINDIG SZÉL Ez a 3,6 megawattos Cap Chat mellett létesí­tendő turbina az utolsó kísérleti darab abban a sorozatban, amelyet a Kanadai Országos Kutatási Tanács alternatív energiaprogramja keretében létesít. A programot 1975-ben in­dították el, röviddel azután, hogy az OPEC felemelte az olajárakat, majd 1985-ben leál­lították. A hawaii turbina is az utolsó darab abban a hat szélerőmüves kísérletben, ame­lyet az Egyesült Államokban azért indítottak el, hogy megvizsgálják a nagy méretű szélerő­művek műszaki kivitelezhetőségét . A kísérlet­sorozat biztató eredményekkel zárult. Bár a kísérletek sikerrel jártak, az 1985-ös olajárcsökkentés megakadályozta, hogy az eredményeket a gyakorlatban teljesen ki­használják. Ászéi végül is kevésbé megbízha­tó, mint a szén, a kőolaj vagy a földgáz. Amit pedig környezetvédelem címén a szélerőmű­vek működtetésével meg lehet takarítani, azt dollárban kifejezni egyelőre nem lehet. (IPM) Amikor az OPEC „jó­voltából" az 1970-es évek köze­pén háromszorosára emelkedtek az o­­lajárak, több fejlett olaj importáló ország figyelme az újabb energiaforrások felé fordult. Elkezdtek foglalkozni a Nap, a szél és az árapály ál­tal szolgáltatott energia kiaknázásá­nak ötletével. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom