A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 4. szám

••• Megismerkedtünk Benáresz szom­szédságában Szárnáttal, ahol Buddha elő­ször beszélt a nyilvánosság előtt, és Nálan­­dával, ahol a világ egyik legrégibb egyeteme jött létre és buddhista alapon ma is működik (Hét 20/1989). Innen a buddhizmus legfon­tosabb és legtiszteltebb helyére vezetem el a kedves olvasót, Bódh Gajába. Ez a kis „templom-város" Szárnáth és Nálandá között fekszik a Bihár állam északi részében, tisztes távolságban a Himalája­­hegységtől. Amikor először kerültem ebbe az érdekes városkába, amely néhány utcából tevődik össze, a Fodor féle útikönyvből ké­szültem fel az útra, ami igen jónak bizonyult. A magyar származású, de Párizsban élő Fodor úr azt tanácsolja, hogy Bódh Gajába legszebb este érkezni. Autón érkeztünk, miután a napnak a java részét Gaján töltöttük. Gajá egy régi indiai város, Bódh Gajá szomszédságában. Házai két-három emelet magasságba nyúlnak az aránylag szűk utcákban. Csatornarendszer nélkül a lataposott füvön állnak, ékesítve az iszlám építőművészet cifra áttört balkon­jaival és szűk oszlopaival. Egy fehérre me­szelt mecset is tündököl közöttük, nem messze a város stílusos kapujától. A mecset­be készségesen beengedtek egészen föl a lapos tetőre, ahol a minaretszerü sudár tor­­nyocskákat jártuk körül. Míg lejöttünk az utca porába, a város apraja és nagyja tudta már, hogy négy európai érkezett, ami nyilván nem mindennapi eseményt jelentett. Nem­sokára egy sereg gyermek és fiatal lépkedett nyomunkban. Attrakcióvá lettünk. Amikor Bódh Gajába érkeztünk, még vilá­gos volt. Előbb letelepedtünk az „állami bungalóban", amely minden indiai turistahe­lyen kedvező áron egy igen tiszta kis hotelt jelent egyszerű ellátással reggel és este. Értsd alatta, hogy vajas kenyeret és rántottét készítenek a vendég szeme láttára egy üs­tön, melynek leveszik a vaskorongját. A lán­gok körülnyalják a bográcsot, amelyben a tojás megsül, utána a kenyérszeletek kerül­nek sorra. Amire kiléptünk a bungalónkból, besötéte­dett. Jobb sem kellett ennél. A pislogó gyertyafények sokasága messziről csaloga­tott a hires Mahabódhi- (A Nagy Megvilágo­­sult) templomhoz. Amikor a helyszínre lép­tünk, két hosszú mécses futószőnyeg foga­dott sok száz kis mécses fényével. A kialvó lángocskákat néhány kárminpiros ruházatú buddhista szerzetes pótolta tüstént. Egyikük hozzánk jött és arra kért, vessük le a cipőn­ket és harisnyában vagy mezítláb haladjunk tovább. Ez igy szokás minden más felekezetű indiai templomban is, kivéve a kereszténye­ket. igy jutottunk be a két égő hosszú sáv között a magas templom közelébe. A falai alatt egy nagyobb arany Buddha-szobor olyan helyet jelez, mely Ázsiában 500 millió buddhista részére a legszentebb hely e vilá­gon. Itt a „pipál" nevű fa alatt élte meg Buddha sokéves keresés után és héthetes meditációit követően a bódhi (megvilágoso­dás) állapotát. Ezért kapta ez a fa a Bódhifa elnevezést (a megvilágosodás fája), a ban­­janfa (Ficus religiosa) alatt pedig Gautama Sziddhárta Buddhává lett. Buddha úgy vélte, hogy élni annyi, mint szenvedni. Az emberiséget a szenvedéstől akarta megszabadítani. Tanai szerint ehhez csak egy út vezet:.az ember megszabadul a szenvedélyeitől, ezáltal belsőleg szabaddá válik. Többek között azt mondta, hogy az igazság úgy fénylik, mint egy lámpa a sötét­ben. A megváltást csak az igazságban keres­sük. Ismert szavai, hogy nincs nagyobb tűz, mint a szenvedély, nagyobb rossz, mint a gyűlölet, a legnagyobb fájdalom a testi lét, és nincs nagyobb boldogság, mint a béke nyugalma. Buddha tanait az időszámításunk Gajá város legcifrább iszlám palotái a főutcán zsinóron, hogy ezek minden mozzanata a szélben imáikat megsokszorosítsa. A buddhistákról közismert Ázsiában, hogy szelíd, jóravaló emberek és végtelenül tole­ránsak. Buddha életéből több drámai fordu­lat ismeretes. Fiatal korában szülei annyira elkényeztették és elkülönítették a külvilágtól, hogy mitsem tudott annak problémáiról. Lumbini városkában született Észak-lndiá­­ban, mely napjainkban Nepál déli részében fekszik. Apja trónusát kellett volna átvennie, aki a Sakja törzs királyi ivadéka volt. Gauta­ma Sziddhárta megnősült szüleinek válasz­tottjával és fia született. Amikor végre meg­ismerte alattvalóinak bajait és nyomorúsá­gát, lemondott a királyi trónusról és fiát a feleségére bízva kilépett az igazi életbe egy koldusedénnyel a kezében. Eltökélte magát, hogy a szegényeket és meggyötörteket meg­szabadítja szenvedésüktől. Felesége nem ér­tette meg ezen lépését és a monda szerint saját fia. Ráhul is csak Buddha halála előtt fordult megértéssel az apja felé. Buddha nyolcvanéves korában hunyt el, állítólag gomba mérgezésben. Bódh Gajában több buddhista szentély sorakozik egymás mellett. Pagodaszerű stí­lusuk elárulja, melyik ország buddhistái épí­tették. Szinpompás a thaiföldi templomban Buddha nagy ülő arany szobra, melyet heli­kopterből bocsájtottak le 1963-ban a szen­tély belsejébe az építkezés befejezése előtt, amikor Buddha születésének 2 500. évfor­dulóját ünnepelték. Amikor két évvel ezelőtt másodszor for­dultam meg a kölni dómban és beléptem az oldalkapu felöl, két nagy gyertyaszönyeg fo­gadott. Olyan stílusú és közel oly nagy, mint a bódh-gajái. Azelőtt nem villogott ez a fénypompa a kölni gótikus templomban. Ta­lán megtetszett valakinek Bódh Gajában? Nehéz lenne kifürkészni. ELEIMA AIMDROVIČOVÁ A városkapu közelében tündököl a fehérre meszelt fellegvár, a soktornyos mecset előtti V. században hirdette. Tanítványai fel­jegyezték és gondolatait Kínán keresztül Ja­pánban, Közép-Ázsiában, délen Ceylonban (Sri Lankában) és a kelet-ázsiai szigetvilág­ban terjesztették. Nemes eszméinek napja­inkban is nagy morális erejük van, például a mai japán sikereknek is ez az egyik gyökere. A templom belsejében egy még nagyobb arany színben tündöklő Buddha-szobrot ta­láltunk. Új benyomásainkból a legmegle­pőbb az volt, hogy a buddhisták nemcsak térdre borulnak imádságunk közben, hanem térdről a földre vetik magukat és egész testükben elnyúlnak. Néhány pillanatig fekve A bódh-gajai Nagytemplom úgy szimbolizálja Indiát, akár a Táj Mahal a világban. Imazász­lócskák veszik körül. A Torony falain Buddha ezer arcmása kőbe vésve maradnak kifeszített karokkal egy vonalban a testükkel, utána térdelő helyzetből felkelnek és rövid idő múlva újból a földre vetik magukat. Nehéz és alázatos bókjaikat türel­mesen ismétlik, míg bele nem fáradnak. Házaik és főleg templomaik előtt kis három­szögű zászlócskák lebegnek egy vagy több A „megvilágosulás" fája egy banjanfa; Szar­­náthban fehér kerítéssel van körülvéve és nagy tiszteletnek örvend, mert lombja alatt Buddha meditálni szeretett A szerző felvételei 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom